A perfect day ( egy tökéletes nap)

Igen, ez a mai az én napom volt. Nem azért mert a nevemnapikája volt (mindenkinek köszi az sms-ket, a telóm egész nap elnézést kért az üzenetekért :))/, szóval nem csak a névnapom miatt, hanem mert semmi nemszeretem dolgot nem kellett csinálnom. Reggel készítettem magamnak egy jó nagy tál gyümölcsös müzlit, amit olvasás közben szép nyugisan megettem. Majd hullahopp /úgy döntöttem így írom:)/ közben TV , súlyzózás és nagy pancsikolás (értsd wellness) következett természetesen, könyvvel. Majd egy kis angolozás. Egyedül, ami hiányzott, hogy elmenjek sétálni egyet, de ebben sem akadályozott a lustaságomon kívül senki. Szeretek itthon lenni, kár, hogy nem lehet egyszerre itthon is lenni meg sétálni is.
És kaptam az én drágámtól egy táskát. Ez nagy figyelmesség volt tőle, mert egy pár héttel korábban kinéztem egyet a Corában / jó, nem a Valentinotól vásárolok táskát és akkor mi van? :)))/, ergo tudta, hogy szeretnék egyet. Igaz, hogy nem azt vette meg, amit kinéztem, de kit érdekel ez, amikor olyan dolgot tett, amit évek óta nem, nem virággal akarta megúszni a névnapomat... igazán boldoggá tett, örültem az ajándéknak.
"A Mamától" ő anyósom, egy cserép virágot kaptam, meg egy puszit, ez utóbbival letudtam erre az évre a második megpróbáltatást (az első a szülinapom, a harmadik karácsony szokott lenni, ez még előttem áll), előbbi, mármint a cserép virág, remélem túl éli a jövőhetet. A tudatalattim valahogy ignorálja a tőle kapott virágoknak a locsolását. A jobb érzésűektől elnézést ez a kis gonoszkodás is a perfect dayhez tartozott. / vigyor, vigyor/.

Ahogy szokott lenni, jól sikerült a tegnap este. Kölcsönös képmutogatás, ők a tengerparti képeket, mi a meccsen készült fotókat mutogattuk. Mint említettem Sima és Tomka szinte egy, s mint ilyen vajon mi az egyik legfontosabb dolog számára is....Igen! Yes! A kaja. De ő nem kispályán játszik, íme legújabb szerzeménye egy szürke marha és régebbi kedvenc mangalica pocái.

A szürke bocik :)

és a koszos mangalicocák

Komolyan azt hallanotok kellene, nem, látnotok is, ahogy ez a két pasi átszellemülten, tekintetüket égre emelve tervezgeti mennyi mindent készítenek, majd ezekből a szerencsétlen állatokból. Aztán közös Tv-zés következett, Good Will Hunting, naggggggyon rendben volt ez a film.
És ha azt gondoljátok, hogy tegnap átvertelek benneteket, mert ebben nem volt semmi vicces akkor ezt nézzétek meg:
A kölkök /a 3 fiú / úgy döntöttek, hogy előadnak egy ABBA számot, na mit tippeltek, mennyire röhögtünk? Csibe, ezt ne nagyon mutogasd arra felétek, nehogy azt gondolják, hogy a Bendivel valami baj van, nincs azzal semmi csak azt hiszem talán még érnie kellene egy kicsit.:))))



















Holnap dugó, suli, számonkérés.... wááááááá de nem szeretem.... most csináljak még egy visszaszámlálást, hogy meddig tart az iskola?

Hát jó, legyen...

Végre valahára nem este 10-kor ülök neki írogatni. Hihetetlen, hogy még csak két hét telt el azóta, hogy nincs itthon Csibe. Ma kaptam tőle egy mailt, hogy küldjem el az ID számát, mert fenn vannak a kurzusok a L'ville oldalon. Majd alig 2 perc elteltével, jött az újabb mail, hogy bocs' be tudott lépni valami más kóddal is. Azt hiszem nem fogom magam izgatni az ilyen "hopp ugorjál e-maileken". :). Mint olvashatjátok van ott elég ember, akihez fordulhat a bajával :))))).

Jó volt ez az utolsó bejegyzése ugye? Milyen szerencsés, én már csak tudom mit jelent jó tanártól tanulni. Az egyetemen ugyanis volt olyan szerencsém, hogy irodalom elméletet attól a tanártól tanultam, akitől, mindenki rettegett a vizsgáztatási szokásai miatt. Én is. Utólag azonban életem egyik legnagyobb szerencséjének tartom, hogy tőle tanulhattam, őt hallgathattam erről a tantárgyról. Teljes lelki nyugalommal mondhatom, hogy az egyik legjobb, ha nem a legjobb órái neki voltak. Kitaláljátok mi lett vele?.... Na ná, hogy szúrta a szemét a ténykedése azoknak, akiket nem engedett át a vizsgán.... ma már nem tanít a mi intézményünkben... korábban említett oktatási rendszerünket ismerve, tapasztalva nem vagyok meglepve az eljáráson.
Szóval nagyon szerencsés lesz a Csibém, ha ilyen emberké(k)től tanulhat, életet meghatározó élmény lehet. Miután írtam Csibémnek egy "hiányzik a hangod e-mailt", felhívott és beszéltünk vagy 20 percet. Jó volt hallani a hangját, de tényleg alig tudott újat mondani, mindent megoszt veletek a blogon keresztül. Ja nem, egy valamit nem írt bele, hogy még nincs tükör a szobájában.... nos EZ őt ismerve HATALMAS katasztrófa :)))).

itthon történt:

Ma itt voltak anyukámék és nagggggyon finom kaját főzött ( a cím erre utal, beadom a derekam és én is kajáról írok). Kedves USA-ban tengődő cserediákok, a következő képek megtekintését csak erős idegzetűeknek ajánlom és felhívom a figyelmet, hogy a következő képhatások megzavarhatják a nyugalmat(okat)!

A menü:
gombaleves csirkeaprólékkal
rántott csirke és karaj sült krumplival kovászos ubival
almás pite

és, hogy vizualizálni tudjátok:



Én szóltam! Most irigyek vagytok legalább egy kicsit? Na ilyet érzünk mi is csak sokkal intenzívebben :))))))

Kaja közben Bendi és az apja beszélgettek. Szerintetek azok után, hogy reggel 1/2 8-tól délután 1-ig együtt voltak, Bendinek meccse volt, mint mindig hétvégén, miről folyt a beszélgetés? Az nyert, aki a focira tippelt. Igen, gyanítom, ma már nem először, megbeszélték a meccs minden mozzanatát. Közben én azon gondolkoztam, hogy ez nekem nagyon nem megy. Van valakinek valami jó tanácsa, hogy ébresszem fel az érdeklődésemet a foci iránt? Mert ha így haladok, 10 hónapig nem lesz miről kommunikáljak családom férfi tagjaival.
Különben csendes volt ez a szombat. Megjöttek Monkáék a nyaralásból. Ők a szomszédaink, de nem ám csak azok, a barátaink is. A két fiú -belső tulajdonságaikat és világnézetüket tekintve - mintha indigóval készült volna. Viszont ugyan ez elmondható rólunk lányokról is. Amíg mi Monkával az egyetemet gyűrj(t)ük / ő már végzett :(/, a két fiú itthon intenzíven sajnálhatta magát és egymást a két emancipált csaj miatt.:))). Azért mi alapvetően jó kis négyes vagyunk. Hála Simának / Ő Monka párja /, ha együtt vagyunk, nekem mindig tennára /felnőtt pelenka a gyk-ért/ van szükségem annyit röhögünk.
Úgyhogy most be is fejezem a pötyögést, mert hozzájuk megyünk, kíváncsi vagyok mit szól Sima ha meglátja, hogy Csuri host familyjének milyen kerti sütője van? Tuti először belesápad, majd elhatározza, hogy neki is lesz ilyen és a végén lesz is. Pedig elhihetitek neki sincs miért szégyenkeznie, mert nem akármilyen kemencéje van, amiben nem akármilyen kajákat készít.

Három a magyar igazság.

A figyelmesebb olvasó láthatja, hogy felkerült Balázs blogja a saját blog listámra. Így Csurikám mellett már Anna és Balázs szemszögéből is nyomon követhetjük a következő év eseményeit. Már most is nagyon érdekes látni a különbséget. Míg a lányok, a vásárlásról az utazásokról, a programokról írnak részletesebben, addig Balázs blogjából bárki megtudhatja, hogy arrafelé milyen a kocsipark, és a technikai felszereltség. És ne kerülje el senki figyelmét egy 17 éves srác (persze azért tegyük hozzá nem hétköznapi srác) mellékesen odavetett kérdése,- azután, hogy megállapítja: mindenhol, zászlók és nemzeti jelképek láthatók- vajon Magyarországon ez miért ciki?
Ugyanakkor megfigyelhető, hogy egy valamiről mindannyian írnak... na miről?.... a kajáról. Kinél így, kinél úgy, de a kaja az szóba jön. Nekem úgy rémlik, hogy ha Csibének tegnap bent maradt a vacsorája /utolsó információnk szerint éppen kifelé készült :) /, akkor még viszonylag ő bírja a legjobban, mert a másik két kölök már arra "vetemedett", hogy főzzön, vagy a főzés gondolatával foglalkozzon. Háát az én Csibém még nem említett ilyesmit. Lehet, hogy ez az új jó tulajdonság a jövőhét projektje?
Kaptunk két képet, nézzétek meg Ti is. Nem olyan, mintha a Csuri lenne Carmel édes gyereke? Sokkal inkább hasonlít ő az anyukára, mint Katie. / nem leszek féltékeny, nem leszek féltékeny, nem leszek féltékeny.../ A kisfiú, Mike.

