Érdekes, hogy nem olyan rég egyik barátunkkal azt beszéltük, hogy talán nincs is olyan ember, akire én szívből tudok haragudni (később persze egyetlen egyet találtam, mert én sem vagyok szent :), és nem fogom elmondani ki az :) ). És valóban így is van, általában a mérgem amilyen hiretelen feltámad oly' hirtelen apad is el.... egészen tegnapig. Tegnap ugyanis valaki, vagy valakik beléptek abba a szűk körbe, akikre, igazán, és szívből nagyon haragszom. Ők ugyanis megfosztottak engem, minket Jozytól, a családtagunktól, és vele együtt - hála istennek nem sok - szívemhez közelálló tárgytól.
Nem részletezem, reggel még ott volt, este már nem. Senkinek (még annak az egy embernek sem, akire szívből haragszom), nem kívánom az érzést, amikor megközelíted kulccsal a kezedben a helyet, ahol reggel hagytad, és már látod, vagyis látod, hogy nem látod. És akkor még azt hiszed Te vagy a hülye, mert tuti nem itt hagytad, aztán azt gondolod, hogy még hülyébb vagy, mert tőled az is kitelik, hogy nem is kocsival jöttél. Aztán körbejárod a parkolót majd a környéket és semmi. És aztán nincs mese be kell látnod, hogy a TI családtagotokat, a TI autótokat, amit TI fizettetek ki, ami miatt NEKTEK voltak álmatlan éjszakáitok, azt VALAKI elvitte onnan, ahol TE hagytad. Na EZEK az emberek most bekerültek a "szívből haragszom rád" körbe, és nem hiszem, hogy valaha kikerülnek onnan.
Persze próbálom én a spirituális oldaláról megközelíteni a dolgot, ennek oka van, de egyelőre - nagyon friss az élmény - még nem lelem a magyarázatot. És tiszta szívemből szeretném hinni, hogy ha én nem is találom meg ezeket az embereket, azért a sors majd igen, ő majd rájuk talál, és ahogy mi is, úgy ők is megkapják azt amit érdemelnek. Hiszem, mert másként nehéz lenne túllépni ezen.
Ez a bejegyzés Jozyról, családunk VOLT tagjáról, autójáról szólt.
![]() |
A főszereplő (örök hálával tartozom ezért a képért Józsi barátomnak) |