És még egy kis karácsony

A múltkor nagy igyekezetemben, hogy beavassalak benneteket Bendi ajándékába el is felejtettem mesélni, hogy idén ismét milyen műsort kaptunk a gyerekektől. A lényeg megint a paródián volt. Fogalmazzunk úgy, hogy mindenki remekül szórakozott, ha a saját magáról szóló karikatúrát nem is élvezte, a másikén azért jókat nevetett. És mivel mindenki előbb vagy utóbb terítékre került így mindenki tudott valamin nevetni.

Természetesen nálam a Farm volt az a gyenge pont, amit meglehetett lovagolni. Csibe egy olyan verset rittyentett -amihez az ihletet az én farmom adta - hogy csak na. Kicsit ugyan morbid, de nekem nagyon tetszett. Begépelem, de akit nem érdekel nyugodtan átugorhatja.

Farmer Mary balladája

Történetem hőse az árva leány Mary,

ki napjait bolyongva, szomorúan éli.

Saját farmot akart, ez volt minden vágya,

s nemsokára rátalált egy kedves kis tanyára.

Készen állt, hogy végre saját földje legyen.

ő a legboldogabb mezőn, dombon, hegyen.

Rávette a szomszéd falu majdnem egész népét,

hogy ki-ki adja föl eddigi kis létét,

s vásároljon földet az övé mellett közvetlen,

ilyen módon jól járnak ők mindketten.

Így lett Farmer Mary, ki napjait már Famrvillében éli.

Szánt, vet, s napestig csak arat,

ideje másra nem is igen marad.

Folyton folyvást a jószágokat hajtja,

ló, kacsa, malac, s barna fejű marha

népesíti farmját, s egy tehén, kinek

nem élnénk jól tején,

hiszen puncsot ád a drága, erről szól a fáma.

Dagad Mary farmja, dagad, mint az eper tehén farja,

s az ágyások mérete és száma,

ha Mary az időt és a trágyát rászánja...

De itt a baj, s mi a lánynak fejfájást okoz,

Most kevés a búza, a fákon nincsen toboz.

A szeder nem elég, hogy megteljen a veder.

Nincsen trágya, a szomszéd nem segít ha kell.

A trágyahiányt Mary farmja bánja.

Jószágait a lány ej de nagyon szánja.

Nincs mit enni, nincs mit tenni, pénze sincsen trágyát venni.

Haldoklik a farmja népe, trágya, trágya, trágya kéne.

Mihez kezd most Mary, ki napjait kétségek közt éli?

Hogy mentse farmját, terményeit, a sok marhát?

Ha nincsen trágya, nincsen föld,

étel sincsen, a tyúk sem költ.

Megértette Mary mit kell tennie,

saját magát kell a földbe vetnie.

Akkor lesz csak újra termékeny a talaj,

nő majd megint padlizsán, répa, paraj.

Az állatok is akkor élnek bőségben tova.

Tudja a lány mit kell tenni, de tétova.

De szeretete farmja iránt legyőzi a félelmet.

Talpalatnyi hely sem marad gyávaságnak, kételynek.

Leszáll az éj, s Mary kést vesz magához,

kimegy a földre, s így szól a Holdvilághoz:

"Oh ár-apály s termékenység fényes égi teste

Te leszel tanúja végemnek ma este.

Minden éjjel ezüst fénnyel nézz alá farmomra,

sugaraid irányítsd szegény sírhalmomra.

Így tartsd életben földemet örökre,

Áldásodat küldd minden kis tökömre.

Virágozzék a farm gazdag termény legyen rajta,

boldog jószágokkal legyen tele a pajta!"

Így áldozta fel magát a szegény farmerleány,

vér csillan a holdfényben a kertnek kis kapuján.

Elszállt a lélek, a dolgos kis Mary.

Ki életét e perctől földje mélyén éli.

Hát ennyi volt.

Persze hozzá teszem, hogy ezt a bejegyzést már nem is tudom hány napja kreáltam. Olyan rég, hogy az már tavaly volt.

