Utolsók

Ezt is megéltük kéremszépen. Tegnap volt ugyanis az UTOLSÓ tanítási napom az egyetemen. Hüp, hüp...tudjátok, hogy én az a ritka állatfaj vagyok, aki ezt sajnálja. Alig voltunk egy páran, de azért koccintottunk egy kölyökpezsgővel a nagy alkalomra. Kicsit megbeszélgettük a suli belső ügyeit aztán ment mindenki Isten hírével, hát ennyi volt az elménk élesítése, ez is befejeződött...egy darabig.

Viszont győőőnyörűen bekötve itthon vannak a szakdolgozataim. Tudjátok, amikor még eszem ágában sem volt a felsőoktatásban résztvenni, akkor ennek egyik oka az volt, hogy nem akartam szakdolgozatot írni, kettőt meg pláne nem. És tessék most itt vannak készen, szépen...jó érzés. És csendesen jegyzem meg, hogy még élveztem is az írást. (kép fent)

Aztán volt ma is egy UTOLSÓ alkalom. Ma volt ugyanis Csuri UTOLSÓ szülői értekezlete. Gondoltam elmegyek, mégiscsak az UTOLSÓ. Nem bántam meg, Gábor bá' rendkívül rutinosan, fél hattól hatig le is zavarta az egészet. Hála az égnek nem engedett teret az okosabbnál okosabb szülői kérdéseknek...bár egyszer majdnem kicsúszott a kezéből az irányítás, amikor az egyik anyuka először azután érdeklődött, hogy a ballagás után mennyit kell várni a gyerekekre, mert ők biza elmennének családi körben vacsizni...gondoltam magamban, más biztos nem, úgyhogy csak érdeklődjön bőszen. Majd amikor megnyugtatták, hogy fél óránál nem fog tovább tartani, akkor az kezdte el igen-igen érdekelni, hogy hány osztály ballag. És bizony itt majdnem elvesztettük őt, mert nem nagyon akaródzott neki megérteni, hogy kettő osztály, az két osztály és nem hat. Végül aztán hamar lerendezte a többi szülő szegény értetlenkedőt.

Persze Bendinek is volt szülői, de oda valahogy nem akaródzott elmennem. Alig pár perce felhívtam egy-két rendes anyukát, akik eljárnak rendszeresen szülőire, de ők sem voltak, így nem jutottam infóhoz, de amit kell azt majd megtudom időben. Azt meg, hogy rengetegen állnak bukásra, rengeteg a hiányzás, a magatartásuk borzalmas, mindenki panaszkodik rájuk, nem tanulnak, nem dolgoznak, nem, nem, nem, nem, nem....ezt én sem hallgatom végig, úgysem történik semmi, majd valahogy kiböjtöljük ezt a két (vagy három évet, hogy mennyi lesz majd az évvégi biziből kiderül :) ).

Szóval UTOLSÓk, mostanában sok UTOLSÓ van/lesz. Jövő héten lesz Csuri UTOLSÓ tanítási napja. Aztán hamarosan lesz nekem az UTOLSÓ vizsgám...aztán talán más UTOLSÓ nem is lesz, de ez nem elég? Ettől is meglehetősen nosztalgikus hangulatba kerülök.

Helyesbítés

Rendkívül jól jellemzi előző bejegyzésemkor fennálló állapotomat, hogy a nagy humorkodás közepette vétettem egy bakit. Többszöri átolvasás után is Éva hívta fel a figyelmemet, hogy elírtam Moniék kocsijában a kormány helyét (köszi, Éva :) ). Természetesen náluk a kocsiban a kormány JOBB oldalon van, ettől olyan izgalmas az itteni közlekedés.

Remélem most sikerült mindent a megfelelő oldalra tennem :))). Persze azon sem csodálkoznék ha mégsem, de bízok bennetek, hogy vagyunk már annyira egy hullámhosszon, hogy értitek, mit szeretnék mondani.

