Visszaszámlálás indul....297

Hát ezen is túl vagyunk. Ha igazán őszinte akarok lenni rosszabbra számítottam, de azért nem volt leányálom. Reggel még egy pár utolsó mérés és bőrönd átszervezés aztán irány a reptér.

Anya és lánya indulás előtt:

A megérkezés pillanatában tudtuk, hogy a kölkök lekésik a Bostoni csatlakozást, mivel a gép 13:15 helyett 16 órakor indult. El tudják...(na jó innentől tegeződés van), el tudjátok képzelni a jelenetet, hogy 6 kamasz gyereket kétszer annyi felnőtt próbál meg felkészíteni minden utazás közben előforduló nehézségre röpke egy-két óra alatt? Röpködtek a jó tanácsok mit tegyenek és mit ne, hogy viselkedjenek és hogy ne. Persze a büdös kölkek csak bólogattak, de az agyuk már jóval megelőzve az indulást Manhattan felett körözött.

Majd jött a becsekkolás és rögtön a mély víz: ki csomagolta a bőröndöt, hol csomagolta a bőröndöt, hol tárolták eddig a becsomagolt bőröndöt? Nekünk felnőtteknek persze azonnal leesett a tantusz, hogy mire irányulnak a kérdések, de azokat a válaszokat hallani kellett volna... fogalmuk nem volt miért kérdez ilyeneket ez az idióta idegen ( ámde tegyük hozzá jóképű (honnan szedik a repülőtársaságok azt a rengeteg jó pasit és csajt, rejtély ).
Aztán az én csibém azonnal hozta a formáját, rögtön a csomag leadásnál elhagyta az útlevelét. Persze lehetnék pozitív is még jó, hogy ott, és nem később máshol... na de már így indul, van olyan szülő, aki nem kap ettől infarktust?

A nyertes ASSIST csapat, Andival, aki rengeteget segített.
E

Ezután majd két óra téblábolás következett fényképezéssel (képeket ld.fent és lent)
Ez arra volt jó, hogy egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit megkönnyítse az elválást, hiszen nem tudtál már mit mondani, a skacok meg már menetek volna... szóval elbúcsúztunk és hősiesen becs szóra csak két-három könnycseppet ejtve elengedtük elsőszülöttünk kezét és útjára engedtük a nagyvilágba.


Itt még előttünk áll a 10 hónap