Mindenféle.

Az a baj ezzel a blog írással, hogy, amikor kevés ideje van, akár ide se üljön az ember a géphez. Így meg csak gyűlnek a mesélni valók. Ha meg végre van időd írogatni akkor meg egy-egy kisregény kerekedik belőle. Nézzük csak hátha sikerül valamit mégis csak behozni a lemaradásomból / előre jelzem, hogy jó esély van rá, hogy felsorolás jellege lesz a dolognak, de azért majd igyekszem/:
- Csuri:

Meg van és él. Ezen a héten nagyon elfoglalt. Ma pl. egyáltalán nem lesz szabadideje. Mondta, hogy blogot is kéne már írnia, mert egy csomó minden történik, de lélegzetvételnyi ideje sem marad. A múltkor úgy beszéltünk skypon, hogy ő leckét írt én meg meséltem neki az itthoni történéseket.Szegény naponta elbandukol a csomagot megnézni (állítólag térdig érő hóban), ami csak nem akar megérkezni. Szerintem fennakadt a rostán, ha szombatig nem érkezik meg elmesélem mi volt benne a beiglin kívül. Ha jól emlékszem pénteken Magyarországról kell bemutatót tartania. Igyekszünk neki itthonról segíteni, de a munka dandárja így is rámarad.
És még egy hír, kapott megint egy értékelést (vagyis mi szülők kaptuk) a house masterétől. Gyakorlatilag ez is arról szól, amiről a többi, Csibe rendkívül motívált, fantasztikusan tud élni az iskola nyújtotta lehetőségekkel és amúgy meg mindenki hóót happy, hogy ezt az évet az ÉÉÉÉN - na jó mi - Csibénkkel töltheti. Nekem mondják? Én is örülnék, ha vele tölthetném. :))). Erről amúgy az jut eszembe, hogy milyen hülyék vagyunk mi magyarok, ahelyett, hogy felhőtlenül örülnék és dagadozna a keblem a büszkeségtől az ilyen értékeléseket olvasva, ha nem is ahelyett ,de amellett, olyan nehéz elhinni, hogy nem mindenkiről ezt írják... bár Andi szerint, ha nem lenne igaz, bizony azt se titkolnák, csak legfeljebb becsomagolva közölnék.
- Moni:

Ígértem, hogy írok róla és az ebédvacsiról. Ezt be is szeretném tartani, de egyrészt Moni nekem többet ér, mint egy összecsapott bejegyzés, másrészt, azóta írt egy olyan bejegyzést a saját blogjában, ami többet érdemel egy rövid kommentnél, így ezt a témát hétvégére halasztottam. Addig igyekszem minden restanciámat rendezni.

-ASSIST-os vacsi:
Jaj nagyon jó volt. Igaz az indulásunk némileg zűrösre sikeredett, tekintve, hogy 10 perccel az indulás előtt még nem találtuk Tomka nadrágját. Amit megleltünk az vagy hosszában, vagy - ahogy Tomka mondaná - derékban volt rövid. Aztán előkerült a szárítóról, gondolhatjátok milyen állapotban. Úgyhogy vacsi este hatkor és én negyed hatkor , teljes glancban még a gatyót vasaltam. Kicsit sem voltam ideges. De aztán, ahogy lenni szokott minden elrendeződött. Szinte az elsők között érkeztünk. Rögtön az ajtóban angolul köszöntöttek...hála az előképzettségemnek, válaszként Istenien tudtam mosolyogni angolul :)).

elég nagy derültséget okozott, amikor felvagdostam Tomkának a húst :), mindenki őt irigyelte a kiszolgálásért.