Már nem is merem ígérni, hogy születik beszámoló a szilveszterről, de majd igyekszem...

És jövő hét szombaton SÍELÉÉÉÉÉSSS!!!!!! Nagyon, nagyon várom. A sígatyómat már felpróbáltam, még betudom gombolni, és a síbakit is felpróbáltam, jaj csak az a becsatolás ne lenne...na erről majd tényleg mesélek.

Csendes ünnepek

Most nyugdíjasokat játszunk Tomkával. Ketten vagyunk itthon, a gyerkőcök lementek a barátaikhoz. Tomka "távirányítózik", én meg...hát blogot írok és farmozok, mi mást tennék. Igen, kicsit talán öreges a tempó, de az egész éves rohangálás és szervezkedés után én nagyon élvezem, hogy nyugi van. A legnagyobb szervezést pedig az igényli, hogy ki menjen ki a konyhába ásványvízért.

A ház most már felöltötte végleges ünnepi formáját. A karácsonyfa is feldíszítve áll a nappali sarkában. Köszönhetően, annak a mintegy 60 cm-nek, amivel megkurtították Tomkáék a fát a plafont sem kellett kiütnünk. Csibe kezenyomát dicsérik az alábbi képek.

A Szenteste is jól telt, bár bevallom, hogy a mentők számát azért kézközelben tartottam. És hogy miért volt erre szükség egy ilyen napon? Anyukám ugyanis szereti túlaggódni a dolgokat és Bendi ajándéka esetleg kiválthatott volna belőle valami túlzott reakciót. Most, hogy már mindenkit eléggé kíváncsivá tettem, elárulom, hogy Bendi egy repülőjegyet kapott ajándékba. Az uticél pedig Dubai, ahol két barátnője lakik és akiket meg szeretne lepni "hiretelen" megjelenésével.

Most mondhatjátok, hogy persze mi ezen a nagy cucc? Nos nem több, mint, hogy Bendi még soha nem ült repülőn, és egyedül sem utazott a 22 km-re lévő iskolánál messzebb. Így elmondhatom, hogy az általam oly' sokszor emlegetett fokozatosság elvét ismét sikerült felrúgnunk. De teher alatt nő a pálma, nem? Úgy tűnik imádunk izgulni, ha nincs egy gyerekünk a tengerentúlon, akiért izguljunk, nosza elküldjük a másikat egyedül az első repülőútjára.

Mindenesetre Csuri januártól (febr-8-án megy Bendi) intenzív nyelvoktatásban részesíti az öccsét, hogy ha kérdeznie vagy kérnie kell valamit angolul, ezt meg tudja tenni. Hogy mi lesz ha válaszolnak a kérdésére? Hát azt majd elmesélem, ha Bendi megérkezik.

Szóval, ha túl leszünk a kicsit zűrös januárunkon, ismét írhatok majd nektek egy világcsavargó Antal utódról. Folyt.köv. februárban.

Ja még annyit, hogy a mentőkre nem volt szükség...eddig. Ugyanis a nagymamák dacára annak, hogy megmutattuk a Bendi nevére szóló repülőjegyet azt hiszik, hogy hülyéskedünk. (jó, kétségtelen kitelik tőlünk ilyen, de most véletlenül nem). Úgyhogy gyanítom, hogy az aggodalmának, majd csak ezután ad majd hangot.

Egyébként rendkívül büszke vagyok magamra, mert már két karácsonyi étkezést is sikerült megúsznom "túlzabálás" nélkül. Holnap anyuéknál kajálunk így az eddigi önmegtartóztatásom, komoly veszélyben van. És holnap vár még ránk egy igen jónak ígérkező program, délután ugyanis Simáékhoz vagyunk hivatalosak. Nagy aktiviti partit tervezünk és nincs kétségem afelől, hogy remekül fogunk szórakozni. Mivel vasárnap jó eséllyel lesz még időm blogot írni, nincs kizárva, hogy betudok nektek számolni a holnapi eseményekről is.

