Cenzúra ???

Ismét működik a korábban emlegetett cenzúra! Akit érdekel elolvashatja előző bejegyzés kommentjében Csibe felháborodott :))), hozzászólását. Drága Csibém! Vállalva a durcásságodat a következőket tudom elmondani:
- Mint tudod édes jó anyád immáron 4. éve újságíró szakon végzi az egyetemet, s mint ilyen elsajátított egy-két olyan szemléletet, hozzáállást, ami jelen esetben megakadályozza, hogy eleget tegyek a kérésednek. Ilyen szemlélet pl. a szólás szabadság tiszteletben tartása.
- Most azt gondolhatnád, vagy mondhatnád, hogy rendben de a képeket az engedélyed nélkül tettem fel. Igaz, erre sajnos csak azt tudom válaszolni, hogy egy közösségi rendezvényen vettél részt, ezért számolnod kell azzal, hogy ott lencsevégre kapnak. És ha már ezt megteszik, akkor annak közlésébe, jelen szituációban nincs beleszólásod. Különösen nem, ha ezek a képek egy olyan site-ra fel vannak töltve, ahol szinte bárki elérheti. Ezt a jövőre vonatkozva is mondom, hogy tudd, ha majd híres és népszerű leszel, mit tílthatsz le és mit nem.
- Ha meg szeretnéd előzni, hogy megjelenjenek rólad olyan képek, ami neked nem tetszik, hát tegyél érte, és juttass Te a népnek olyat, ami vállalható számodra is :)))
Ezt válaszolta neked az újságíró tanonc.

És az édesanyád válasza:
Csibikém! A kedvedért megteszem, hogy leveszem a képeket. Persze ha szebben kérted volna, akkor is megtenném, igaz, akkor nem ismernék rád, az nem Te lennél :)))
Amúgy egyetértek veled, hogy a sminkesek túlzásba viszik a klazúrt, de jelen esetben ez igen jól mutat a képeken. Enélkül egy kicsit lehet, hogy sápadt lennél. És még valami, tekintve, hogy ezek voltak a számomra elérhető képek, ezt tudtam megmutatni az érdeklődőknek, akik akadtak bőven, azok után, hogy az elmúlt hónapokat veled izgultuk végig, ruha- és kísérő választás ürügyén. Az eredmény pedig elhiheted OSZTATLAN SIKER volt!!!!
És hogy eleget tegyek másik kérésednek íme a kép, amit Csibe nekünk szánt a Promról és mellé összehasonlításnak egy kép a natúr Csuriról (na jó az se kutya :)))

















És drágám, smink ide, smink oda barátkozz meg a gondolattal, hogy szerintem is és mások szerint is GYÖNYÖRŰ voltál (bár mintha készült volna rólad egy-két érdekes kép is:D :D :D )

Hosszú hétvége

Yessss! Ez most itt egy hosszú hétvége első napjának lusta délutánja. Reggel szépen megfodrászkodtunk. Bizony, házi fodrászunk van, házhoz jár :))). Azóta pedig lustizás megy. Lementünk a faluba, mert Jubileumi Falunapok rendezvény van. Ugyanis Leányfalu 60 éve önnálló település. A Falunapról meg azt kell tudni, hogy pár évvel ezelőtt a kezdeményezésemre létrejött Leányfalui Nőegylet lelkes hölgy csapata rendezte meg előszőr és erre egy kicsit, nem, nagyon büszke vagyok. Mivel azonban az idő nem igazán kedvez a kültéri rendezvényeknek jobbnak láttuk mi is visszahúzódni a csigaházunkba.
Tegnap beszéltem Csibével, de nagy pakolászásban volt, ezért nem sokat tudtam meg arról, hogyan zajlott a Prom. Hála a világháló adta lehetőségeknek találtam egy-két képet róla és gondoltam addig is amíg nem lesznek egyéb hírek megmutatom nektek, milyen szép volt Csibe. Minden elfogultság nélkül :)))) állíthatom, hogy ő volt az egyik legszebb lány azon az estén. Ennyi dicsekedés ugye azért még belefér? Megmutattam a család férfi tagjainak is a fényképeket. Tomkát természetesen úgy kellett felmosóronggyal összeszedni, annyira elérzékenyűlt az őőőőőőőő Csurikááááááájának látványától. Bendi bámulta egy darabig a képet, majd a kérdésemre, hogy milyen érzés, ha az ember tesója ilyen jó csaj, nemes egyszerűséggel csak annyit válaszolt:
- Semmilyen, elhiheted.
Azért mondtam neki, hogy egyszer szeretném őket együtt így kiöltözve látni. Elgondolkoztatok már, hogy vajon miért érzékenyülünk így el mi szülők, ha látjuk milyen csinosak lettek a felnőtt gyerekeink? Ebben is csak önzés van, hiszen saját tökéletességünket látjuk bennük viszont. Elvégre mégiscsak a mi produktumaink! :))))))

sajnálom ezt fenn hagyom (hogy nekem is igazam legyen :D )
Csibe kérésére 3 kép törölve :))))

Naaaaa? Ugye, hogy ő volt a legszebb????? EZ, nem az a kérdés, amire minden választ el tudok fogadni! :)))) ERRE CSAK EGY válasz van!!!!

