A NAGY NAP: június 2 !!!!!

Kedves blog olvasók szeretném megosztani veletek az én nagy boldogságomat:

2009. június 2-án, 8 nappal a tervezett dátum előtt MEGÉRKEZETT AZ ÉN CSIBIKÉM !!!

Az azóta eltelt három nap rendkívül zsúfolt volt, ezért nem tudtam előbb frissíteni a blogot, de most rengeteg, rengeteg írni valóm van, MINDENT meg szeretnék veletek osztani, és remélem mire beszámolóm végére érek, megbocsájtjátok nekem, hogy titokban tartottam ezt a nagy hírt.
Lássuk akkor az elejétől a történetet. Egy hónapja is van már annak, hogy Csibe megkért tegyem át a repülőjegyet június 9-ről június 1-re, mert minden barátja hazamegy június 1-én így ő se szeretne tovább maradni Amerikában. Gondolhatjátok, hogy nem tiltakoztam kézzel lábbal, hanem Andi segítségével átrakattam a kért dátumra a repülőjegyet. (leendő ASSIST-os szülőknek jelzem, hogy az átfoglalás költsége 42 000,- Ft volt) És persze abban a szent minutában eldöntöttük Csibével, hogy ebbe a titokba Tomkát, Bendit és a nagyszülőket nem avatjuk be. Igazság szerint senkit sem akartunk beavatni, de hát nekem egyszerűen muszáj volt megosztanom az örömömet számomra fontos ámde a projekt szempontjából semleges emberkékkel. És nektek is jeleztem, hogy nagy titok lappang a háttérben, emlékeztek? Anyukámék azóta is többször próbálkoztak kiszedni belőlem, hogy mi az a titok, amit akkor említettem.
Minden esetre nagy szervezkedésbe kezdtünk, annak érdekében, hogy Tomka csak a reptéren jöjjön rá, amikor kinyílik az ajtó, hogy Csuri jött haza. Csibével gondosan megkoreografáltuk, hogy hogyan lepjük meg az apukáját, hogyan a nagyszülőket stb. stb.
Először is összeszövetkeztem az én titoktársammal Monival Írországból, hogy hivatkozhatok-e rájuk, ti. az tűnt a leghihetőbb történetnek, hogy Moni süt wellcome sütit Csibének és azt hazaküldi Leventével, a párjával, aki éppen Pestre jön. Miután meg volt az engedély egy héttel Csibe tényleges érkezése előtt beadtam Tomkának a sztorit, majd pár nap elteltével azt is elmeséltem, hogy a reptérre kell mennem a küldeményért, mert Levente nem ér rá velem randizni bent a városban. Ezzel a dolog első fele az alibi, hogy miért kell a reptérre menni meg volt.
Igenám de el kellett intézni, hogy Tomka aznap ne dolgozzon. Nosza felhívtam hát a céget, akinek dolgozik, hogy aznapra semmi szín alatt ne adjanak neki munkát. A diszpécser fiú nagyon rendes volt, megígérte, hogy akár össze is veszik Tomkával, de aznap nem lesz olyan munka, amit Tomka vihetne el. Így ezzel is megvoltunk. Most már csak rá kellett vennem, hogy kijöjjön velem a reptérre. Vasárnap annak ürügyén, hogy Bendit tudja-e suliba vinni, rákérdeztem, hogy mikor megy dolgozni kedden, mert én nem megyek tehát neki kell vinnie Bendit. Na éééés innentől kérem szépen beindult a családunkra oly jellemző "velünk mindig történik valami" effektus. A válasz ugyanis az volt, hogy nem megy korán.... ami ugye azt jelenti, hogy megy dolgozni, de nem korán. Meghűlt bennem a vér, na süsd meg, hova megy dolgozni, amikor én pontosan tudom, hogy nincs munkája? Dehát nem kérdezhettem meg mert az gyanús lett volna. Gondoltam előrukkolok a farbával és elmondom, hogy én azt szerettem volna, ha kijön velem a reptérre, mert nem találok ki az új hídon. És láss csodát egyből belement.
Elhihetitek életem egyik leghossszabb hosszú hétvégéje volt (vissza lehet nézni a bejegyzéseket, csak kicsit füllentettem, pl. ezt is megírtam, egy hosszú hétvége címmel, és az utolsó napot is jeleztem az előző bejegyzésemben :)))) ). Azért csak eltelt és a nagy napon elindultunk. Őszintén szólva az én alakításom bőven Oscart érdemelt volna. Eltudjátok képzelni? 10 hónap után megyünk a gyerekemért a repülőtérre nekem meg azt kell játszani, hogy egy ismerős elé megyünk sütikért. Hát a Corába háromszor mentem el klotyóra és minden bajom volt.... gondoltam én egészen addig, amíg nem csörgött a telefonom, mert igazi bajaim csak azután kezdődtek.
Szóval ott állok Tomkával szemben, csörög a telefonom, felveszem és Csibe szól bele:
- Szia anya! Itt vagyok Párizsban és lekéstem a Budapesti gépet!
Na puff neki, mit gondoltok milyen fejet vágtam? De összeszedtem magam és válaszoltam, ahogy kell:
- Szia Levi! Jaj ez nem jó hír, Ok akkor hívj vissza, ha tudod mikor érkezel.
Nem ragozom, teló ide, teló oda, mintegy negyed óra alatt kiderült, hogy Csibe csak este hatkor érkezik dél helyett. Erre Tomka közölte, hogy Ok, akkor egyedül megyek, mert neki pakolni kell menni. Eléggé megdőlni látszott a tervünk, mert Tomkát este kirángatni a reptérre az lehetetlennek tűnt. Végül abban maradtunk Csibével, hogy annyi hét szervezkedés után le kell, hogy buktassuk magunkat. Így Csibe felhívta az apukáját és megkérte, hogy a pakolás helyett nem szeretne-e inkább a repülőtéren vele találkozni.
Nem tudom leírni nektek, azt a boldogságot, ami Tomkán látszott, amikor felfogta, hogy már aznap láthatja Csibét. Totál odáig volt. Igaz, hogy nem úgy sikerült a meglepetés, ahogy először terveztük, de azért meglepetés volt.
ÉÉÉÉÉS este hat órakor Csibe megérkezett!!!!!.




















Édes Istenem FANTASZTIKUS volt!!!!. Persze nem ugrottam át a korlátot, nem döntöttem fel senkit és megszólalni is képes voltam. De megszorongattam az én gyönyörűmet. Isteni érzés volt, ott volt és meg puszálgathattam annyiszor, ahányszor csak akartam. És tanúi lehettünk, hogy Bendi, aki tényleg csak ott tudta meg, hogy a nővére jött haza, minden külső kényszer nélkül a nyakába borult a testvérének.
NAGYON, NAGYON jó este volt.Természetesen lenne még miről írnom, az első napokról, az érzésekről, a tapasztalatokról. Ezt meg is teszem majd. Készülök egy összegző bejegyzést is írni, de ma ezt a fantasztikus hírt szerettem volna megosztani veletek.
És még két kép a nagy eseményről: