Hiányoztam?

Nagyon nem volt időm ide ülni a géphez az elmúlt két napban, pedig volt egy-két esemény, amiről beszámolhatok. Imitt-amott gondolataim is támadtak, úgyhogy helyezzétek kényelembe magatokat, készítsetek hideg élelmet a monitor mellé, mert nem kétszavas bejegyzés olvasásába kezdtek.
Ugyan, azt ígértem, hogy Józsiról mesélek nektek, most ezt mégis elnapolom, biztos lesz még alkalom említést tenni róla és a világ minden kincséért sem hagynám ki. Nézzük mi is történt az elmúlt két napban:

Péntek:
Meló ezerrel, kiegészítve némi angol nyelvleckével. Amit eddig nem tettem, most kihasználok minden lehetőséget a tanulásra. Így, kerestem egy amerikai rádió adót, amit online lehet hallgatni és egész nap angolul duruzsolnak a fülembe. Nem állíthatom, hogy sokat értenék belőle, de tudom, hogy megfelelő kitartással egyre többet fogok érteni. Amikor röhögnek, akkor viszont én is, mert az ragadós :)). Ugyanakkor az egyik fordító sráccal kizárólag angolul skypolunk. Időnként megizzaszt rendesen. És tudjátok, milyen szerencsés vagyok? Angol tanár volt, úgyhogy tudja mit csinál. Megígértem neki, hogy amint túl leszek az első nyelvkurzuson máris áttérünk a szóbeli társalgásra, de most még ezt nem vállalnám be. És különben is , amilyen az angol helyesírásom, bőven gyakorolnom kell azt is. Iszonyú jófej a srác beígértem neki forró csoki és süti halmokat, ha a segítségével használhatóvá teszem az angolomat.
Este sajnos temetésre kellett mennünk. Elég érdekes temetés volt, nem is, inkább búcsúztató volt. Ha lehet ilyet mondani egy temetéssel kapcsolatban, nekem tetszett, már mint a búcsúztató ötlete maga. Sajnos a szervezés egy kicsit keresztbe tett az eredetileg jó ötletnek. Utána, mivel a szokatlan melegben még nem akaródzott hazamennünk, még beültünk a helyi vendéglátó egységbe egy kicsit búfelejteni és este már nem volt energiám bejegyzést kreálni.

Szombat:
Reggel 3/4 7-re mentem fodrászhoz. Nem vagyok komplett, mi? Amilyen hülye vagyok elfelejtettem időben bejelentkezni a fodrászhoz, ezért még hálás is lehettem Ildinek, hogy beszuszakolt szombat reggel első vendégnek. Jóól megnyirbált, már alig vártam. Egy éve, amióta ilyen rövid hajat hordok, egyre nehezebben viselem a 4 cm-nél hosszabb sérót.