Klassz a pólója, mi? Ja, aki nem tudná elvetemült, még annál is elvetemültebb Írország mániás vagyok. Így néz ki pl. a hűtőnk,

Ezen kívül van egy csomó könyvem Írországról, az írekről, Írország naptáram, Ír babám a kocsiban, van Claddagh gyűrűm, és... szóval nem ússzátok meg, előbb utóbb áradozni fogok ezeken a hasábokon Írországról. Egy kis ízelítő:



itthon történt rovatunk:

Elcsitultak a foci felkorbácsolta kedélyek, ma már csak csendes képnézegetés volt a program. És írt a meccsről az online sajtó is itt olvashatjátok . Mind emelett hír csupán csak az lehet, hogy mosolyszüneten vagyunk Bendivel. Megsértődött egy feltételezésemen. Most erőpróbálgatás folyik... háát majd meglátjuk... hosszú lesz szegénynek ez az év. Még nem tudja, hogy az egyke létnek vannak hátrányai is, nevezetesen, hogy csak rá irányul a figyelem, ami nem mindig üdvös ugyebár. / széles, vigyor :))) /. De ha túl éli még stramabb kölök lesz, mint most.

Szilveszter volt Angyalföldön!

Bármennyire is szeretnék reagálni Csuri blogjára most először a NAGY MECCSRŐL kell írnom. Ha van olyan mérhetetlenül figyelmetlen olvasóm, aki esetleg nem tudná milyen meccsről van szó, az ő kedvükért akkor ismét: Leányfalu-Fradi rangadó volt ma a Vasas pályán. Egy vallomással tartozom, amíg a dugóban araszoltam a meccsre, gonosz módon, már jó előre kitaláltam a mai címet, ez lett volna: Nem zakó volt, hanem nagykabát. Majd a meccs lefújása után arra gondoltam, hogy ez lesz: Emelem kalapom. Most tévesen arra következtethetne jogosan bárki, hogy nem veszítettünk, de igen, kikaptunk DE!!!! Benn maradtunk a 10 gólban, az eredmény ugyanis 0:9 lett.

Amikor túltettem magam az első sokkon, melyet annak felismerése okozott, hogy a helyszínen az egy percre eső b.zdmegek száma meghaladja a százat, teljes szívvel a Leányfalui csapatnak kezdtem drukkolni. Persze el tudjátok képzelni, hogy fiaink látszólag minden koncepció nélkül rohangáltak a pályán, de a célt, amit kitűztek eléjük megvalósították. Ebben hatalmas része volt kapusunknak, aki miatt végül is az lett a cím, ami.

Ő ugyanis Szilveszter, íme: /képet holnap rakom fel, mert Tomka, a fiúkkal levezető köröket fut a helyi vendéglátó egységben :) /

Fantasztikus, hogy mit vitt véghez! Olyanokat védett, hogy szemem szám tátva maradt, ha őszinte akarok lenni a végén már CSAK neki szurkoltam. Szép volt fiúk! (és még egy kép a szurkoló táborról, párom arckifejezése nem hagy kétséget az érzelmei felől :)