Majd szép sorban megérkeztek a szülők.Csak Anna szülei nem voltak ott. Mint tudjátok, Eszterrel /(le kell még irnom?) Balázs anyukája/, mi tartjuk a kapcsolatot, de a többiekről nem nagyon tudtunk, így volt miről beszélgetni bőven. Az általános kép, ami kialakult bennem, az, hogy a skacok az iskolával simán megbírkóztak, a legnagyobb kihívást a kaja és a kapcsolódó projektek okozzák. A host familybe való beilleszkedés se mindenhol döccenő mentes, talán Balázsnál sikerült a legjobban. De alapvetően mindenki az elvártnak megfelelően hozza a formáját. Azt hiszem megállapíthatjuk, hogy a 2008/2009-s ASSIST-os csapatban nem csak a gyerekek, de a szülők is különlegesek voltak. Nem tudom, hogy a korábbi évek szülőgárdája mennyire találta meg egymással a hangot, de mi remekül kijövünk. Már most felvetődött két további összejövetel lehetősége. Egyik Soltéknál, még csak magunkban (mi szülők). A másikat mi tervezzük a skacok hazatérése után a teljes gárdával, itt Leányfalun.
A vacsin egyébként volt két ASSIST-os képviselő Mr. Eidam (tök jól lehetett érteni, amit mond) és Mr. Wandelt (na ő nála azért már jócskán akadt, amit nem értettem) mindketten interjúztattak aznap. Biztos nem volt egyszerű napjuk, ez mégsem látszott rajtuk. Nem mellesleg az ASSIST ebben az évben ünnepli fennállásának 40. évfordulóját és ez alkalomból egy szép tortát is kaptunk. Voltak még korábbi ASSISt-os diákok is. Mindenki szépen bemutatkozott, elmondta, melyik évben és hol volt ösztöndíjas és, hogy most mit csinál. Volt olyan házaspár, akik mindketten ösztöndíjasok voltak korábban, ott ismerkedtek meg majd összeházasodtak, ma már két gyerekük van. Mindent összevetve egy nagyon kellemes este volt. Egy valamit utáltam halálosan, hogy, bár szinte mindent értettem mégsem voltam képes kinyögni egyetlen értelmes mondatot angolul. Egyre jobban idegesít ez a helyzet muszáj valami megoldást találnom rá.

nem sok minden látszik de ez itt egy fél csoport kép :)

A Csomag.

Csomagot küldtünk Csibének. Küldtetek már csomagot a tengeren túlra? Első és legfontosabb ismertetőjele, hogy horribilis összegbe kerül. Éppen ezért mi nem is csomagot, hanem egy jó tartalmas levelet küldtünk. Ugyanis 2 kg-ig levélként feladható a cucc. Amikor először küldtünk csomagot teát, csokit ilyesmiket kért Csibe. Most viszont beiglire fájt a foga. Nosza mit csinálnak a lelkes rokonok? Nagymama nekilát a beigli sütésnek a szülők meg megpróbálják becsomagolni azt.
A második legfontosabb dolog egy digitális mérleg, ha csomagot szeretnénk küldeni. Mi egy ilyen mérleg segítségével próbáltuk meg a 2 kg-os súlyhatárt a lehető legjobban kihasználni. A következő tárgyakat kellett beraknunk egy rúd beigli, 2 hengeres formájú plussz tablettás tubus, pár tábla csoki és még valami, amit most még nem árulhatok el, mert Csibének meglepetés.
Nagy naivan mindent szépen bepakoltunk, ki bélelve, bebugyolálva.
- csomag mérlegre fel: jóval 2 kg felett
Jó, kitámasztásra használt újságok jó része ki. Mérlegre fel.
- csomag 2 kg felett
1 db csoki ki. Mázsálás.
- csomag 2 kg felett, de már közelítünk a megengedett értékhez.
csokik papírcsomagolásból ki. Mázsálás.
- csomag közelít a 2 kg-hoz de még nincs a doboz becsomagolva.
Nyilvánvaló, hogy kell kezdeni valamit a beiglivel. Úgyhogy szépen levagdostuk a végét, amit amúgy is kidobna csibe.
És így végre valahára a bűvös 2 kg-s határ alatt voltunk és még a csomagolás is belefért.
Ennyi macera után majd szét vetett a méreg, amikor a postán lemérték a pakkot és még a kivett csoki belefért volna.
Leendő sorstársak kedvéért. Levélként feladott csomag prioritással 5 munka nap alatt ér (elvileg) ki, az ár 6500-7500,- Ft között mozog. 2 kg felett csomagnak minősül és 12-15 000,- Ft-nál kezdődik a tarifa.
Ez a közjáték múlt szombaton volt, a csomag még nem ért oda... pedig nagyon nem ártana, ha már ott lenne, aggódom a tartalma miatt. Bízom benne, hogy nem a saját lábán tereli a szobájába majd a Csibe.

kiegészítés

Mivel a cenzúra nálunk még működik (mindig mondtam, hogy az én drágám tradicionálisan gondolkodik), így felolvastam lenti bejegyzést az érintetteknek, azért, hogy nem sérti-e férfiúi hiúságukat vagy személyiségi jogaikat. És a következő kiegészítéshez ragaszkodtak:
Egyrészt Tomka, Bendi belegyezésével szeretné, ha megosztanám veletek: azután, hogy azt az ominózus, igen fontos "megnyugtató" telefont elintézte Bendikém, ahelyett, hogy az apját istápolgatta volna jó messzire elment a terem másik végébe. A kérdésre, hogy miért nem az apjának segített egyszerű volt a válasz:
- elmenetem félni! :))))

És még egy nagyon fontos kiegészítést kell leírnom, nevezetesen, hogy a szerencsétlenül végződött védés nem volt hiába való... ugyanis
NEM LETT GÓL!!!!