Fodrász után Bendegúz meccsére mentünk... Igen, ne csodálkozzatok, én is. Igaz, hogy ezzel alapvetően jól kitolok magammal, mert így vasárnapra marad minden meló, főzés, mosás rendrakás stb. De igyekszem idén több meccsére is kimenni. Lefényképeztem nektek a KV-zót, ahova a fiúk meghívtak reggel minket, íme. Ugye ezt Ti sem hagytátok volna ki? A képen egyébként a III. ker. U-15 -s csapat szurkolótáborának keménymagját láthatjátok. Tulajdonképpen egész jól érzetem magam. A gyerekek nyertek és a szülőkkel, igen jól szórakoztunk a lelátón. Itt van még egy kép, hogy lássátok, tényleg ott voltam. A fiúkra aznap még két meccs megnézése várt, de ők ezt nem nagyon bánták. Én, azt hiszem, inkább az inkvizíciót választottam volna , mint még egy meccset aznap. A meccs után még beugrottunk a Mammutba edzőcipőt venni Bendinek , nincs valakinek sportcipőgyáros ismerőse, aki a gyerek étkeztetése mellett bevállalná a sportcipővel való ellátását is? A Mamutban megvettem Inca ajándékát is. Kapott tőlünk egy angyalos kártyát, hogy tudja, mit üzennek aznapra az angyalok neki. Én közben beugrottam a Jeans Clubba, mert jó nagy leárazás volt, de mint mindig most is csak kétdekás csajokra való cuccok voltak. Némelyiket méret után akár rugdalózónak is nézhetné az ember. Utálom ezeket a vásárlásokat, az önbizalmam mindig a béka feneke alá süllyed ilyenkor. És azok a tükrök a próbafülkében.... Jézus, ne is említsük.
Vásárlás után én Incához mentem, mert a szülinapját ünnepeltük. Húúú jó sok finomsággal készült. Nézzétek ezt a terülj terülj asztalkámat...ja itt már egy kicsit lepusztítottuk. Igen, Inca. Ő a barátnőm, egykori főnöknőm, akitől a könyvelés alapjait tanultam. Jó nagy társaságunk van, igaz? Régebben nagyon, nagyon sokat voltunk együtt, igazán nagy bulikon, erezdelahajamokon vagyunk túl. Ma már sokkal ritkábban tudunk összejönni. De én szeretem ezeket a ritka alkalmakat, jó ilyenkor egy kicsit eldumcsizgatni, kivel mi van stb. Mivel sokan közülük nyomonkövetik a blogomat, innen üzenem, az, hogy ritkábban vagyunk együtt nem azt jelenti, hogy kevésbé kedveljük egymást, pusztán annak a következménye, hogy nehezedtek a megélhetési körülmények, többet kell dolgozni és öregszünk, nehezebben mozdulunk ki. Ha hiszitek, ha nem, amikor Inca megkérdezte, hogy megyünk-e idén Egerbe / majd 10 évig minden évben mentünk egy egyszerű ivós kirándulásra/, a legközelebbi "szabad" hétvégét keresve az október 10-e jött ki. Na akkor hogy szervezzél bulikat?

Vasárnap:
Mivel tegnap volt a szórakozás napja, mára jutott a meló. De nem kezdtük túl korán a napot. Lustiztunk vagy 9-ig. Aztán mosás, teregetés, rendrakás, főzés. Máskor azért már utáltam volna egy ilyen napot, most valahogy nem izgatott. Közben, megint belenéztem a világ leggazdagabb emberei sorozatba a Discoveryn. Volt benne egy csaj, kő gazdag / naná hiszen ezért szerepelhetett a műsorban/. Volt vagy 70 olyan ékszere, ami egyenként is többet ért, mint a mi ingó és ingatlan vagyonunk együttvéve. Ezeket mutogatta... miközben a műkörmei fullra le voltak nőve. Igazán adhatott volna annyit magára, hogy legalább nem mutogatja. Még nem döntöttem el, hogy szeretem-e ezt a műsort. Amikor látom, mindig elábrándozgatok, hogy, vajon milyen lehet annyira gazdagnak lenni, hogy ne számítson a pénz. A műsorban szereplőkről meg mindig az jön le, hogy ügyesek, okosak és becsületes úton jutottak a vagyonukhoz... nem tudom, vajon mennyire a média kreációja ez? Vagy arrafelé tényleg meglehet gazdagodni, úgy, hogy teljesen becsületesen dolgozol?

Majd megkérdezem Csuritól, ha hazajön, mert egyenlőre olyan érzésem van, hogy hamarabb nem nagyon fogok vele értekezeni :))). Vasárnap óta nem beszéltünk se, telón, se máshogy. Talán dobot egy mailt hétfőn, hogy küldjek el neki valami papíruszt, különben én is annyit tudok róla, mint Ti. Igazán indíthatna egy "az anyukámnak személyesen" rovatot a blogban, és akkor talán nem érezném magam ennyire elhanyagoltnak :))). Mivel azonban a blogját igyekszik vezetni és ott válaszol a kérdésekre is, hát nem voltam rest összedobtam vagy 20-25 kérdést, ami már nagyon izgatott, és feltettem, így legalább a kíváncsiságomat kielégíthetem.
Ugyanakkor nem vetem a szemére, hogy nem jelentkezik, egyrészt mert ismerem milyen, pontosan tudom, hogy gondolkozik: "anya erős, tudja, hogy ha nem jelentkezem, az azt jelenti rendben vagyok és, hogy sok dolgom van és most az a fontos, hogy itt helytálljak". Másrészt mert én is ilyen vagyok, a szeretteimet hagyom utoljára, mert úgy gondolom, hogy ők tudják, hogy nekem fontosak, még ha nem is mondom vagy jelzem nekik és ha bajuk van úgyis jelentkeznek. Szóval nincs okom reklamálni, tudom az eszemmel, de azért mégis, olyan rossz érzés egynek lenni a tömegből :((.
Itt szeretném elmesélni nektek, hogy mennyire jól esik, hogy Eszter /érzékelvén, hogy még küzdök ezzel a "leválik a gyerekem rólam" lelkiállapottal/ rajtam tartja a szemét. Iszonyú sokat segít a józanságával, miközben gondolom neki se egyszerű. Jó érzés, hogy két ember /anya/, akik egy éve még idegenek voltak egymásnak, most, hogy a sors közös szituációba sodorta őket vállvetve segítik egymást. Visszaadja a hitemet na. :))).

Jaaa és képzeljétek, vagyis olvastátok? Meg van erre a hétre is Amerika jótéteménye, idézem Csibét: "hajmosás, szárítás? ez a legkisebb gondom most. "<-- ha végig éltétek volna vele azt a hajmosást, amit rendeztünk, akkor, amikor a síelés után be volt gipszelve a keze... na AKKOR értékelnétek igazán ezt a mondatot. Ugyan már az elején sem ígértem, hogy rövid leszek, aki azonban eddig eljutott, úgy, hogy nem hagyott ki egy mondatot sem, az igényelhet egy norbi rudit, postán eljuttatom hozzá....

Oliver Kahn

Tuuuuudttttttam, hogy belefutok ebbe! Naná, hogy nem néztem utána, hogy hogyan kell írni a nevét. És naná, hogy sportőrült 1000 éves barátom is olvassa a blogot. És naná hogy szólt /jogosan, és szép volt tőle, hogy priviben, nem ország-világ előtt tette :))/. Úgyhogy íme a javítás. Talán lassan már kapok annyi leckét az élettől, hogy megtanuljam, ha nem csak magadnak írogatsz, az kötelezettségekkel jár.
Azért még annyit elmondok, hogy amikor írom a bejegyzéseket egyetlen dologtól ver a frász, hogy vétek benne valami hibát és Józsi barátom kipellengérez. Ebben a témában nála nincs pardon. És a legeslegjobban az útálom, hogy MINDIG igaza van :))). És amúgy a pasit imádom, és ma este róla (is) írok.

úúúúgy, de úúúúgy megijedtem....

Szóval úgy látszik annyira megijedtem, a tegnapi bejegyzésem után, hogy mostantól nem olvastok mindennap, hogy azon nyomban rengeteg mesélni valóm akadt. Nem is tudom hol kezdjem, legyen a rendező elv ezúttal a kronológia.

Foci ügyből kifolyólag jelentem, hogy fejlődöm. Ezt két történés is alátámasztja. Tegnapelőtt, milyen meglepő éppen a sport1 csatornán volt a TV / ez nálunk amúgy "ritkaság"/ és megnéztem Tomkával Oliver Khan búcsúmeccsének legmeghatóbb jelenetét. A pasi 80 ezer ember előtt tette meg a Bayern München stadionjában utolsó tisztelet körét. Miközben a "Time to say good bye" c. remekbe szabott dalt adta elő egy igen jó torokkal rendelkező énekes. A TV előtt ülve is fantasztikus élmény volt hát még a stadionban. Jellemző, időnként labilis lelkiállapotomra, hogy kevés híján zsepire volt szükségem, de azért nem esszük olyan forrón azt a kását, tartsuk be a fokozatosság elvét, még se fogok tán bőgni egy kapus miatt. :)).
És evolúciós fejlődésem következő fokaként, ma sikerült egyetlen férfi kollégámat meglepnünk. Tudniillik nem elég, hogy fent említett eseményt megnéztem, de ma a főnöknőmmel jól ki-és meg is tárgyaltuk, amitől Zsoltnak leesett az álla. Naaaaa mit szóltok? Fog ez menni!

