És, igen, és yess!!! Hivatalosan a küldetést mai napon Tomkával teljesítettük,ugyanis Bendi ma 18 éves, így mától "közigazgatásilag" :D nagykorúnak számít ő is.
Sütöttem neki egy Moni féle nagggyon csoki(s) tortát, aminek ahogy eddig, ezúttal is nagy sikere volt. Tomkával felajánlottuk, hogy ha szeretné tarthat egy habos kakaós, csokis kuglófos zsúrt...azt hiszem tetszett neki az ötlet, csak a papírcsákókhoz ragaszkodott :)))).
Persze volt már rendes nagy buli is, és jövő héten a nagymamákkal is ünnepelünk, azzal aztán le is zárul a "Bendi 18 éves lett" rendezvény sorozat.
Istenem milyen egyszerű és idillikus is lenne, ha tényleg csak ennyi lett volna a küldetés teljesítése. Gyanítom azonban, hogy a neheze még hátra van. Most még talán jön egy-két nyugodt év, de aztán érettségi, és utána ki kell találni milyen munkából tartsa el magát, és majdan a családját..ha azon is túl leszünk, na akkor talán mondhatjuk, hogy "ez jó mulatság, férfi munka volt".
OK. szóval mától 4 felnőtt lakja a házat, ők (mármint a legfiatalabb felnőtt tagjai a családnak), még nem tudják, de ez a merőben új helyzet némi szabály átrendezést von maga után, de ez még kidolgozás alatt áll és nagyon szeretném ha ennek a kialakításában már ők is aktívan részt vennének, elvégre szavazati joggal rendelkeznek vagy mi a szösz. Majd alkalom adtán elmesélem, hogy sikerültek a reformtörekvéseim.
És akkor még elmesélem legújabb esetemet az okos telóval. Képzeljétek megajándékoztam magamat a születés napomra (na jó anyagi megfontolásból egy kicsit csúszott a projekt) egy okos telefonnal. Már nagyon szerettem volna egy érintőképernyős telót egyrészt mert imádok minden új technikai kütyüt, másrészt szeretek mindent, ami okos, az se baj ha az egy telefon. Elmondhatom, hogy mára (kb. két hete vettem) igen jó barátságba keveredtünk. Persze nem volt mindig így. Rögtön az első nap már az is gondot okozott, hogy hogyan vegyem fel. Persze nem én lennék, ha mindez nem nyilvánosan zajlott volna. Ott álltam az irodában, Csuri hívott, én meg vehemensen nyomkodtam (értsd érintettem, ahogy azt kell) a kijelzőn megjelenő zöld telefont, ám az ég egy adta világon semmi nem történt azon kívül,hogy tovább zengedezett a csengőhang.
Most komolyan, szerintetek? Ki a búbánatos fene gondolta, hogy megérintve a kijelzőt el kell húzni jobbra és úgy tudod felvenni? Hála az égnek a fejlesztők gondoltak a magamfajta szőkékre is, így majdnem minden teendőre figyelmeztet a kijelző.
Persze a megpróbáltatásaimnak még nem volt vége, a következő megmozdulásomat szintén nézőközönség előtt adtam elő, és pechemre ez Ceci és Livi volt. Amikor 4 perce próbáltam meg a tárcsázó billentyűzetet a kijelzőre csalni, akkor kérdezték meg, hogy biztos vagyok-e benne, hogy kell nekem egy ilyen ultra modern telefon? Megnyugtattam őket, hogy ezek csak a kezdeti nehézségek és két hét múlva jöhetnek hozzám továbbképzésre.
Másnap letöltöttem a telefonhoz tartozó 130 oldalas kézikönyvet és akkurátusan áttanulmányoztam, és ma már meglehetősen stabilan navigálok a menü pontok között. Olyannyira, hogy amikor Bendi megkapta a szülinapjára az őt illető okos telót, volt, amit már én mutogattam meg neki, Most őszintén, kell ennél nagyobb elismerés egy magamfajta, két nagykorú gyerekkel rendelkező őskövületnek?