Terápiás bejegyzés

Fáradt vagyok, nem, zombi vagyok. Olyan lélekölő napom volt, hogy leírni is alig lehet. Ismeritek azt az érzést, amikor hosszú órákat ( most már napokat) töltesz olyan dologgal, aminek nem látod az értelmét? Na ezt csinálom most bent a munkahelyemen. Persze a főnöknőm kézzel, lábbal tiltakozna, mert szerinte nagyon hasznos, amit most csinálunk, én azonban hosszas győzködés után is szkeptikus vagyok. Szegény azt hiszi, hogy most haragszom rá, pedig nem, én ritkán haragszom, csak egyszerűen pusztul a lelkem ettől a melótól. Reggel 8-tól este 3/4 7-ig egy excel tábla fölött görnyedtem és egyeztettem (sokadszorra), hogy mi miért tér el, kész voltam, vagyis helyesebben kész vagyok. Mindeközben ömlöttek az e-mailek, amik ott állnak intézetlenűl, attól meg halálra idegelem magam. Alig vártam, hogy hazaérjek és ideüljek a géphez írogatni.
Azért volt ám ma egy nagy örömöm is. Moniékkal ebédeltem. Igen, azokkal a Moniékkal, akik Írországban élnek. És tudjátok mit kaptam? Ír vajat! Úgy érzem lesz ezért öldöklés reggel. Már alig várom, hogy megkenjem vele a kalácsomat. Hmmm nyami nyami.
Sajnos csak kevés ideig tudtunk dumcsizni, de az nagyon jó volt, jól esett. És szombaton ha minden igaz újra találkozunk, akkor csak mi internetes lányok. Azért internetes, mert Cat is velünk lesz, akit szintén itt a neten ismertem meg és mi azóta már találkoztunk is. (Vivi! Te sem vagy elfelejtve! Nyáron azt a talit is nyélbe ütjük)
Most így visszagondolva tényleg nagyon rövid volt az idő, de én annak is örültem. Megmutattam Moninak a KV-zó melletti csokimanufaktura boltját...nem is bírta ki vett is egy pár finomságot :)))
Vasárnap mennek Erdélybe, meséltem nekik, hogy milyen uti tapasztalataim vannak az erdélyi közlekedésről. Remélem nagyon vigyáznak majd magukra, ugyanis az ő kocsijuk sincs jól összerakva, összevissza van benne minden, a kormány pl. baloldalon :))), így az előzés itt a jobbos közlekedésben nem annyira nyerő, de L. ügyesen vezet, szóval nem lesz gond szerintem.
Most megyek és csinálok egy isteni zöld teát az új Guinness-es mugomba, és mint a laza amerikaiak muggal a kezemben nézek TV-t.
Na egész helyrerázódtam ettől a kis pötyögéstől. Jó éjszakát mindenkinek!

Az első 70 év

Az én édes apucikám ma 70 éves. ISTEN ÉLTESSEN APUCIKÁM SOKÁIG!
Bizony, el sem hiszem, igazándiból nem is fontos, mert nem veszek róla (mármint az életkoráról) tudomást. Ő nekem, mindig az apucikám marad, én meg az ő kicsi lánya. Hááát igen, én olyan igazi apja lánya vagyok, alkatilag is, bár apukám az utóbbi években jelentősen leadott a pocakjából, így pocakban jelenleg majdnem én állok nyerésre. De én nem szeretem, hogy már nincs az a nagy hordó pocija, mert nagyon jó volt azon aludni...mármint , amikor kicsi voltam.
És tuti, hogy azért nem idegenkedem a szakáltól és a bajusztól sem, mert a bajuszát is mindig szerettem. A napokban azon gondolkoztam, hogy mi az első emlékem apuról. És kettő jutott eszembe, az első, amikor én az ágy előtt a földön játszom miközben apu alszik, mert éjszakás volt. Mivel három műszakban dolgozott a kenyérgyárban így sokat voltunk együtt otthon, így amikor beteg voltam akkor is általában ő volt velem otthon, és egy ilyen betegséghez kapcsolódik a másik emlékem. Akkor éppen nagyon fájt a torkom és apu ilyenkor mindig nagyon finomakat készített nekem, hol spirálosan tekergő sült krumplit, hol isteni krumplipürét, de akkor alig tudtam lenyelni egy-egy falatot, sajnáltam, hogy annyit dolgozott és én nem tudom megenni, amit készített.
Aztán persze rengeteg más is van, sok-sok beszélgetés, közös csavargás. Szánkózás a hátán ülve, úszás a Dunában, nála a szódás szifon, nálam meg a poharak és vittük anyuéknak az innivalót úszva. Emlékszem, amikor új suliba kerültem és az új szobámban (addig egy szobában laktunk) éppen azon pityeregtem, hogy milyen görények velem az új iskolatársak, bejött hozzám és amikor hosszú percek múlva kiment már nem láttam olyan sötéten a helyzetet. Hát ilyen az én apukám. Ma már kicsit lassúbb, kicsit visszahúzódóbb. Ezt először nehezen fogadtam el, de ahogy felettem is múlnak az évek egyre inkább megértem, hogy az olyan "társaságlelke" emberek is egyszer elfáradnak és onnantól jobban esik már csak szemlélődni.
Persze tegnap, amikor megünnepeltük a szülinapját családikörben, igen aktív volt. Nagyon élvezte a társaságot. Bevallom az én lelkemnek is jól esett találkozni a nagynénikkel, nagybácsikkal. Nem tudom, hogy említettem-e már, anyuék hatan vannak testvérek, mindenhol minimum két gyerek (jellemző, csak én vagyok egyke :)) ), szóval igencsak terjedelmes anyuék családja, tegnap is jó sokan voltunk.
Olyan jó volt látni őket. És jó volt köztük lenni. Ők nem csak tesók de a korkülönbség ellenére nagyon jó barátok is. Örülök, hogy a gyerekeim ilyen példát látnak, ilyen géneket kapnak. Én meg egy kicsit irigykedtem...magamban. Viszont újra megbeszéltük és most ki is tűztük a napot, amikor megpróbáljuk az egész családot összecsődíteni, ha sikerül majdnem 70-n leszünk. Esküszöm videóval megyek majd és kikérdezem őket, ki mire emlékszik, meséltetni fogom őket, hiszen olyan keveset tudok, tudunk róluk. Te jó ég az ember hihetetlenül szentimentális lesz, ahogy öregszik. de tudjátok mit, vállalom és nagyon büszke vagyok rájuk, és nagyon szeretem őket, és alig várom, hogy nyáron együtt legyen az egész család.