Aztán olvastam Csibe blogját. Elmondom hogy szokott lenni. Reggel általában én vagyok az első az irodában / úgy korrekt, ha megjegyzem, hogy ez iskola időben igaz/. Riasztó kikapcs. ma persze azt is sikerült elcsesznem így mind az öt tulajt hívták a szekuritisek a leállító kódért,de legalább tudják, milyen korán bent vagyok.:))), majd gép bekapcs, outlook elindít éééés látom ám, hogy írt Csuri. Na ilyenkor teljes izgalom, de nem rontunk ajtóstól a házba, szépen még KV föltesz, házi gyümölcsös müzli elkészít / igen Csibe, mostanában bent készítem el/. És húzom, halasztom az édes perceket, miközben majd elemészt a kíváncsiság. És amikor mindez kész, AKKOR gép elé leül és mélyen elmerül a leírt történésekben.
Nem mondom, hogy egy anyai szívnek jól esik azt olvasni, hogy az első nap az eddigiekhez képest nem volt 1000 %-s, és ráadásul a blog kezdetek kezdetén utaltam a mi különleges kapcsunkra, nos én PONTOSAN tudom mit érzett a Csibém. Mint ahogy a lehangoltságot követő lelkesedését is teljes mértékben érzem, itt belül. ( mutató újjal való mutogatás mellkasom középpontja felé :)))

Aztán üzenetet kaptam, hogy Edina kommentet fűzött a blogomhoz. Erről pedig eszembe jutott az, amit most már itt elmondhatok anélkül, hogy a nyalizás bélyegét rám süthetné bárki is, hogy Edinának, bizony jelentős szerepe van abban, hogy Csibe ott van, ahol. Mert én élénken emlékszem ám az első napokra, amikor új angol tanárt kaptak Roziék. Azt a durrogást, hogy mit képzel és hogy így meg úgy, ők még ilyen tanárral soha, és majd megmutatják.... DE!!!! Csibe onnantól veszi komolyan az angolt és akkor kezdett el komolyabban foglalkozni vele. Köszönet érte. :)))

Aztán ma, mint mindig hoztam haza Bendiéket edzés után. Háát érdekes évnek nézünk elébe, de mintha ezt már említettem volna... El tudjátok képzelni milyen az, amikor 4, néha 5 (volt idő, amikor 6 ) kamasz fiú ücsörög az autóban... Azokat a nagymellényes csávókat.... hát rémes, bár néha igen vicceseket szólnak, de ma arról folyt a beszélgetés, hogy az egyik tanár, mennyire igyekezett felkelteni az érdeklődésüket a tantárgya iránt. Arra vetemedett az ügy érdekében, hogy némi foci hasonlattal élt. Mire a fiúk:

- hiába görcsöl úgyse fogja sokáig bírni minket úgyse érdekel semmi- így!!!! És aztán jött a ragozása ennek a témának.

Hírtelen nem is tudtam szólni, aztán később se egy ideig. Mi a fenét lehet kezdeni ezekkel az érdektelen majmokkal? Ki a fenét lehetne elébük citálni, hogy nézd meg ember, ha így állsz mindenhez hozzá EZ lesz belőled! A hajléktalanokat? És ha közli velük, hogy ő két diplomával sem kell senkinek? A BNW-s, Audis, Hummeres csávókat.. no komment? Vagy a média sztár Győzikét? Milyen érvvel lehetne rájuk hatni? Vagy nézzük végig, amíg egyszer csak rájönnek, mekkorát hibáztak, de akkor már annyi?
És ne higgyétek, hogy lehet velük értelmesen beszélni, ááá csak nyomják a magukét. Annyira felhúztam magam, hogy hazáig hegyibeszédet tartottam Bendegúznak, aminek a vége az lett, hogy közölte iskoláról inkább ne beszéljünk, mert annak csak vita lesz a vége. Remek, jól haladunk. A beszédtémák közül a foci kihúzva, mert ahhoz én nem értek, a könyvek kihúzva, mert ahhoz Bendegúz nem konyít és most törölve az iskola is... haladunk, haladunk...