A neheze még hátra van?

Hát kérem szépen ez a nap is eljött. A mai vizsgán is túl vagyunk. Olyan volt, mint az első szülés, amitől azért féltünk, mert nem tudtuk mi vár ránk. Aztán megtudtuk. Nos a kérdéssor nem volt könnyű. A jóindulatú megközelítés halvány látszatát is kerülte. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy nagyon hízelgő ránk nézve, ha a tanár Úr kinézi belőlünk, hogy egyáltalán képesek vagyunk bármit is válaszolni a feltett kérdésekre. Mindezekből kiderül, hogy nem az ötös az az osztályzat, amit most célnak tekintek. Egy ici-pici (képzeljétek ezt a szót a magyarból vette át az angol nyelv, köszönjük Melinda! ), szóval egy iciri-piciri ketteske nekem megfelel, mert a világirodalmi rész már elviszi a hátán a többit. És nagyon nem szeretnék még egyszer menni, mert ha a korábbi hasonlattal élek, akkor az olyan lenne, mint a második szülés, amitől már azért rettegsz, mert tudod mi vár rád. Ha meg van az osztályzat természetesen megosztom veletek, mert ha nem bukta az, azt jelenti, hogy végzős lettem az egyetemen.

Ennyit az én mindennapjaimról. Mivel Csibének igen sűrű lesz a következő pár napja, gondoltam megosztok veletek néhány infót. Ma van ugye a PROM, amin -hála a pozitív gondolatoknak (köszönöm nektek, ugye megmondtam, hogy hatásos) - OTT LESZ! Ha minden igaz éppen ezekben az órákban tollászkodik. Bocsánat, elnézést sminkel és fodrászkodik. Aztán este Prom. Igen, abban a gyönyörű ruhában, aminek beszerzését nyomonkövethettük, hosszú heteken keresztül. Mivel az előzményekről ő szeretne írni így most én csak annyit írnék, hogy a Prom nem az eredetileg tervezett helyen kerül megrendezésre. A többit elmeséli Csibe, ha majd jövő héten jobban ráér.
Amúgy kicsit visszatérnék ahhoz a ponthoz, amikor az első hetekben megállapítottam a három gyerkőc különböző nézőpontját. Ez ismét remekül megmutatkozott. Míg Csurinál hetek - de meg merem kockáztatni, hogy hónapok -óta ha nem is lázban de izgalomban élünk a Prom miatt, addig Balázs ezt elintézte pár mondattal. Nagyon viccesek és tanulságosak ezek a különbségek.

Aztán majd jön a ballagás és a ballagás utáni buli, amit New Yorkban tartanak. És már csomagolni is kell, mert a ballagás után el kell hagyni a sulit. Ez azért már egy kicsit macerásabb feladat, mivel most szembesül a bepakolandó ruha, cipő és a hóhér tudja még miminden mennyiségével. Úgy akar pakolni, hogy a lehető legkevesebbet kelljen már a hátralevő 12 napban a bőröndöt bolygatni (istenem milyen szép alliteráció...így még szebb lenne: a bepakolt bőröndöt bolygatni). Hopsz elnézést az elkalandozásért. Kicsit tombolnak bennem a endorfin hormonok a letett vizsga miatt. (Jó, jó ne kiabáljuk el).
Azt hiszem a neheze még hátra van.... mármint nekem. eddig ugyanis elfoglaltam magam a vizsgákkal, de mit csinálok majd a következő napokban? Biztos minden nap, óra, perc majd úgy fog vánszorogni, hogy az borzalom. Ugyanakkor meg kell állapítsam, hogy amennyire rosszul viseltem az elején a hiányát, annyira jól viselem ezeket az utolsó heteket, napokat. Rosszabbra számítottam. Lehet, hogy ami késik az nem múlik?

Új instrukció

Nem igazán kedvelem kimondani, de Melindának igaza van. Így szól a kommentje:

" Bocsánat, a Titok könyv és az agykontroll szerint nem arra kell koncentrálni, hogy nem kapja meg a náthát, mert akkor a nátha szót erősíted, hanem arra, hogy egészséges lesz és ott lesz a Prom-on.
Tessék rendesen küldözgetni azokat a gondolatokat!
M."

Tehát akkor ugorjunk neki ismét a feladatnak: OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROMON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON OTT LESZ A PROM-ON .....

Tessék drukkolni !!!

