Igen, kezdődik az utolsó hónap őrülete. Nagyon igyekeztem nem odafigyelni, de úgy tűnik nem igazán sikerül. Mit nem adtam volna ezért a számláló állásért tavaly augusztus 20-án. És most itt vagyok, az én idióta kettős érzéseimmel. Természetesen örül a lelkem, hogy jön haza az én Csibém, de ahogy akkor éreztem az újdonság izgalmát, ami előttünk állt, úgy érzem most pontosan az utolsó hetek szomorúságát. Nem, ez így nem igaz, mert akármikor beszélek Csibével, mindig nagyon jó kedvű, sehol nincs már az, hogy hallani sem akar a hazajövetel dátumáról. Sőőt azt mondhatnám, hogy irtózatosan dilinkós, nagyokat röhögünk, felszabadult. Lehet, hogy nem fogta fel, hogy már csak 29 nap van hátra? Szóljak neki? ÁÁÁ nem, csak lesz valaki, aki kipaterolja a campusról, ha eljött az indulás ideje.
Ugye mondanom sem kell, mint egy stoppert, amikor elindítanak, úgy kapcsolódott be bennem a visszaszámlálás. Ismét nincs óra, hogy ne járna a fejemben, hogy már csak ennyi és ennyi és itthon van. Minden agykapacitásomra szükségem van, hogy a munkára és a vizsgákra tudjak koncentrálni. Olyan vagyok mint egy post-it gyár, mindent cetlizek, különben elfelejtem, hogy mit akarok vagyis mit kell csináljak. Bent az asztalomon olyan kupleráj van, hogy el se tudjátok képzelni. Az energiám nagyrésze arra megy el, hogy úgy tegyek, mintha ott lennék. Néha azon kapom magam, hogy bámulok kifelé az ablakon és ábrándozom a reptéri viszontlátásról. Milyen furcsa lesz, mennyi mindet megbeszéltünk, hiszen sokszor naponta többször is bejelentkezett skypon 5-5 percekre és mégis mennyi mesélnivalója lesz. Belegondoltatok? Karácsonykor láttam utoljára "élőben" web kamerán keresztül Csibémet. Nagyon furcsa lesz nem a monitornak beszélni. :))).
Mit gondoltok azt nem lehetne, hogy én most bebújok az ágyikómba és majd csak aznap kelek fel, amikor menni kell érte a reptérre... számomra most ez az egytelen elfogadható alternatíva.
Ugye mondanom sem kell, mint egy stoppert, amikor elindítanak, úgy kapcsolódott be bennem a visszaszámlálás. Ismét nincs óra, hogy ne járna a fejemben, hogy már csak ennyi és ennyi és itthon van. Minden agykapacitásomra szükségem van, hogy a munkára és a vizsgákra tudjak koncentrálni. Olyan vagyok mint egy post-it gyár, mindent cetlizek, különben elfelejtem, hogy mit akarok vagyis mit kell csináljak. Bent az asztalomon olyan kupleráj van, hogy el se tudjátok képzelni. Az energiám nagyrésze arra megy el, hogy úgy tegyek, mintha ott lennék. Néha azon kapom magam, hogy bámulok kifelé az ablakon és ábrándozom a reptéri viszontlátásról. Milyen furcsa lesz, mennyi mindet megbeszéltünk, hiszen sokszor naponta többször is bejelentkezett skypon 5-5 percekre és mégis mennyi mesélnivalója lesz. Belegondoltatok? Karácsonykor láttam utoljára "élőben" web kamerán keresztül Csibémet. Nagyon furcsa lesz nem a monitornak beszélni. :))).
Mit gondoltok azt nem lehetne, hogy én most bebújok az ágyikómba és majd csak aznap kelek fel, amikor menni kell érte a reptérre... számomra most ez az egytelen elfogadható alternatíva.
2 megjegyzés:
Ok heres the thing: Rajottem magamtol is, hogy 0 ev 0 HONAP van hatra...szivas. De nem fogom letargiaban tolteni az uccso heteket, ezert vagyok jokedvu es idiota. Amugy meg mondtam, mar megbaratkoztam a hazamenes gondolataval..tudom hogy mi fog hianyozni NAGYON, de life goes on, es amugy is KESZULJ FEL ANYA hogy nem egy ember fog meglatogatni nyaron :):):):) UUUUUUU alig varom!!!!! See, rendben vagyok a gondolattal, most pedig pucoltam elvezni az uccso heteket.
pa
ps.: majd errol a temarol sztem tartozom egy rendes bejegyzessel a sajat blogomban. de az meg odebb van ;)
Én arra leszek kiváncsi, hány nap telik majd el a hazaérkezésed után, hogy anyád azzal hív fel, hogy "megölöm ezt a hülye gyereket."
:)))
Megjegyzés küldése