Aztán a nap legjobb pontja a vacsi volt. Ma ugyanis Babi barátnémmal vacsiztunk. Babival istenien lehet fogyózni, tornázni és a fogyókúrát megszegni. Nálunk jobban senki nem élvezi, amikor közösen úgy döntünk ez a serpenyő császármorzsa áfonya lekvárral este kilenckor még bőven belefér a fogyókúrába. Igaz Babi? És közben szót ejthetünk mindenről, amit nem tudunk megdumálni azokban a negyedórákban, amikor nagy ritkán beugrom hozzájuk a boltba. És képzeljétek, kaptam tőle egy gyönyörű, de tényleg gyönyörű fülbevalót. pici, ízléses, éééés fekete gyöngyből van, amit imádok, és nem csak a gyűrűmhöz megy, de, amit Babi nem tudhatott az új nyakláncomhoz is. Tényleg nagyon tetszik és nagyon, nagyon örültem neki. Már eldöntöttem, hogy szombaton fel is veszem, amikoris Incáékhoz megyünk bulizni, de arról majd akkor mesélek.

Ja és a lényeg, CSAK EGYSZER SZAVAZZ!!!
:)))))))))

Csak egyszer.

Szavaztál már? Nem? Akkor addig nem olvashatod tovább!!! Irány szavazni!!!! Végre egy szavazás, amin nem múlik semmi, ne hagyd hát ki. Kísérletet teszek annak kiderítésére, hogy merre terjed a blogom. Persze most mondhatnátok, hogy a blog írás inkább magadnak szól, igen ez egyrészről igaz, másrészről viszont jó tisztában lenni, hogy mennyi idegen néz be az általam kitárt virtuális ablakon. Nem mintha az adat ismerete titkolózásra késztetne, egyszerűen kíváncsi vagyok, és mivel Csuri egyenlőre nem elégíti ki a kíváncsiságomat, kénytelen vagyok pótcselekvéshez folyamodni. :)).

Ez volt minden "értelmes", ami eszembe jutott ma, mivel semmi különös nem történt. Arra jöttem rá, hogy a web napló vezetése könyörtelenül szembesít a hétköznapok szürkeségével. A mi napjaink a következőképpen alakulnak:

- reggel 1/2 6 ébredés, reggeli, készülődés
- dugóban araszolás
- munka (általában igen vidám hangulatban)
- irány Bendiért az edzésre
- haza érkezünk általában 3/4 7 körül , ki-ki mivel foglalja el magát a fenn maradó 2-3 órában (net, TV, tanulás, torna stb.stb.) Ebből Bendi legritkábban választja a tanulást :))) de ez mostantól nem így lesz.... állítólag.

Szóval, ha fenti algoritmust megszakítja valami, na majd ARRÓL mesélek vagy ha ezek közben valami rém velős gondolat ver tábort a fejemben, aminek megtárgyalása csakis veletek lehetséges :).

S mivel ma fent említett kritériumok közül egyik sem valósult meg, így nem marad más hátra, mint jó éjt kívánni!

Szóval szórakoztató....

Köszönöm a szavazóknak, hogy voksoltak, és köszi a visszajelzéseket is. Jó érzés tudni, hogy nem csak klimpírozok itt a nagyvilágba. Örülök, hogy szórakoztatónak találjátok a blogot, hiszen az egyik cél ez volt. Persze én, aki megélem, időnként nem találom annyira viccesnek :). Minden pozitív megnyilvánulás ellenére, sőőőt talán pont azért elképzelhető, hogy a jövőben némileg ritkítom a bejegyzéseket, mert a szürke hétköznapokon nem mindig történik érdekes és nem szeretnélek untatni benneteket, mert ez nem szerepelt a célok között. Másrészt iszonyat időt emészt fel az írás és hamarosan kezdődik egyetem, tanfolyam meg a hóhér tudja mi minden, így nem biztos, hogy mindig akad időm másfél két órát gépelni. Természetesen, minden olyan eseményt megosztok veletek a jövőben is, ami érdeklődésre tarthat számot.
Az is lehet, hogy fejlett egoizmusom nem hagy nyugton és nem nyugszik bele abba, hogy egy nap legalább egyszer ne velem(velünk foglalkozzatok) és így továbbra is sűrűn írogatok majd.... nem tudom, bízzuk ezt most a sorsra.