Azért az uccsó két hétre is marad izgulni való. Tegnap kaptunk levelet a suliból, hogy törölték a tanórákat és a közösségi eseményeket, tekintve, hogy dúl az influenza a campuson. Mindenki nyugodjon meg, EZ nem AZ az influenza. Szimpla A vírus. De ha tovább terjed veszélyeztetheti a Promot és a ballagást is. Úgyhogy kedves blog olvasó közönség, rokonok, barátok ismerősök és ismeretlenek. Mindenki, akinek egy kicsit is fontos Csibe öröme, legyen szíves és eresszen meg a tengerentúl felé egy pozitív gondolatot, hogy ne terjedjen ez a fránya kór és hogy Csibe se kapja meg, mert, aki mostantól elkapja az nem mehet a Promra. És ugyebár mindannyian tisztában vagyunk azzal , hogy ez az esemény mennyire fontos Csibének és a barátainak. Én hiszek a gondolatok erejében, úgyhogy remélem így már kihúzzuk ezt a pár napot a Promig. Anyukám! külön felhívnám a figyelmedet, hogy arra koncentrálj, hogy NEM kapja meg Csibe a "náthát".
Én egy kicsit ki vagyok purcanva. A jövő heti két vizsga és az előttem álló feladatok mennyisége kicsit sokkol, de most elmegyek veszek egy relaxáló fürdőt, aztán hamar ágyba és holnap reggel ötkor nekiugrok a jövő hétnek.

Kerettörténet?

Ha jól számolom (de lehet, hogy tévedek) , amikor az első blog bejegyzésem született pontosan annyi idő volt Csibe indulásáig, mint most a hazaérkezéséig. Néha olyan érzésem van, hogy gyorsított felvételben rohan mellettem (velem) az idő. Közeledik a program vége, a csomagolás, az utazás. Minden szülőben ilyenkor megszólal a vészcsengő és teendők hosszú sorából tudna listát készíteni, amit még el kell intézni, meg kell csinálni, amire feltétlenül oda kell figyelni. Mit csinál ilyenkor a gondos (és aggódó) szülő, óvatosan, puhatolózva megpróbál infókhoz jutni csemetéjétől. Mik a tervei a hazajövetellel kapcsolatban? Mikor hozza el a bőröndöt? Hogy kerülnek vissza a kölcsönkapott tárgyak a host familyhez? És sorolhatnám hosszassan. Rendkívül rafináltan megpróbálja lényegtelen mondanivalónak álcázni a tanácsait. Valahogy így: "És mondd csak kislányom, gondoltál rá, hogy majd lemérd a bőröndödet? " Persze az utód sem most mászott le a falvédőről, ha nem is rögtön elsőre, de második próbálkozásunkkor legkésőbb lebukunk, melynek következtében lepattint minket, hogy ne aggodalmaskodjunk már. Csibe egyik délután úgy döntött, hogy hamarabb szabadul, ha hagyja magát, így önként számolt be egy-két tervezett és valóban fontos teendőről. A beszélgetés után be kellett látnom, hogy aggodalmam felesleges volt. Majdnem mindenre gondolt, amire kell, amire meg még nem, hát van rá 18 napja. Mostmár 98 %-ig nyugodt vagyok, hogy mindenről gondoskodik majd, amiről szükséges. És el kell mondjam, az, hogy így gondolt mindenre, nekem nem azt jelenti, hogy brühühü már nincs is rám szükség mert megold mindent egyedül, hanem büszkeséggel tölt el, hogy nem kell mindent a szájába rágni. És alig várom, hogy hazaérjen hozzám az én felnőtt csajszikám, akivel aztán új alapokra helyezve az anya-lány viszonyt menetelünk majd az érettségi és az egyetemi felvételi felé. Ő elől én pedig mögötte sompolyogva, hogy a sikermorzsákat felcsipegessem :))).

Diák csíny, az diák csíny...

Bárhol is vagyunk a világon. Csak hát micsoda különbségek vannak ezen a téren is. Elismerem, hogy ez itt most pénz kérdése is lenne, de még mennyi minden más is kellett hozzá, hogy Csuri évfolyamának diákcsínye bevonuljon The Lawrenceville School történelmébe. És még hátra van 20 nap, mi jöhet még? Lehet még fokozni az élményeket? Nem áradozok és nem ömlengek, és főleg megpróbálok nem halálosan irigynek lenni.
Akit érdekel mire vonatkoznak a félmondatok olvassa el Csibének ezt a bejegyzését.