És ebben a történetben, a fiúk teljesen egyetértenek ebben, EZ a legfontosabb és mint ilyen EGYETLEN említésre méltó dolog.

Erős idegzetűeknek!!!

Kedves olvasóim, nyomatékosan felhívom mindenki figyelmét, hogy a következő bejegyzés a nyugalmat megzavaró képeket tartalmaz, akinek a Hófehérke megmérgezése a durva horror kategóriába tartozik, annak nem ajánlom elolvasni.

Így, most, hogy eleget tettünk az ORTT elvárásainak és tájékoztattuk az olvasóközönséget a rá váró hatásokról és a döntés felelősségét jó magyar szokás szerint áthárítottuk, elmesélem mi történt vasárnap.
Szóval a fiúk elmentek focizni én meg kihasználva a nyugalmat ideültem a géphez. Majd egyszer csak teló csörög (idegen szám) felveszem és a Bendi az.

- Szia anya! Mindjárt ott a Jenő!
- ???? (jó, gondoltam, itt van és? Miért jön Jenő? De vártam mi sül ki belőle)
- Meg kéne nézni, melyik az ügyeletes kórház.
(Na gondoltam ezek is hülyék, miért pont a gyereket kérik meg, hogy telefonáljon. Aztán hallom, hogy a háttérből súgnak neki, mit mondjon és ezzel szinte egy időben elhangzott az a mondat, amitől mindenki tuti azonnal infarktust kap.)

- Ne ijedj meg, semmi komoly. (itt tudtam, hogy OK, akkor lehet frászt kapni és, hogy tuti komoly az ügy). Az apával történt egy kis baj.
- Wow szuper!!! És mi történt? Hááát azt hiszem nyílt törés a kezén, nem az ujján.

Egy mp. alatt futott át az agyamon, hogy kb. hány hét kell ahhoz, hogy éhen halljunk, most, hogy kereső képtelen lesz a Tomka, de aztán hamar összekaptam magam, mert erre nem igazán volt idő. Gondoltam ugyan, hogy egy gyors fésülködés, vagy egy halvány smink feldobása talán belefér, de végül úgy döntöttem, hogy nem fecsérelem ilyen semmiségekre az időt. Így a toalettem az Operabálhoz kevés lett volna de az Uzsoki kórház ambulanciáján nem tűntem ki a tréning gatyók közül.
Annak ellenére, hogy Jenő (aki ugyebár mindjárt itt volt) felhívta a figyelmemet a forgalmira meg a személyire, mint szerinte legszükségesebbekre, én azért magamhoz vettem némi ásványvizet és fájdalom csillapítót, amit viszont én tartottam jelen körülmények között fontosnak. (megjegyzem az élet engem igazolt, a személyit és a forgalmit senki nem kérte, viszont két utóbbi dolog az est további részében többször színre lépett.)
Az én drágámat igen falfehér állapotban találtam.
Mivel a keze így nézett ki ez érthető volt.


Fellocsoltam majd betuszkoltam a kocsiba és irány az ügyelet. Érdekes, Tomka máskor mindig reklamál, hogy beszélgessek vele, most valahogy nem tudtam szóra bírni. Az ügyeleten szerencsénk volt, nem kellett sokat várni. Amikor ránk került a sor bementünk, és ha bárki fenti képek után azt gondolná, hogy a látványra összeszaladt a kórházi személyzet, téved. A doki szeme sem rebbent, beirányította Tomkát egy vizsgálóba, engem meg kiküldött, de annyit még hallottam, hogy nem törés, hanem ficam. Na gondoltam, akkor én most jó messzire megyek, nem szívesen hallgatnám végig életem párjának az ordítását, amikor helyre rántják az ujjait. De hamarosan hívtak, hogy itassam meg a pasit, akit az ég mellém rendelt... képzeljétek az én hősöm ott volt újra egyenes, hosszú ujjakkal. Egy hang nélkül tűrte a fájdalmat.

egyedül a folyosón, már túl a nehezén
Röntgen, majd varrás és gipszelés következett. Mindent összevetve 2,5 órával a baleset után már hazafelé tartottunk.