Húúú Csurinak ma tuti nagyon izgalmas napja volt. Szerintem este nem kell majd ringatni. Remélem nem felejti el megszámolni a szobája sarkait. Ezt jól megtanítottam neki, mint az élet fontos dolgainak egyikét: ha új helyen alszunk este elalvás előtt szobasarok számolás! tetszettek a bejegyzései, egész értelmeseket képes írni, ha a nagy lelkendezésből leszáll a földre. Sose tudtam, milyen érzés az, amikor egyszer csak nem fordítasz már magyarból... most már vannak sejtéseim. Nekem új és érdekes volt ez az információ. Kíváncsi vagyok mikor tud legközelebb jelentkezni.
Ma Eszterrel beszéltünk hosszasan telefonon. Naná, hogy előjött az oltás téma, mert Balázs iskolájában már reklamálják a Hepatítis B oltás 3. alkalmát. Na mit gondoltok itthon hányszor adják ezt be? Kétszer! Yes! Újabb probléma. Kíváncsi vagyok, hogy Csibénél előkerül-e ez a téma.
Jó volt Eszterrel beszélgetni, annak ellenére, hogy az estéimet ezzel a témával foglalkozva töltöm, gondolhatjátok, hogy a nap 24 órájában képes lennék erről beszélni, beszélgetni. De az értelmes ember lánya igyekszik környezetére is tekintettel lenni. Én is ezt teszem, vagy legalábbis remélem... nem tudom mennyi sikerrel, erről talán a kolleganőimet kellene megkérdezni.
Minden esetre jól kitárgyaltuk az apró-cseprő hülyeségeinket, ki, hogy próbálja meg átvészelni ezeket a kezdeti napokat, heteket.
Közben Carmellel is levelezésben állok....igen kérem szépen, ANGOLUL, beeeezzzony. Nem győzők elég hálásnak lenni neki, hogy így istápolgatja a 4 gyereke mellett Csurit is. Fantasztikus csaj lehet. És olyan szépeket írt Roziról, frankón nőtt a büszkeségtől az amúgy sem kicsi mellbőségem :))))

itthon történt:

Itthon nem történt semmi :))). Reggel dugó volt, pedig fél órával hamarabb indultunk el Bendivel, ezen már meg sem lepődöm. Hazafelé aztán elpanaszolta, Bendikém, hogy annyira hosszúak a gimnáziumi órák,

- Talán oda lehetne figyelni és akkor gyorsabban menne az idő - mondom neki, mire ő
- Minek, csak beszéltek egész órán?

Atya világ azt hiszem beszélnem kell a gyerekkel, hogy a gimiben időnként illik jegyzetelni.
És hogy képzeljem el a rajz órán rajzolniuk kellett... hát még ilyet! Mit szóltok ez aztán a felháborító! Csibe kéne az öcsédnek tanács, hogy kezelje a tanár urat, mert ha téged átengedett a Te rajztudásoddal, akkor valamit tudhatsz a kezelési útmutatójáról.

Jéééézus milyen évnek nézünk elébe és még csak két nap telt el.

Hétfő

Ugye milyen hülye cím? Nem jutott most jobb eszembe. Amikor belekezdtem a blog írásába, megfogadtam, hogy igyekszem nem szépíteni a dolgokat, persze nem teregetek ki mindent, de nem is festem rózsaszínre a valóságot.
Nos az történt este, hogy rendesen eltörött a mécses miután Csibém online felköszöntött. Ebben csak az a meglepő, hogy én azt gondoltam magamról, hogy óóóó megy ez már nekem, igaz, hogy a nap minden órájában az Óceánon túl jár az eszem, igaz, hogy a karórámon / soha ezelőtt nem viseltem/ a New Jersey-i idő van, de azt gondoltam ez rendben van. Aztán tegnap olvastam azt a két sort és máris záporoztak azok a fránya könnyek megállíthatatlanul. Úgy látszik ehhez még egy kis idő és több elfoglaltság kell vagy az, hogy végre viszonylag rendezett körülmények között és rendszeresen tudjak beszélni Csurikámmal. De ma már rendben vagyok ismét.
Írtam Rózsának. Rózsa, Márk anyukája, Márk, szintén ASSIST-os cserediák. Annyira nem tudtam semmit róluk érdekelt, vajon mi van Márkkal. Képzeljétek ő már 2 hete, na jó majdnem két hete jár suliba. Ő is tapasztalta, hogy nagyon rendesek és segítőkészek vele a tanárok, de keményen követelnek is / igen, a mérlegnek két oldala van nem csak ez utóbbi :) /. A család is jó, lazák, mint a Riga lánc, ez általában jó, de néha, amikor kong a hűtő mert elfelejtettek kaját venni (ez férfiaknál gyakran előfordul arrafelé is), akkor nem annyira kényelmes.
Rózsa is szokja a gyerek nélküli életet, azt írja, igyekszik nem minden pillanatban a géphez rohanni, hogy megnézze érkezett-e valami hír. E sorok olvasása közben jöttem rá, hogy jééé én is ezt csinálom, de én azt gondoltam ez normális. Na jó ezen még gondolkozom, lehet, hogy még sem az. :)
Csibének meg van az órarendje. És nekünk szülőknek is hozzáférhető. Van kép a tanárokról, az osztálytársakról. Hááát a láb méretük nincs feltüntetve, de azon kívül szinte mindent, ami nem sérti a személyiség jogokat. Háát lesz mit csinálnia a csajszinak. Órára pontosan be van osztva a napja reggel 8-tól este 7-ig. Lehet, hogy jó ideig csak általam juttok hírekhez, mert nem tudom, hogy lesz-e ideje írni, tuti rengeteg olvasni valója lesz.

itthon történt:

• Képzeljétek ma volt az első tanítási nap a Kerékben is. Bendegúz már most nincs feldobva. Mi lesz itt még később. Holnap reggel 7-re megy, mert nulladik órájuk van. Az ő órarendjük is érdekes. Csütörtökön pl. Föci, matek, aztán vagy angol vagy német, majd megint matek, ének, és újból valamelyik nyelv, és végül egy nyelvtan. Meggyőződésem, hogy rendkívül produktív lesz a 7. órában / Csuriék akkor már valamilyen sportot űznek majd/ a nyelvtan óra. És a két matek közé beékelődött nyelv óra majd' 20 gyerekkel? Még jó, hogy van ének, gondolhatnátok, de, akinek van Bendegúz korabeli gyereke, az tudja, hogy manapság az énektől éppen úgy kell rettegni, mint egy magyartól. Aki nem tudná énekből DOLGOZATOT írnak... nem is hergelem magam tovább.
• 
  
  olyat, de olyat kaptam ma a dolgozómba...egy baromi klassz nyakláncot. Annyira örültem neki. Lefényképeztem, nem adja annyira vissza, hogy milyen jó de legalább lehet elképzelésetek. Mennyivel jobb volt ez a névnap, mint a tavalyi. Ugyanis akkor pont a névnapomon tettek lapátra bennünket az előző cégemtől. Szép kis történet volt... túl vagyunk rajta
  
  
• Csibe! Lefényképeztem neked valamit, Kata kolleganőm lelte az egyik pékségben a Vásárcsarnokban. Teljes kiőrlésű lisztből van és cukormentes szilvalekvár van benne... na ez se lódítja meg a fantáziádat
• Képzeljétek Írországban élő Moni barátnőmet felkérték, hogy tartson előadást a magyar karácsonyi szokásokról. Teljesen felvillanyozott, Annyira jó ötletei támadtak, olvassátok el a blogjában (ld.fent). Még írok ma levelet neki, a mi Karácsonyi menünkről. Majd időről időre mesélek nektek, hogy hol tart az előkészületekkel.
  

Ennyi volt a mese mára zárul Miki... nem fárasztalak benneteket tovább, holnap találkozunk. Jó éjszakát!