Egy lépéssel megint előrébb

Ma ismét rá kellett jönnöm valamire, ezúttal azonban nem csak nekem kell levonni a tanulságokat. Az történt, hogy a Facebookon (hasonló közösségi portál, mint az IWIW ) azt olvastam egy L'villes diák korábbi bejegyzésében, hogy megjavult a skype és lehet rajta kommunikálni. Sajnos jó két hetes volt a bejegyzés ezt nem láttam. Gondoltam, írok Csibének, hogy próbálja ki. Előre tudtam, hogy pipa lesz, hogy megint ezzel a baromsággal zaklatom, de anya vagyok és nem adhatom fel, amíg azt nem érzem, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy megtaláljuk a mindenki számára megfelelő kommunikálási lehetőséget.
off
Persze megkérdezhetnétek, hogy ki az a "mindenki", itt megjegyezném, hogy noha természetesen számomra is megnyugtatóbb lenne skypon beszélgetni Csibével, de a mindenkibe beletartoznak a nagyszülők és a barátok is, nem csak mi a közvetlen család.
on
Nos a mai "beszélgetés" után EZT érzem, így letettem arról, hogy skypon vagy bármi ingyenes lehetőségen értekezzünk, de nem ez a lényeg, hanem az, amire rájöttem a "beszélgetésünk" alatt. Nevezetesen, ami eddig is nyilvánvaló volt csak nem lett így kimondva, hogy Csibe is teper rendesen, hogy átadja nekem, a lehetetlent, azt, ami ott van. Hiszen tudja, hogy milyen nagyon szeretnék ott lenni. Nem úgy, mint egy aggódó szülő, hanem mint az egészben résztvevő. És ez alól nekem kell felmentenem őt, hiszen ő a gyerekem, aki akármilyen önfejű is de szeretne megfelelni a vélt vagy valós elvárásoknak.
Csibém! Ez a pár sor neked szól, így nyilvánosan, mert másokat, az utánunk jövőket is érintheti... /meg hát olyan jó szaftos :)), lehet rajta csámcsizni /. Szóval nem a Te felelősséged, hogy engem részévé tegyél ennek a tapasztalatnak, kalandnak /még ha korábban mindketten úgy gondoltuk is, hogy ez menni fog/. Én itt most /már/ statiszta vagyok. A szülőknek néha meg kell vívniuk a maguk harcát. Bármennyire is tudod, hogy mi a problémája, bármennyire is szeretnél segíteni, mert a gyereke vagy, nem teheted, mert az nem a Te feladatod. Amikor felnősz, bármennyire is hasonlítasz a szüleidre, bármennyire is hasonló az érdeklődésetek azért szülő és gyerek külön úton jár / néha azonos irányba, de akkor is külön/. Mivel Csibém Te is erőteljesen kopogtatsz a felnőtt lét kapuján meg kell tanulnod, a magad elvárásait felállítani, és azoknak megfelelni. Nekem pedig meg kell tanulnom elfogadni azokat, és megszokni, hogy nem kell már az irányt mutatni neked.
Az én utamat meg nekem kell járni, magam által, és nem általad. Ha meg akarom tudni, hogy milyen ott /és nem itt:)/, akkor meg kell találnom a módját, hogy elérjem ezt /megjegyzem megfogom:))/ Hiszen ismersz, ezért is szeretnél annyi mindent elmesélni nekem.
Csibém a Te dolgod most odakint az, hogy enjoy your marvellous adventura without your mum. :)))). Ezt tartsd szem előtt. Én meg majd fárasztalak az itthoni beszámolóimmal az angolról és a családról. puszállak: a statiszta :)))