Szigetelünk

Nem, nem a házon végzünk felújítást, arra gondoltam, hogy ismét indult a "Sziget" a hajógyári szigeten. Én magam sohasem voltam kint és ezidáig még a gyerkőcök sem említették, hogy vágyódnának a Szigetre. Természetesen a Sziget megítélésében sincs egyetértés. Van aki tűzzel, vassal irtaná és van aki utolsó vérig kiállna mellette. Bevallom ebben a kérdésben az arany középutat képviselem. Számomra nem jelent többet, mint évről évre ismétlődő jobb (pl.kistehén ) vagy rosszabb reklámkampányt a médiában és az utcán. Tőlünk elég messze van ahhoz, hogy bármiféle mellékterméke (zaj, szemét, közlekedés) zavarjon. Igaz, amikor indult még nem voltam elég rutinos és néha belefutottam a rakparton a Sziget okozta dugóba, de valójában nem zavart az a plusz negyed óra. Addig is nézegettem a Szigetlakókat. Fura egy népség. Bakancsok, hátizsákok , masíroztak a híd vagy a hév felé. Szinte minden egyforma volt rajtuk, az életkoruk, a ruházatuk, a hajuk színe, legalábbis én, a beavatatlan így láttam. Gondolom ma sincs ez másképp, bár az első szigetlakók, gyanítom ma már a gyerekeiket viszik a koncertekre és a fekete bakancs és a hátizsák is valahol a szülői ház egy eldugott sufnijában pihen.

Annak ellenére, hogy a fellépő együttesek nevei nem mondnak semmit, és mint említettem soha meg nem tapasztaltam a Sziget hangulatát, nekem azért mégis szimpatikus a kezdeményezés. Különösen, hogy ma megtapasztaltam milyen hatással van az idegenforgalmunkra. A belvárosban dolgozom, így a turisták látványa eléggé megszokott számomra, azonban ma a metrón és a földalattin sokkal többen voltak, mint idén nyáron bármikor. Vitathatatlan, hogy a sziget nagyon jó hatással van Budapest látogatottságára. A fiatalok, akik este buliznak, napközben Budapest utcáit róják és ismerkednek a nevezetességekkel. És mint tudjuk ezekre az élményekre később majd nosztalgiával visszagondoló középkorúként, ismét szívesen tűzik ki úticélnak Budapestet. Bevallom nem olvastam mostanában cikkeket, hogy a sziget szervezői, hogy állnak a költségek előteremtésével, így csak reménykedni merek, hogy a közeljövőben nem kell lemondani a megrendezéséről pénzhiány miatt, úgy mint ahogy az Kapolcs esetében volt.
Már csak azért is, mert ki tudja, hátha egyszer majd az unokámat kikísérem egy koncertre, és amíg ő valami számomra követhetetlen együttesnek csápol, én majd a nosztalgia sátorban hallgatom Zsédát, Szekeres Adrient vagy Szulák Andit.