Híradót is néztem

Ez a bejegyzés valószínűleg nem szállhat versenybe Csibe beszámolójával. És azt is megígérem, hogy nem fogok minden egyes elektronikus és nem elektronikus sajtóorgánummal történt tapasztalatomról beszámolni nektek. De Balázs, előző bejegyzésemre reagálva, ma azt kérdezte reménykedve, hogy "Ugye innen már csak feljebb van? " Hát gondoltam megírom, atekintetben, hogy a választó polgárokat milyen szinten lehet hülyének nézni, még messze nem vagyunk - úgy tűnik - a gödör alján.
Hír az egyik kereskedelmi csatorna hírműsorában, azok után, hogy napok óta az állami cégek vezetőinek 7 számjegyű (nettó) fizetésének csökkentéséről folyik a vita:
(idézet szabadon) " Előre láthatólag nem csökkentik az állami vállalatok vezetőinek fizetését. A költségcsökkentést elbocsájtásokkal fogják megoldani"
Cooool !!!!!. Nehogy szegény vezetőnek ne jusson nyaralásra, kaviárra, LCD tv-re vagy mittomén milyen luxusra. Kerüljön a bérből és fizetésből élő az utcára, legyen munkanélküli, generálva ezáltal újabb államot terhelő kiadásokat.
És ezt mi hagyjuk. Köztük én is, ég is a képem miatta, de sajnos lőni és pláne célozni, baromi rosszul tudok :(. Senki, semmit nem tesz azon kívül, hogy ki-ki vérmérsékletének megfelelően hőbörög vagy éppen kínjában röhög. Kéne már ide egy Rózsa Sándor vagy egy Dózsa György, persze valaki olyan, akit nem vernek le, vagy bilincsbe, de ilyet nem nagyon találtam a történelmünkben /pedig ma ez volt a vizsga anyag, úgyhogy elvileg felkészült vagyok :((((/.

Rádiót hallgattam

Ez akkor tudjátok mit jelent? Azt, hogy megint felhúztam magam. Igaz, most inkább csak kínomban röhögtem. Hír a rádióban (valahogy így):

" Budapest önkormányzata mesterséges dugókkal próbálja meg rávenni az autósokat, hogy tömegközlekedésre váltsanak. Egyes kerületekben sávelzárásokkal alakítanak ki mesterséges dugókat" .... blablablabla

Komolyan mondom Ez tényleg nem is vicces, hanem röhejes.

Bendegúz így kommentálta:

- Adjunk le sortüzet az autósokra, hogy átszokjanak a biciklire.

Tomka kommentje:

- Ok, akkor javaslom hogy szereljék fel a raklapokat kerékkel és akkor biciklivel 1-1 TESCO kólát kiviszek majd naponta.

Szerintetek, aki ezt kiagyalta az nem áll elmeorvosi kezelés alatt? Ha nem, javaslom, sőőt ragaszkodom hozzá, hogy sűűrgőssen kezdjék el !!!! Mert a végén még barátokra talál és tényleg kipróbálják.

Nagyon rövid

Most tettük le a telót (fejhallgatót Csibével). Megint sikerült majdnem másfél órát beszélnünk. Ha valaki azt gondolná, hogy ez azért van mert már hazahúz a szíve, hát az óriásit téved. Sőőőt. Ha így haladunk akkor az utolsó hetek eseményei miatt még nehezebb lesz otthagyni a sulit. Annyi minden történik, hogy nekem csak virtuálisan bólogatnom kell (ld. szülök 12 pontjának 3. pontja), Csibe meg csak mondja, mondja, meséli az élményeit. Nagyon furcsa lesz 22 nap múlva, hogy egyszercsak itt lesz és mi szinte napra készek vagyunk a vele történtekből. Tuti tudathasadásom lesz, legkésőbb a hazajövetele napján.
Mint bennfentes tudom, hogy ma nem lesz ideje bejegyzést írni Csibének, de érdemes lesz figyelni mert nagyon vicces és érdekes dologról fog szerintem hamarosan beszámolni a blogjában.
Egyébként meg megérkezett a várva várt ruha. Csuri szóhasználatával élve egyelőre még csak "nyomi" képeket készített róla, de azért már azokon is látszik, hogy jól választott.
Ma átveszik a senioroknak járó évkönyvet is. Szóval nagyon, nagyon és még annál is jobban zajlik az élet a The Lawrenceville Schoolban.

Vaddisznó a pácban

Igen, ott úszkált majdnem egy hétig. Sima isteni páclét készített majd ma reggel szépen megtűzdelte a mi vadpocánkat fokhagymával, szalonnyával és délután kettőkor elkezdtük sütni a kemencében a húsit, ami aztán este hatra készen is lett. Valami mennyei kaja kerekedett belőle. Ahogy ígértem fotók is vannak alább. Persze amíg sült a húsi addig sem unatkoztunk, én elvonultam a szaunába kicsit relaxálni, méregteleníteni. A fiúk ugyan ezt csinálták csak a műfűvön, ők fociztak ugyanis. Ők is izzadtak, én is, csak nekem kényelmesebb volt. Aztán Melinda barátném rám csörgött, Csuri üzeni, hogy menjek fel a skype-ra és onnantól kezdve majnem 2 órát dumáltunk Csibével. A várakozásnak megfelelően jól sikerült ez a nap. Persze nekem inkább tanulnom kellett volna, úgyhogy lesz ennek még böjtje, de megérte. És akkor a képek némi kommenttel.