Karácsonyi előkészületek

Ma már konyhaszolgálaton voltam. Tökfőzelék, tarhonya és az ezekre feltétként készült húsi bánta a ténykedésemet. Közben kimostam és Bendegúz legnagyobb bánatára az ő szobájába dugtam el a kiteregetett ruhákat. Ezzel a mai célirányos feladataimnak eleget is tettem. Ez talán egy kicsit kevésnek tűnik így két nappal karácsony előtt. Mivel azonban Csibe itthon van, ezért ő már az étkezőt karácsonyi díszbe öltöztette és a nappalit is előkészítette a fa és egyéb ünnepi dísz fogadására. Persze amennyi előnyét élvezem ennek, azért annyi hátránya is akad. Emlékszem, amikor először rakott Csuri rendet, mennyire örültem. Üröm csak akkor került a "levesbe", amikor pár nap elteltével kiderült, hogy a rendrakás nem volt egyéb, mint, hogy a lakás rejtett szegleteinek réseit kitöltötte az elől, vagyis az útjában lévő cuccokkal. Persze tette ezt minden követhető logika nélkül. És, én, aki több, mint húsz éve a "kedves" mama áldásos tevékenysége folytán abszolút hozzá vagyok szokva, hogy semmi sincs ott, ahova én leteszem, még én sem voltam képes megtalálni a dolgaimat. Némelyik kis szerencsével már Vízkereszt után előkerült, de volt, amire csak a Húsvéti "pakolás" alkalmával leltem rá valamelyik fiók mélyén. De szülő vagyok én? Tessék örülni annak, ami van! Így ma már felhőtlenül tudok örülni Csibe segítségének, mert rutinosan a fontosabb dolgokat nyomonkövetem, hogy hova dugja. Különösen tudom értékelni a díszítést a tavalyi eset óta, amikor is ott álltam egy egész doboznyi (és nem kis doboznyi) karácsonyi dísszel az egy centistől, a félméteresig, és csak néztem, hogy akkor ezt most hova és hogy is?

Persze megkaptam az én Csibémtől, hogy legközelebb, ha lehet simítsam ki azt a hatvan darab két centis masnit, amikor elpakolom, mert behajlottak a szárai. Én persze mindent megígértem, de eszem ágában sincs ilyen babra munkát csinálni, az csak az elvetemült precíz szűz szülötteknek való nem nekünk "szárnyaló" vízöntőknek.

Aztán a másik igen fontos előkészületi munka Tomkára hárult, mint minden évben, a fa vásárlás. Tegnap én is elmentem vele, emlékeztek, jobb rá odafigyelni, különben simán megvesz egy akkora fát, ami az Országház nagytermében is elvész. Sajnos nem találtunk megfelelőt. Igaz a végén már csak Tomka szállt ki az autóból és én úri nő módjára a szélvédő mögül mutogattam, hogy melyiket szemlélje meg közelebbről. Tudniillik az autóba való egyik elegánsnak éppen nem nevezhető beülésem alkalmával az egyetlen farmerom szintén elegánsnak nem nevezhető módon megadta magát és szabályszerűen lerepedt rólam (a karácsonyi zabálás előtt pont jókor jött ez az intő jel). Ilyen körülmények között úgy döntöttünk, hogy aznapra feladjuk a keresgélést és majd ma elmennek a fiúk és megveszik a fát. Hát megvették.

Már, amikor Tomka telefonált, hogy mekkora a ház belmagassága gyanút fogtam és rutinosan 10 centivel alacsonyabbat mondtam a valóságosnál. Persze Tomka is ismer ezért ő rátett 20 centit és teljesen logikusan egy majd 5 méteres fából levágatott annyit, ami egy 3 méter 10 centi belmagasságú házba beférne. Így most már csak 50 centit kell levágnunk, hogy beférjen a nappaliba a fa. És ez még csak a magassága. Gondolom tudjátok, hogy egy ekkora fának van szélessége is. Az majd holnap este derül ki, hogy mi is maradhatunk-e a nappaliba, vagy csak a fa fog beférni. Persze ezektől a problémáktól a szemem sem rebben már.

