Karácsonyi előkészületek

Ma már konyhaszolgálaton voltam. Tökfőzelék, tarhonya és az ezekre feltétként készült húsi bánta a ténykedésemet. Közben kimostam és Bendegúz legnagyobb bánatára az ő szobájába dugtam el a kiteregetett ruhákat. Ezzel a mai célirányos feladataimnak eleget is tettem. Ez talán egy kicsit kevésnek tűnik így két nappal karácsony előtt. Mivel azonban Csibe itthon van, ezért ő már az étkezőt karácsonyi díszbe öltöztette és a nappalit is előkészítette a fa és egyéb ünnepi dísz fogadására. Persze amennyi előnyét élvezem ennek, azért annyi hátránya is akad. Emlékszem, amikor először rakott Csuri rendet, mennyire örültem. Üröm csak akkor került a "levesbe", amikor pár nap elteltével kiderült, hogy a rendrakás nem volt egyéb, mint, hogy a lakás rejtett szegleteinek réseit kitöltötte az elől, vagyis az útjában lévő cuccokkal. Persze tette ezt minden követhető logika nélkül. És, én, aki több, mint húsz éve a "kedves" mama áldásos tevékenysége folytán abszolút hozzá vagyok szokva, hogy semmi sincs ott, ahova én leteszem, még én sem voltam képes megtalálni a dolgaimat. Némelyik kis szerencsével már Vízkereszt után előkerült, de volt, amire csak a Húsvéti "pakolás" alkalmával leltem rá valamelyik fiók mélyén. De szülő vagyok én? Tessék örülni annak, ami van! Így ma már felhőtlenül tudok örülni Csibe segítségének, mert rutinosan a fontosabb dolgokat nyomonkövetem, hogy hova dugja. Különösen tudom értékelni a díszítést a tavalyi eset óta, amikor is ott álltam egy egész doboznyi (és nem kis doboznyi) karácsonyi dísszel az egy centistől, a félméteresig, és csak néztem, hogy akkor ezt most hova és hogy is?

Persze megkaptam az én Csibémtől, hogy legközelebb, ha lehet simítsam ki azt a hatvan darab két centis masnit, amikor elpakolom, mert behajlottak a szárai. Én persze mindent megígértem, de eszem ágában sincs ilyen babra munkát csinálni, az csak az elvetemült precíz szűz szülötteknek való nem nekünk "szárnyaló" vízöntőknek.

Aztán a másik igen fontos előkészületi munka Tomkára hárult, mint minden évben, a fa vásárlás. Tegnap én is elmentem vele, emlékeztek, jobb rá odafigyelni, különben simán megvesz egy akkora fát, ami az Országház nagytermében is elvész. Sajnos nem találtunk megfelelőt. Igaz a végén már csak Tomka szállt ki az autóból és én úri nő módjára a szélvédő mögül mutogattam, hogy melyiket szemlélje meg közelebbről. Tudniillik az autóba való egyik elegánsnak éppen nem nevezhető beülésem alkalmával az egyetlen farmerom szintén elegánsnak nem nevezhető módon megadta magát és szabályszerűen lerepedt rólam (a karácsonyi zabálás előtt pont jókor jött ez az intő jel). Ilyen körülmények között úgy döntöttünk, hogy aznapra feladjuk a keresgélést és majd ma elmennek a fiúk és megveszik a fát. Hát megvették.

Már, amikor Tomka telefonált, hogy mekkora a ház belmagassága gyanút fogtam és rutinosan 10 centivel alacsonyabbat mondtam a valóságosnál. Persze Tomka is ismer ezért ő rátett 20 centit és teljesen logikusan egy majd 5 méteres fából levágatott annyit, ami egy 3 méter 10 centi belmagasságú házba beférne. Így most már csak 50 centit kell levágnunk, hogy beférjen a nappaliba a fa. És ez még csak a magassága. Gondolom tudjátok, hogy egy ekkora fának van szélessége is. Az majd holnap este derül ki, hogy mi is maradhatunk-e a nappaliba, vagy csak a fa fog beférni. Persze ezektől a problémáktól a szemem sem rebben már.

Amúgy abszolút nyugi van. Idén nem lihegtük túl az ajándékokat, így nem kellett sokat csomagolnom sem. Mivel azonban Bendi ajándéka a nagymamák előtt is még titok (jó okunk van a titkolózásra, majd meglátjátok), ezért elöljáróban csak annyit, hogy lesz miről mesélnem.

Élvezem ezt a váratlanul kapott nyugis napokat. Bendi a szobájában gitározik a klaviaturáján (kép lent).

Csibe meg raffaelló golyókat és a hozzávaló dobozokat készítette mellettem, miközben jókat dumálgattunk. Annyira tetszett neki a saját munkája, hogy a lelkemre kötötte, hogy feltétlenül örökítsem meg a blogban. íme megettem:

Igaz, hogy a göthösségem nem hiányzott, mégis annak köszönhetem, hogy ilyen nyugisra sikeredett az idei karácsony felvezetése. Nem tudom mikor tudok leülni beszámolni az ünnepi eseményekről, de addig is mindenkinek

BÉKÉS BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK!!!!