Ez sűlt ki a vadmalacból


A mi két komoly, felnőtt, tradicionális párunk, akik elmélyülten tanulmányozzák a sült állapotát:



A tetthely és a szakács mesterünk, bár itt mintha inkább egy pékre hajazna:



A desszert, Bár Bendinek nincs szüksége update diétára, azért ő is Norbi fagyit evett:


Amíg én Csibével csevegtem, a fiúk sportoltak is:


És végül Monka barátném, akin ugyan nincs felesleg, ez a doboz mégis beszakadt alatta. A fiúk pedig ahelyett, hogy segítettek volna neki kikászálódni a rekeszből, inkább könnyesre röhögték magukat. Hát így számítson az ember lánya a pasikra :(((

Tapasztalatcsere

Elröpült ez a hét. Hétfőn még úgy éreztem, hogy ezen a héten sok mindenre lesz időm csak dolgozni nem. Ez majdnem így is lett, egy nap szabim bánta a sok tennivalót, de megérte, mert jól éreztem aznap magam, de erről egy kicsit később. Hétfőre és keddre nem is emlékszem. Volt egyáltalán ezen a héten hétfő és kedd?
Hosszasan egyeztettem Tomkával és ő váltig állítja, hogy nem maradtak ki ezek a napok. A héten összesen kétszer sikerült időben beérnem a munkahelyemre, ami nálunk nem jelent késést pusztán csak a teendők miatt később mentem. Hétfőn, (amiről ugye kiderült, hogy mégiscsak volt), azért maradtam itthon, hogy felvegyem a pénzt, amit Tomkának utaltak, majd végigjárva az összes bankot azonmód meg is szabaduljak tőle. Nem kellett sokáig aggódnom, hogy leütnek a nálam lévő pénz miatt az utcán. Kedden aztán egy rendes munkanap volt, amin igazán kitettem magamért, de kellett is, hiszen a következő két hétben csak hébe-hóba leszek megtalálható bent a vizsgák miatt, és mint tudjuk, helyettem senki nem csinálja meg a dolgaimat így előre kellett dolgoznom. Aztán csütörtökön és pénteken képzeljétek busszal közlekedtem. Na jó csütörtökön a Tomka hazahozott minket kocsival, de reggel busszal mentem be. Először is futnom kellett a busz után. Már ez is kiborított kicsinykét. Nem tettem ilyet azt hiszem 30 éve. Még Pesten is lihegtem attól a 10 méter futástól. (Azt hiszem nem ártana egy kis rendszeres mozgást beiktatnom a napirendembe). Aztán meg természetesen bejött a rémálmom, amiért kifejezetten nem kedvelem a távolsági tömegközlekedést. Mégpedig, hogy a buszon olyanokkal is találkozhatsz, akikkel nem igazán szeretnél. Ezért jó a kocsi, oda az ül be, akinek én megengedem. De a volán buszon mégsem mondhatom a sofőrnek, hogy ezt az öreglányt hagyja a megállóban. Hát persze, hogy ott volt a dinka szomszéd banya, nem az Ica néni, őt kedvelem, hanem a sarki nagy fehér ház bolond és nagyothalló lakója. Nem győztem üveges tekintettel magam elé bámulni. Hála az égnek talált magának két palimadarat, akikkel hosszas csevegésbe merülhetett a szemüvegkeret árakról. Ez volt az én nagy volánbuszos élményem... ja nem, még azt is elmesélem, hogy úgy lefejeltem az előttem lévő üveget, mint a nagyok. Az egyik ajtó melletti ülés ablak felőli részén ültem. Ott van egy elválasztó korlát. Régen tök jól fel lehetett rakni a lábadat oda, de ez az új design.... na mindegy a lábamat sem tudtam felrakni, majd valamiért előre akartam hajolni és akkor történt az incidens. Régen az a hülye üveg sem volt ott. Csak remélni tudom, hogy nem sokan látták, ahogy az orrom nyoma ott maradt az üvegen. Most így belegondolva, ahhoz képest, hogy miket adtam elő a buszon, nem sok alapom volt Tomkát kifigurázni, amikor körbejárta a fél világot gyalog, mert nem akart az automatából jegyet venni.
És amiért hozzáláttam az íráshoz az az, hogy a héten találkoztam Kativa, Zsófi az egyik idei ASSIST ösztöndíj nyertes anyukájával. Az IKEA-ba találkoztunk (szeretem az éttermét, meg az IKEA-t is). Kicsit kellemetlenül érzetem magam, hogy én nem emlékeztem tavalyról rá, pedig Csuri együtt volt bent Zsófival az interjún. Kati rendkívül közvetlen vidám anyuka. És valóban milyen kicsi ez az ország Zsófi, anyukám ezeréves barátnőjének Judit néni, unokájának volt az osztálytársa. Miután ezt így megbeszélgettük, igyekeztem úgy elmondani neki a mi tapasztalatainkat, hogy ne zúdítsam a nyakába az elmúlt majd' 10 hónap átélt eseményeit, élményeit. Hát nem volt könnyű, de igyekeztem. Közben pedig rájöttem, hogy azért ez a tanácsadás nem egy egyszerű feladat. Volt amire alig emlékeztem, és jól meg kellett éleznem az agyamat, hogy eszembe jussanak a részletek. Hála a XXI. század találmányainak, ha valamiről megfeledkeztünk volna, ami ugye szinte biztos, bármikor e-mailen vagy telefonon, skype-on megdumálhatjuk, de szívesen találkozom is újra Katival, mert igazán barátságos és nyitott teremtés.

