Hírek röviden

ASSISTOSOK FIGYELEM!
Az ASSIST-tal kapcsolatos hasznos információk a blog első felében találhatók, leginkább a 2008 július és szeptember vége közötti részen. 2008 szeptemberétől a bejegyzésekben arról olvashattok, hogyan éltük meg/át azt az évet, amit Csuri Amerikában töltött.






2012. június 27., szerda

Jozy

Jozy a mi autónk. Küllemére és tipusára nézve sötétkék Suzuki Ignis. Kis csinoska. Igen, én vagyok az  a fajta autós, aki személyiséggel ruházza fel az autóját. Elnevezi, beszél hozzá. Na jó nem állandóan, de pl., amikor Tomka Jozy "füle hallatára" valami sértő, vagy degradáló megjegyzést tesz a kicsikémre, én azonnal elnézést kérek  Tomka nevében is, és biztosítom a mi kis motoros családtagunkat, hogy "nem is úgy gondolta", és "nem is úgy van", ahogy azt ez a galád férfiember állítja. Igaz nem annyira, mint az irodai asztalom, de azért Jozy is magánviseli az ismertető jegyeimet. A szélvédőn Seamus, az Ír kobold néz kifelé, aki természeten Írországi szerzemény. Képes vagyok a legnagyobb kánikulában is felhúzott ablakkal közlekedni csak nehogy Seamus kirepüljön az ablakon. Persze, mivel nem csak én használom a Jozyt, így Tomka kezenyoma is fellelhető, egy Leányfalu SE és egy III. ker TUE focizászló képében. Szóval Jozy is családtag, s mint ilyen sokkal inkább a lelki, mint materiáls gondoskodás áll vele kapcsolatban is hozzám közel. Az elmúlt időszakban kevesebbet tudtunk együtt lenni, mert a benzinárak arra kényszerítettek, hogy a hétköznapokban Volán busszal közlekedjek, de azért a lelki kapocs megmaradt köztünk.
Érdekes, hogy nem olyan rég egyik barátunkkal azt beszéltük, hogy talán nincs is olyan ember, akire én szívből tudok haragudni (később persze egyetlen egyet találtam, mert én sem vagyok szent :), és nem fogom elmondani ki az :) ). És valóban így is van, általában a mérgem amilyen hiretelen feltámad oly' hirtelen apad is el.... egészen tegnapig. Tegnap ugyanis valaki, vagy valakik beléptek abba a szűk körbe, akikre, igazán, és szívből nagyon haragszom. Ők ugyanis megfosztottak engem, minket Jozytól, a családtagunktól, és vele együtt - hála istennek nem sok - szívemhez közelálló tárgytól.
Nem részletezem, reggel még ott volt, este már nem. Senkinek (még annak az egy embernek sem, akire szívből haragszom), nem kívánom az érzést, amikor megközelíted kulccsal a kezedben a helyet, ahol reggel hagytad, és már látod, vagyis látod, hogy nem látod. És akkor még azt hiszed Te vagy a hülye, mert tuti nem itt hagytad, aztán azt gondolod, hogy még hülyébb vagy, mert tőled az is kitelik, hogy nem is kocsival jöttél. Aztán körbejárod a parkolót majd a környéket és semmi. És aztán nincs mese be kell látnod, hogy a TI családtagotokat, a TI autótokat, amit TI fizettetek ki, ami miatt NEKTEK voltak álmatlan éjszakáitok, azt VALAKI elvitte onnan, ahol TE hagytad. Na EZEK az emberek most bekerültek a "szívből haragszom rád" körbe, és nem hiszem, hogy valaha kikerülnek onnan.
Persze próbálom én a spirituális oldaláról megközelíteni a dolgot, ennek oka van, de egyelőre - nagyon friss az élmény - még nem lelem a magyarázatot. És tiszta szívemből szeretném hinni, hogy ha én nem is találom meg ezeket az embereket, azért a sors majd igen, ő majd rájuk talál, és ahogy mi is, úgy ők is megkapják azt amit érdemelnek. Hiszem, mert másként nehéz lenne túllépni ezen.
Ez a bejegyzés Jozyról, családunk VOLT tagjáról, autójáról szólt.

A főszereplő
(örök hálával tartozom ezért a képért Józsi barátomnak)