Képriport:

Az ünnepelt

Testvérek egymásközt

Én és a szüleim

A szük értelemben vett családunk

46 év házasság után...nézzétek meg milyen szép az anyukám

tesók...még két lány és egy fiú hiányzik a képről

Sógornők

Olyan jó, hogy megcsináltuk ezt a képet. Istenem mennyi, és milyen élet van ezen a képen...

Kettesben

Kettesben vagyunk ma este itthon. Bendegúz a suliban van mert a suli egyik legjobb (ma már az egyetlen jó) rendezvénye, a 24 órás sport és egészségnap van. Ezt még szeretik a gyerekek, bár egyre kevesebben jelentkeznek a csapatokba. Csuri meg elment bulizni, mert holnap már nincs suli. Ilyenkor mindig egy kicsit elképzelem, hogy ilyen lesz, amikor majd ketten leszünk...hááát érdekes. Most például ülünk a tv előtt én Csibe lapitopijával az ölemben, eddig farmoztam, most meg blogot írok. Tomka meg távirányítózik. Néha megnéz egy ősrégi Rex felügyelő epizódot, néha belenéz a híradóba, bosszankodik egy keveset aztán leragad egy meccsnél...ja nem, most éppen Barátok közt van, derögtön utána meccs következik.

Meglehetősen csendeske így az este, bár kétségtelen nyugalmas. Arra gondoltam, hogy ha ez így megy, nekem nagyon ki kell valamit találni különben a számítógép függőség igen-igen elhatalmasodik majd rajtam. Szóval, ha vége a sulinak, akkor majd törhetem a fejem, hogy mihez kezdjek. De egyelőre ez a veszély nem fenyeget minket. Nekem itt a suli, egyelőre még ritkán fordul elő, hogy ennyire egyszerre nincsenek itthon a skacok, de azért mégiscsak furcsa....

Na még ezt elmesélem, ma egy nagyon jó kezdeményezést láttam. Sikerkönyv kölcsönzőt. Nagggyon okos volt, aki kitalálta. A következő a rendszer. Bemész a boltba és kiválasztod a legújabb könyvek közül, amit el szeretnél olvasni. Majd kifizeted érte a teljes árat, hazaviszed, elolvasod. Ha úgy döntesz, hogy ez nem az a könyv, ami ott kell, hogy legyen a könyvespolcodon, akkor egyszerűen vissza viszed a boltba, visszakapod a könyv teljes árát és kifizeted a kölcsönzési díjat. A kölcsönzési díj függ a könyv ártól és, hogy 8 vagy 15 napon belül hozod-e vissza a könyvet, de nem magasabb, mint 1 300 Ft.

Nekem tetszett az ötlet, kíváncsi vagyok meddig lesz nyitva az üzlet.