Most pedig egy olvasós hétvége előtt vagyok, mert ahogy említettem jövő héten vizsgaidőszak 3 vizsgával. És bármennyire rutinos motoros az ember negyedévre, egyszer mégiscsak illik elolvasni a vizsga anyagot. Jaaaa és azért egy vaddisznó sütögetés is belefér majd Simáéknál. Úgyhogy hamarosan láthatjátok a múltkori horror képek folytatását, most már ugyanazt ínycsiklandó formában.

Na kezdődik

Igen, kezdődik az utolsó hónap őrülete. Nagyon igyekeztem nem odafigyelni, de úgy tűnik nem igazán sikerül. Mit nem adtam volna ezért a számláló állásért tavaly augusztus 20-án. És most itt vagyok, az én idióta kettős érzéseimmel. Természetesen örül a lelkem, hogy jön haza az én Csibém, de ahogy akkor éreztem az újdonság izgalmát, ami előttünk állt, úgy érzem most pontosan az utolsó hetek szomorúságát. Nem, ez így nem igaz, mert akármikor beszélek Csibével, mindig nagyon jó kedvű, sehol nincs már az, hogy hallani sem akar a hazajövetel dátumáról. Sőőt azt mondhatnám, hogy irtózatosan dilinkós, nagyokat röhögünk, felszabadult. Lehet, hogy nem fogta fel, hogy már csak 29 nap van hátra? Szóljak neki? ÁÁÁ nem, csak lesz valaki, aki kipaterolja a campusról, ha eljött az indulás ideje.
Ugye mondanom sem kell, mint egy stoppert, amikor elindítanak, úgy kapcsolódott be bennem a visszaszámlálás. Ismét nincs óra, hogy ne járna a fejemben, hogy már csak ennyi és ennyi és itthon van. Minden agykapacitásomra szükségem van, hogy a munkára és a vizsgákra tudjak koncentrálni. Olyan vagyok mint egy post-it gyár, mindent cetlizek, különben elfelejtem, hogy mit akarok vagyis mit kell csináljak. Bent az asztalomon olyan kupleráj van, hogy el se tudjátok képzelni. Az energiám nagyrésze arra megy el, hogy úgy tegyek, mintha ott lennék. Néha azon kapom magam, hogy bámulok kifelé az ablakon és ábrándozom a reptéri viszontlátásról. Milyen furcsa lesz, mennyi mindet megbeszéltünk, hiszen sokszor naponta többször is bejelentkezett skypon 5-5 percekre és mégis mennyi mesélnivalója lesz. Belegondoltatok? Karácsonykor láttam utoljára "élőben" web kamerán keresztül Csibémet. Nagyon furcsa lesz nem a monitornak beszélni. :))).
Mit gondoltok azt nem lehetne, hogy én most bebújok az ágyikómba és majd csak aznap kelek fel, amikor menni kell érte a reptérre... számomra most ez az egytelen elfogadható alternatíva.

Szülők 12 pontja

Mostanában kicsit sűrűbben beszélünk Csibével. Igaz nem túl hosszan 5-10 percekre "felugrik" a netre, csacsogunk, röhögcsélünk egy keveset oszt száguld tovább. Tegnap elég vicces volt. Felhív majd minden köszönés nélkül:

" Ezt hallgasd meg!! Hallod? Hallod? Borzalom, halálra idegesít!!"