Most így néz ki
Annyit még elmondanék az orvosi ellátásról, hogy gyors és udvarias volt. Hát igen a körülmények... nos azok kritikán aluliak, mint a balkán (bár nem vagyok benne biztos, hogy arrafelé nincsenek-e jobb kórházak már). Az a kórház majdnem összedől. Talán a dolgozók lelkesedése tartja össze.

nem egy kiragadott részlet, ez az általános állapot
Haza érvén természetesen értesítettünk mindenkit, akinek tudni kellett a mi nagy "szerencsénkről". Innentől datálódik a mi jobb kéz nélküli életünk, de erről majd talán holnap.

Gáz van babám? Avagy fűtés Antal módra.

Az van, hogy nincs gáz. Vagyis van csak kevés. Ez viszont minket eeegggggyáltalán nem izgat. Pusztán annyira, amennyire a barátainkat érinti. Mivel azonban még egyik se jelentkezett be, hogy jönnének melegedni vagy főzni, ebből azt a következtetést vonom le, hogy:

1. vagy van még gázuk
2. vagy szereztek valahonnan fát (parketta, bútor, faeke játszik)
3. vagy szimplán megfagytak <-- erről azonban csak szóltak volna.

A vicces az, hogy évek óta mindenki rajtunk röhög - már ha használhatom ezt az erős kifejezést - amiatt, hogy fával tüzelünk. Nálunk mindig mindenki fázik. Látnotok kéne egy-egy téli buli előtt mi zajlik nálunk. Tomkát az infarktus kerülgeti, hogy a mértani pontosággal berakott fájából 2x, 3x annyi fogy, mint máskor, mert igyekszünk a vendégek fogadása előtt felfűteni a házat a náluk megszokott hőfokra. Ezzel egyidőben rólunk szép sorban lekerülnek a ruharétegek és nő az ingerültségünk, mivel a meleget egyikünk sem kedveli. Majd megérkeznek az eszkimónak beöltözött barátaink, akik, mint a verebek a villanypóznán szépen sorban, érkezési sorrendben elfoglalják a helyeiket a radiátorok mentén felállított székeken, ahonnan aztán semmi pénzért nem hajlandóak tágítani az est folyamán. Egyetlen egyszer fordult elő, hogy nem fáztak télen nálunk, akkor Karnevál Bandi barátunk stikában majd egy heti tüzelőnket rakta a kazánra...azóta zárjuk vendégség alkalmával a pincét. Ez a fűtés amúgy is kényes téma nálunk. Tudniillik nálunk fűteni CSAK és KIZÁRÓLAG TOMKA tud. Viszont az esetek túl nyomó többségében mi fűtünk. Na van is ebből kalamajka. Először is ha látnátok a kazánházat.
Külön helyen - még az is lehet, hogy fajtánként szétválogatva- vannak az újságok a begyújtáshoz. Külön fakkban vannak a gyújtósok, azon se lennék meglepődve, ha az én drágám colstockal a kezében hasogatná őket. 2x1x50 centi ez az Antal unióban elfogadott méret. Aztán jönnek az egy mérettel nagyobb hasábok, a kazánnal szemben DEEEE!!!! isten óvja azt, aki ehhez hozzá mer nyúlni, úgy látszik nekünk ez a stratégiai tartalékunk.




ehhez csak fő vesztés terhe mellett lehet nyúlni

És végül a falmentén tovább haladva a nagy hasábok. Ebből se lehet ám kedvedre dobálgatni a tűzre, nem ám barátom, hanem szépen sorban, ahogy a sor adja.

mi ezért nem kaptunk frászt, hogy elzárták a gázt

És akkor még nem is beszéltem a tűz megrakásáról, a levegő szabályozásáról, a keringető szivattyú elnidításának éppen megfelelő időpontjáról.
És persze mi mindezeket slendrián módon csináljuk, így minden este raporton vagyunk, hogy mennyi fát, honnan és mikor használtunk.
Viszont!! El kell ismerni, hogy tartós meleget csak a drágám képes csinálni kevés fából éééés neki - velem ellentétben - még egyszer sem sikerült felrobbantania a kazánt. Tehát valamit mégiscsak tud.

Vissza a való életbe.

