Előre elnézést kérek mindenkitől a cím rendkívül félreérthető. Így a nyár közepén joggal feltételezheti bárki, hogy az éppen - ilyen-olyan időjárással - tomboló iskolaszünetről írok ebben a bejegyzésben.
Nem, kivételesen nem erről az aktuális témáról lesz szó, hanem egy elhatározásomról, amit már hosszú napok, hetek óta érlelek magamban. Most pedig egy kicsit remegő kézzel, de ideültem a klaviatúrához és leütöm a billentyűkön a betüket, melyeknek egymásutánja azt hivatott veletek tudatni, hogy szünetet iktatok a blog írásba.
Ahhoz nincs elég bátorságom, hogy kimondjam örökre felhagyok vele, mert lehet, hogy pár hónap múlva újra írhatnékom támad. MOST azonban muszáj egy kicsit "élménygyűjtő" szabadságra mennem.
Mi történt? Semmi extra.
Akik nyomonkövették az írásaimat a majdnem két év alatt, érzékelhették, hogy a bloggolást én nem "rendeltetésszerűen" használtam. Számomra nem napló volt, nem megörökíteni akartam a velünk történt eseményeket, hanem adni szerettem volna, azoknak, akik olvassák az írásaimat. Egy kis örömöt, egy kis könnyet néha napján. Ezért is volt olyan fontos mindig a véleményetek.
Már jó ideje úgy érzem, hogy amit írok, az nem az, amit én elvárok magamtól és ettől a blogtól. Ha írni akarok, össze kell szednem magam, hogy képes legyek felülemelkedni a mindennapok gondjain, ezt most még nem tudom megtenni. És nem szeretnélek benneteket idióta depresszív gondolatokkal lelombozni.
Egyelőre tehát itt a vége fuss el véle. De szeretném megköszönni mindenkinek, aki velem, velünk volt, örömben, bánatban. Örülök azoknak a kapcsolatoknak, amelyeket ez által a blog által kaptam. Öröm volt olvasni minden hozzászólásotokat, amelyeket szintén köszönök.
Arra kérlek benneteket, hogy ne felejtsetek el minket, ne haragudjatok rám túlságosan, amiért így döntöttem és néha látogassatok el ide, hátha egyszercsak új bejegyzés fogad benneteket, akár nálam, akár a bloglistában Csurinál. E-mail címem változatlan, aki szeretne elérni, megteheti.
Magamat ismerve egyszercsak újra bizseregni kezdenek az ujjbegyeim, hiszen az írásban mindig is örömömet leltem.
Köszönöm a hűségeteket, a kitartásotokat, nagyon sok sikert és boldogságot kívánok az újra "találkozásig".
Remélem nem bánom meg nagyon ezt a döntésemet...kedves olvasóim, akkor elérkezett a búcsú, mindenkinek minden szépet kívánok: A VISZONT OLVASÁSIG!!!