A nap másik eseménye, hogy voltunk Csuri tankönyveiért a suliban és ezzel kapcsolatban felmerült bennem az a kósza gondolat, hogy, amikor visszatér Csibém, lehet, hogy még nehezebb dolga lesz, mint most kint.
Szerencsénk volt, találkoztunk az iskola két legjobb fej tanárával, Tamás bá'-val (Ő volt Bendegúz osztályfőnöke), és Gábor bá'-val ( Ő viszont Csuri ofője ). Csibém! Gábor bá' érdeklődött felőled, elmeséltem, amit tudtam, örül, hogy minden rendben van veled és biztos volt benne, hogy Te nagyon jól érzed ott magad. Üdvözöl és vár vissza.
És ami miatt fenti gondolat átfutott az agyamon az a röpke közjáték volt, melyben Bendegúz - kivételesen hallhatóan - köszönt az egyik tanárnak (nem írom le melyiknek, mert Csurit is tanítja), aki ennek ellenére úgy suhant el mellettünk, mintha ott se lettünk volna. Elgondolkoztam, vajon odakint sem fogadják a tanárok a tanuló köszönését? Vagy ott annyi fizetést kapnak, amiért hajlandóak..... nem, nem megyek ebbe bele. A lényeg, az én véleményem szerint az ilyen apró szösszenetek, jól mutatják, hogy oktatási rendszerünkkel valami oltári baj van. Ha nem tekintem a tanulót, embernek, uram bocsá' egyenrangú partnernek, ha levegőnek nézem, hogyan lehetnek vele szemben elvárásaim?
Tessék, meg lehet kövezni, akkor is ez a véleményem!
Most, hogy kidurrogtam magam jöjjön Csibe bejegyzése. Ahogy elnézem arrafele sem kapkodják el a tanszerek beszerzését. Mindjárt kezdődik az iskola és Csuri is, Anna is arról számolnak be, hogy most mennek beszerezni ezeket a kellékeket. Na jó mi még így is le vagyunk maradva, mert jó esetben, holnap megyünk el megvenni a cuccokat.
Végre valahára normális, jó sok infóval és nem csak röpködéssel teli bejegyzést írt Csibém. A képek nézegetését azonban csak erős idegzetűeknek ajánlom. Komolyan mondom...hihetetlen, hogy emberek ilyen körülmények között élnek. Tudom, itthon is van ilyen, de erről most hadd ne fejtsem ki a véleményemet... még lelőnek :).
Más az amikor az embernek mesélnek és más látni, ezek után el tudom képzelni, milyen lehet megtapasztalni. Ciki az embernek a saját lányára irigynek lenni :))))))?
Ja és a vásárlás! Szintén e blog hasábjain ejtettem pár szót Rozikám vásárlási szokásairól, hát ja, az nem műkszik arrafelé. Kezdem gyűjtögetni, mi minden pozitív változás várható Csibém hazatérte után: már kettő van, a szennyesét maga fogja mosni, és vásárolni úgy fog, mint a villám :).
Jó ez az Amerika na, két hét, két új jó tulajdonság.... hány hétig is lesz még kint a Csibém?

Amiből kimaradsz...

Nincs az a Fith Avenue, amiért kihagytam volna ma a Dr. House-t. Neked is tetszett volna Csibém, Wilson és Hojze (ahogy mi egymásközt hívjuk) végig szívatták egymást, sokkal jobb dolgokkal, mint az előző évadban. Tegye fel a kezét az, aki kihagyta volna ezt NYC-ért!

Na jó nyilvánvaló, az irigység beszél belőlem, de az tény, hogy az egyetlen műsor a TV-ben, amit a közeljövőben nézni fogok. Imádom a pikírt megjegyzéseit. Hihhhetetlen bunkó tud lenni. Amúgy, ha rajtam áll be sem lesz kapcsolva a Tv a következő hónapokban.
Carmel küldött (vagy Carmel e-mail címéről jött) egy fotót Csibéről, Kateiről és Mikeról. Ők ketten a 4 gyerekből 17 és 10 évesek, Sean a legnagyobb és Kevin a 15 éves srác a host familynél. Örültem neki, mert váratlan volt és meglepett. Nagyon jó, hogy Csibém ennyi mindent lát, de már alig várom, hogy letegye a fenekét a L'villeben (értsd: Lawrenceville). Fúj, megint önző voltam... ez utóbbi kívánságomat ezennel visszaszívtam. Szombaton már elvisznek egy pár dolgot a suliba és kedden beköltözés van, 4-én kezdődik a suli. akkor aztán kapkodhatja a fejét szegény Rozikám. Nem is tudom, hogy hogyan fogja vezetni a Blogot, magamról tudom, milyen időigényes tevékenység.

És mivel menten lefejelem a monitort az álmosságtól csak egyetlen itthoni dolgot osztanék meg veletek.
Jó magyar hozzáállással azt szoktuk mondani, hogy ami elmúlt, az után csak rosszabb jöhet. Most meg szeretném mutatni, hogy reggel, hogy nézett ki a nappaliban az asztal, ékes bizonyítékaként előbbi mondásnak. A korábbi állapothoz képest, amikor Csibém csupán a müzlis ibriket felejtette naphosszára ott, most csupa fiús dolgok hevertek szanaszét. Ha valaki nem látná jól, a következők találhatók az asztalon: Sörös pohár és sörös doboz, üres csokis doboz / Csurikám a Belga csokinak sajnos annyi :( / , pirospaprika szóró, póló, sport újság, kártyakönyv, üdítős palack, abból kettő is, éééés távirányító. Még jó, hogy raklapnyi az asztalunk, így minden kényelmesen elfért rajta.

Csibe!!! Gyere haza, azt akarom, hogy müzlis bögre legyen csak az asztalon!

Az átnevelés elkezdődött...

Levelet írtam !!!!! Angolul!!! Na jó nem tagadom voltak benne hibák, némelyik miatt még most is ég a képem, de becs' szóra alig kellett belenézni a szótárba. Persze írok én máskor is levelet angolul, hiszen ha nem említettem volna még, egy fordító irodában dolgozom. Na jó most nehogy elájuljatok, hogy akkor baromi nagy kunszt angolul levelet írni, de kérem szépen a félreértések eloszlatása végett közlöm, hogy én pénzügyesként vagyok ott jelen. Szóval írok levelet, de azok "rém nagy" előképzettséget igényelnek: ilyenek pl. please find attached file ( Kérlek nézd meg a csatolt fájlt) vagy please confirm it ( kérlek igazold vissza a számlát)meg ehhez hasonló bonyolult mondatok, szó se róla nem ezek után fájdul meg a fejem a nagy gondolkodástól.
Fenti lelkendezés annak szól, hogy EZ a levél Csuri pót anyukájának íródott és mondandója is van és válaszolni kellett arra is , amit kérdezett. Szegény főnöknőmet kértem meg, hogy javítsa ki, mert hát mégis...
A főnöknőmet egyébként ne úgy képzeljétek el, mint "A főnöknőket", ő egy baromi jó fej fiatal csaj /mint, ahogy egyébként mindenki más is az irodában, kivéve a Zsoltot, mert ő fiú, de ő is jó fej :)/, így hát nem éreztem cikinek, hogy segítséget kérjek tőle és egyáltalán, nálunk a cégnél nem ciki segítséget kérni és, aki tanulni akar azt mindenki támogatja. Most irigyeltek ugye, hogy ilyen szerencsés vagyok? Igen, az vagyok! :)
A lényeg , hogy a tűzkeresztség meg volt, három hónap múlva már úgy írok, mint a sicc. Fantasztikus élményt , mondhatni adrenalin bombát jelent, ha használni tudom az angolt. Még mindig hihetetlen számomra, hogy mindösszesen 7 hónapnyi angol tanulás után képes vagyok, még ha hibásan is, de összehozni egy levelet, amit valaki, akinek az angol az anyanyelve megért.

Arrafele rovatunk:
A mai nap híre, hogy Csibe elkezdte átnevelni jelenlegi családját. Elmesélte nekik, hogy mi a tábortűznél nem mályva cukrot, hanem szalonnát sütünk. A család érdekesnek és remek ötletnek tartja. Vajon miért nem jutott eddig eszükbe? Nincs szalonna arrafelé? Annyi sz.rral mérgezik magukat, pont az nincs? Vagy van de azt ... mire is használják? Mindegy, hajrá Csibe csak neveld őket, ha ilyen tempóban haladsz mire hazajössz vesznek egy disznó farmot, hogy reggel házikolbászt reggelizhessenek disznósajttal , délben pörköltöt ehessenek nokedlivel és este nyomtatéknak süthessenek egy kis szalonnyát. Tomkát, teljesen felvillanyozta, hogy az Ő kicsi lánya így hirdeti az otthonról hozott igét.

Itthon történt:
Leányfalván nagy a készülődés, már csak kettőt alszunk és kezdődik a nagy rangadó. A fiúk edzenek, ma az én drágám is lement a pályára, hogy lássa rendben vannak-e a fiúk. Az LFC vezetősége meg idegeskedik, hogy minden rendben legyen. Ééééés Csibe apád híres ember lett őt keresték a Blikktől és a Képes Sporttól. Jaj "annyira" izgatott vagyok, egy média személyiség feleségének lenni...wow

ugye megmondtam... ismerem

EZT kénytelen vagyok még ide írni. Mivel több napja cseszegetem Csurit, hogy ugyan jönne már fel a skype-ra, hogy élesítsük a kapcsolatot, amire leginkább nem reagált a sok élménybeszámoló közepette. Majd, (egy időben az előző bejegyzésemmel) amikor már 600 felkiáltó jellel óbégattam rá a világhálón keresztül, a következőképpen kezdte válasz levelét, ide copyzom:

"Anyaaa! Nincs a gepen Skype," ..... és viszonylag udvariasan helyrerakott, tessék, mondja még valaki azt, hogy nem ismerem. :))))).
De nem tehetek róla imádom, azt az okos pimasz fejét :)))