Mint kiderült a szakadó esőt kellett volna hallanom, na jó tényleg lehetett hallani, hogy ömlik a víz az ablaka előtt. De előttetek van a kép? Én itthon ülök a tetőtérben a gép előtt, fejemen a fejhallgató erősen koncentrálok, hogy halljam, amit hallanom kell. Ez alatt Csibém mintegy 10 ezer km-rel odébb kezében a laptoppal áll az ablaka előtt, mint a Szabadságszobor és igyekszik a legjobb szögbe fordítani, hogy én halljak mindent. Ennél már csak az lett volna viccesebb ha van web kamerája és én nézegettem volna kifelé az ő ablakán innen Leányfaluról a tetőtérbeli kuckómból. A technika csodája... Egyébként elmesélte, hogy ilyen esős napokon, amikor már végképp nem tud aludni a zubogó víztől, kicuccol a Tv szobába és ott alszik. Mindig mondtam, feltalálja magát.
A másik "esemény": képek kerültek fel a blogjába a szobájáról. Jóóóó alaposan megnéztem ám mindent. Kinagyítottam minden részletét.... Érdekes látni a kütyüit és az ottani életének egy darabját. Kár hogy nem előbb mutatta meg, úgy még jobban eltudtam volna képzelni őt, hogy hol él, mozog, lakik. Tudom most kiröhög (azért tudom, mert tegnap is megtette), de olyan szívfacsaró látvány látni az ágya fölött a családi fotókról készült montázst és az idézetet, amit becsempésztem a bőröndjébe... vagyis nem (mielőtt még kikel magából) az a szülinapi idézete volt. Valahogy nekem abban a képben van benne a családjától való távolság. De ez őt nem így érinti és meglennék lepve, ha erre nem kommentelne be valami dinkaságot.
Különben meg kicsit ubiszezon van. Vagyis természetesen rendkívül sűrű napoknak heteknek nézek elébe, ugyanakkor mégsem nyaggathatlak benneteket állandóan, a tételt írok, tanulok, tételt írok, tanulok bejegyzésekkel.
Gondoltam hát egy nagyot és némi retró utánérzettel összeállítottam a szülők 12 pontját az elmúlt majd' 10 hónap tapasztalata alapján. Nos nézzük hát mire jutottam:

1.
A JÓ SZÜLŐ nem zaklatja önállóságra vágyó gyermekét.
2.
A JÓ SZÜLŐ megvárja, amíg felhívja őt az utód.
3.
A JÓ SZÜLŐ végighallgatja (lehetőleg közbeszólás nélkül) csemetéje beszámolóját.
4.
A JÓ SZÜLŐ gyermekével örül.
5.
A JÓ SZÜLŐ gyermekével bánkódik.
6.
A JÓ SZÜLŐ gyermekével, ha az igényli együttérzően sajnálkozik.
7.
A JÓ SZÜLŐ nem ad tanácsot. (nem fárasztja magát ilyesmivel, ugyanis az csemetéje szerint úgyis hülyeség, te mint szülő nem értesz hozzá, nem értheted és egyáltalán...)
8.
A JÓ SZÜLŐ ha nem kérdezik nem beszél, csak helyesel.
9.
A JÓ SZÜLŐ nem fárasztja gyermekét saját történeteivel. Az úgyis unalmas, és kevésbé fontos, mint a gyermekével történtek.
10.
A JÓ SZÜLŐ nem gondolkodik, különösen nem gyermekéről és annak jövőjéről.
11.
A JÓ SZÜLŐ ha mégis tanácsot kérnek tőle, azt mondja, amit gyermeke hallani szeretne (ellenkező esetben a 7.pont magyarázata lép életbe)
12.
A JÓ SZÜLŐ nem kérdez, mert ha mégis, az kíváncsiskodásnak, számonkérésnek, ellenőrzésnek minősül, ezek pedig főbenjáró bűnnek.

A JÓ SZÜLŐ tehát olyan, mint egy üvegtéglából készült fal. Láthatatlan, de ha kell stabil támaszt, menedéket, oltalmat nyújt a nagyvilág forgatagában gyermekének.
Mivel azonban nem voltam kiváló úttörő sem, mert nem tartottam be a 12 pontot, úgy most sem tartom be ezeket a pontokat, bizony kilengek néha. Alkalomadtán kérdezek, kíváncsiskodok és biza kéretlen tanácsokat is osztogatok, de eddig még nem mondtak fel nekem.... hátha talán van azért amit jól is csinálok :)))).

ANYÁK NAPJA

" Anyák napján téged virággal köszöntlek s csak annyit mondok anyukám SZERETLEK"
Ez volt az első vers, amit anyukámnak anyák napjára elszavaltam, azóta már a gyerekeim is elmondták néha. Ez már a családi legendárium része lett.
Nekem nagyon aranyos anyukám van (az apukám is az, de sajnos apák napja hivatalosan nincs :( ). Már nyugdíjas, és amióta nyugdíjas nekem és a kollégáimnak nagyon nehéz fogyókúráznunk, mert annyi minden finomságot süt nekünk. Amikor kisebb voltam, helyesebben fiatalabb, hála az égnek nem sütött ennyit, így is szépen kikerekedtem, de akkor tuti nem találtam volna magamnak párt.
Ja és állandóan jön megy, mert nem bír otthon megmaradni. És én szeretnék olyan klasszul kinézni mint az anyukám.
Ő az én anyukám az 50 szál sárga rózsával (kedvenc virága), amit tőlünk kapott nyugdíjba vonulása alkalmából. Képzeljétek ennyi évet dolgozott (még belegondolni is szörnyű)

Ő pedig az apucikám, és mindig ilyen szelíden néz. Na jó, amikor 14 évesen elcsentem orgona lopáshoz otthonról a vadászkését, akkor nem így nézett, de azt már el is felejtettem :))).