Na ezt a napot is túléltük. Közel nem volt annyira elviselhetetlen, mint az várható lett volna majd két hét tömör henyélés után. Na jó, igaz, hogy ma még nem kellett reggel fél hatkor kelnem, és ráértem kényelmesen elkészülni. Tehát a fokozatosság elvét betartva szoktatom magam vissza az élők közé. (mint a gyerekeket az ovihoz). Reggel lesétáltam az autóhoz, amit a Tomka a parkolóban hagyott, máskor nem kedvelem ezt a procedúrát, most még ez is jól esett a délelötti csípős hidegben. Baktattam lefelé és olyan nyugalmas csend volt mindefelé, néhol füstöltek a kémények, az út szélén hó foltok egy kis kutya csaholás... idilli volt.
És ezt még a forgalom se tette tönkre. Olyanok voltak ma Pest utcái, mintha kiíterelték volna onnan az autókat. Istenien lehetett közlekedni. Az egyetlen negatívum a lakásban uralkodó 15 fok volt, ami hazaérve várt, de már azon is dolgozott a Tomka, hogy ez mielőbb megváltozzon.
Mindent összevetve nem kuszálódtak össze a kisimult idegeim rögvest az első nap, amikor visszatértem a "civilizációba". És, hogy ez így is maradjon most megyek -nehogy a hirtelen változás miatt elvonási tüneteim legyenek - és bebújok az ágyba a töri tételeimmel. A következő 48 órát a magyar történelem 200 éves szakaszának nagyjaival töltöm, izgi lesz. Bár megjegyzem sokkal de sokkal érdekesebb MOST felnőtt fejjel törit tanulni, mint korábban. Ugyanis mára nagyjából van elképzelésem, hogy mégis mit tanulok. Azért Csibe segítsége most hiányzik, tuti megbeszéltük volna, hogy ő mit tanult erről és én mit tanultam, és amig megbeszéljük már meg is tanulom.

az év első napja(i)

Mivel csibém érdeklődött hát írok. Azt hiszem most az egyszer nem lesz gond a bejegyzés hosszával. A szilveszter a tervezett nyugiban telt. Csuri jelenlegi host családjától, óránként, két óránként jöttek a jelentések, hogy éppen hol jár Csibe, így bevallom már nem izgultam annyira nagyobbik csemetémért. Bár olvasva a kinti időjárás jelentést és elnézegetve a Time Squaren lévő web camera képeit, nem is azért aggódtam, hogy baja lesz-e, hanem hogy nem fog-e megfagyni. Mint a bejegyzéséből láthatjátok a közelében volt ugyan, de túlélte és remek élménnyel lett gazdagabb.
Mi 11 órakkor már megfontolás tárgyává tettük a lefekvés lehetőségét, végül úgy döntöttünk, ha már eddig kibirtuk, nem futamodunk meg. De Monka 1/4 1-kor küldött sms-t már nem hallottam.
Szóval az év első napjaiban botrányos henyélést rendeztünk, úgy családilag együttesen. Általában 10 előtt fel sem ébredtünk. Bendi még ennél is tovább bírta, le sem írom meddig volt képes aludni. Az idejét nem tudom megmondani mikor aludtunk ilyen sokáig. De ez még nem minden. Tehát ébredés ilyen szemérmetlenül későn, majd felkeltem...reggelit készíteni, amivel aztán szépen visszalavíroztam az ágyba. Nem kis teljesítmény ám egy teli teásbögrét úgy bejuttatni az ágyba, hogy se a vajas kalács se az ágynemű ne ázzon el. Jelentem nekem minden "reggel" sikerült. Majd TV. nézés közben megreggeliztem, ezt követően pedig körbe vettem magam a töri tételekkel és délután kettőig el sem hagytam tollas rezidenciámat. Addigra már Tomka befűtött és meleg volt a lakásban. A nap hátralevő részében csak egy-egy házi munkára voltam kapható. Ergo ez a két hét a tömény kikapcsolódás ideje volt.
Másodikán beszéltünk Csibével, elmesélte a szilveszterüket, szót ejtettünk egy-két közeli tervéről, vizsgájáról aztán játszottunk egy honfoglalót. Mostanában rászoktunk, hogy ha ráér honfoglalózunk egyet ilyenkor igen jól szórakozunk, ha elvernek minket (annak ellenére, hogy segítjük egymást) azért, ha meg mi verünk ronggyá valakit, azért. Akárhogy is mindig nagy röhögés van ilyenkor.
Harmadikán ismét egy 50. szülinapra voltunk hivatalosak. Elmentünk, jól éreztük magunkat aztán bújtunk vissza a barlangunkba.
Ma pedig már a nap jó része sopánkodással telt, hogy holnaptól indul az élet. Brrrr nem is akarok a következő három napra gondolni. Szeretném, ha sikerülnének a vizsgáim, hogy ezt a félévet is letudhassam.