Nem szaporítom a szót, a lényeg, hogy ebben is nagyon szerencsés vagyok, aranyos, megértő és nagyon segítőkész szüleim vannak, akik szegények minden hülyeségemet végig asszisztálják. És mivel tegnap csak egy tört részét tudtam elvinni ennek a virágnak, gondoltam elküldöm, így a világhálón keresztül, még egyszer megköszöntve anyukámat, anyák napja alkalmából.
Édes anyukám isten éltessen sokáig még egyszer, köszönök, mindent, amit tettél (neked is apuci :) ), és amit még tenni fogsz értem, értünk.

Képek és rövidek

Ahogy azt a rövid hírekben jeleztem nem a terveimnek megfelelően alakult a mai napom. Nemsokára viszem Tomkát meccsre Pilisvörösvárra (addig a TV-ben hallgatom a Karakószörcsög- Kiskunbürgüzd századosztály meccsének a hangjait). Mivel az idő egy gyors blog bejegyzésre elég, így emellett a hasznos tevékenység mellett döntöttem.
Reggel - szombathoz képest - korán keltünk, mert Bendit be kellett vinni a Nyugatiba, ugyanis osztálykircsire (ahogy ők mondják) mentek. Eredetileg 3 naposra volt meghirdetve, de a Bendinél lévő táska méretéből ítélve lehet, hogy a hónap végéig nem látjuk. Azt hiszem elkezdődött a "jól nézzek ki" korszak és ez ugyebár kb. tripla mennyiségű ruhát igényel. Remélem, ha Csibe hazajön megmutatja neki, hogy kell úgy vásárolni, hogy kevés ruhából jól tudjon öltözni, ez ugyanis neki nagyon megy.
Képzeljétek tegnap Ürömön május 1 kupa volt. 10 induló csapat közül Bendiéké volt az egyedüli, hogy úgy mondjam gyerek csapat. És másodikok lettek. Nagyon büszke voltam rá. És amikor jött át hozzám a pályán az apukájával... húú ha láttátok volna... olyan klassz csávó volt (persze az apukája is, ne felejtsük el ezt se megemlíteni). Már most irigylem a leendő csaját.
Íme egy két kép ízelítőként az éééén sportos kicsi fiamról:
Gondoltam felteszek egy pár képet a tegnapi és a mai napról. Nincs közöttük összefüggés, csak már olyan rég voltak képek a blogban. Persze, ha meglátjátok lehet, hogy azt mondjátok, hogy ez inkább kimaradhatott volna. Alapvetően én is egyetértek, de Tomka ragaszkodott hozzá, hogy az őőőő kicsi lányának elküldjük megnyugtatás végett, hogy már beszereztük a nyersanyagot a welcome dinnerhez. Mivel azonban a képek sokkolóak, időben szólok majd, hogy a gyengébb idegzetűek, vagy a vegák, hol hagyják abba az olvasást.
A következő két kép Maxikánkról készült, nem igazán volt rá hosszútávú hatással a múltkori telefonos parancsolgatás.
Tegnap, amikor szintén nem volt itthon az "apukája" erre menetem be a nappaliba:

Majd amikor szóltam neki, hogy kegyeskedne ugyan lefáradni a kanapéról ennyit értem el nála:

Hát ez van, nálunk nincs fegyelem. Igaz ez néha kaotikus állapotokat eredményez, néha kényelmetlen, de az esetek többségében vidám és vicces.

És akkor MOST HAGYJÁK ABBA A GYENGÉBB IDEGZETŰEK AZ OLVASÁST!!!
Csibikém! Édesapád ragaszkodott hozzá, hogy feltegyem a következő képeket. Azzal a kommenttel, hogy a nyersanyag már meg van az ebédhez, amit akkor főzünk, ha majd hazajössz. Apukád ma rendkívül boldog volt, amikor hozzájutott ezekhez a dolgokhoz, rendkívüli izgatottság vett rajta erőt, amit majd csak a meccs enyhíthet.
Ebből mindből neked sütünk Csibém :)))))

És képzeljétek EZT nekem kell elpakolni a hűtőbe, de remélem az elkészítésben már Sima barátunk segédkezik majd. Vagyis inkább majd én segítek neki.Úgy jobb lesz :))).
Egy vad malac mosoly:

Bezsúfolva a hűtőbe: (hihetetlen miket vagyunk képesek megenni :((( )

Azt kérdezi apukád, hogy akkor rendben lesz egy ilyen ebéd érkezés után????

Megígérem, hogy az elkészült kajáról is felteszek fotókat, hogy kiengeszteljek mindenkit.

Most pedig mennem kell, mert kitör a parasztgyalázat, ha nem indulunk el időben. Mindenkinek további szép napot kívánok. Holnap az Anyukánk napja lesz. Én már megköszöntöttem az enyémet a szokásos orgona csokorral (Csibe nem sikerült olyan szépre, mint a tied szokott lenni). Ti se felejtsétek el felköszönteni az anyukátokat!!!