Amúgy abszolút nyugi van. Idén nem lihegtük túl az ajándékokat, így nem kellett sokat csomagolnom sem. Mivel azonban Bendi ajándéka a nagymamák előtt is még titok (jó okunk van a titkolózásra, majd meglátjátok), ezért elöljáróban csak annyit, hogy lesz miről mesélnem.

Élvezem ezt a váratlanul kapott nyugis napokat. Bendi a szobájában gitározik a klaviaturáján (kép lent).

Csibe meg raffaelló golyókat és a hozzávaló dobozokat készítette mellettem, miközben jókat dumálgattunk. Annyira tetszett neki a saját munkája, hogy a lelkemre kötötte, hogy feltétlenül örökítsem meg a blogban. íme megettem:

Igaz, hogy a göthösségem nem hiányzott, mégis annak köszönhetem, hogy ilyen nyugisra sikeredett az idei karácsony felvezetése. Nem tudom mikor tudok leülni beszámolni az ünnepi eseményekről, de addig is mindenkinek

BÉKÉS BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK!!!!

A labda elkapva

Mielőtt a bejegyzés valódi témájára térnék el kell mesélnem, hogy NYERTEM!!!! Moni kiírt egy versenyt még a hónap elején, amin meg lehetett tippelni, hogy mennyi mézeskalács házat ad majd el és képzeljétek nyertem!!! Igaz, hogy nem annyit adott el, amennyit én tippeltem, de annyit adhatott volna el, ha Buddha lenne és, mint ilyen sokkal több kézzel rendelkezne :))). Komolyan mondom, annyira örültem ennek a hírnek, hogy elmondani nem tudom. Tuti a gyógyulásomhoz is hozzájárul majd. És akkor lássuk miért is ragadtam klaviaturát ismét.

Rendkívül röstellem, hogy csak most válaszolok Moni nekem dobott labdájára. Nevezetesen, hogy mi szerepel a karácsonyi kívánságlistámon. A legérdekesebb ebben az, hogy évek óta nem tettem fel magamnak ezt a kérdést. Most azonban kénytelen vagyok elgondolkozni rajta.

Egyszerűen nincs olyan tárgy, amiről úgy érezném, hogy boldogabb lennék, ha birtokolnám. Persze lennének olyanok, amelyek könnyítenének az életemen, ilyen például egy szárító gép. Egy kicsit utálom ugyanis télen a lakásban itt is, ott is kiterített ruhák. Egy kenyérsütő géppel is régóta kokkettálok, de tisztában vagyok a saját korlátaimmal és biztos vagyok benne, hogy két hétnél nem tartana tovább, hogy sütök benne, utána egyszerűbb lenne a boltban megvenni a pékárút. Ami viszont jó időre kisimítaná a ráncaimat az egy segítő lenne, aki hetente kitakarít nálunk. Jó, mondjuk ki: egy takarító nő álmaim netovábbja. Igen el lehet ítélni emiatt, de számomra ez olyan hatalmas segítség, ami kihat az életem sok területére. Mindenhol sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok ha, tudom, hogy ezt a gondot leveszi valaki a vállamról.

Tulajdonképpen nem mondhatom, hogy nagyon nehéz évem lett volna. De egy valami hiányzott, a feltöltődés. Így azt hiszem idén én is csatlakozom Tomka évek óta ismételgetett kívánságához, ő ugyanis soha semmit nem kér karácsonyra csak NYUGALMAT. Én is ezt kívánom magamnak, magunknak, kívülről és belülről jövő NYUGALMAT... a többire már lesz erőm magamtól is.

Ez nem lehet igaz

Le sem írom, hogy mit csinálok...na jó úgy sem ússzátok meg persze, hogy elmondom. Ülök az ágyban Csibe laptopjával az ölemben 38 fokos lázzal. Ha köhögök a tüdőm és az agyállományom egyszerre szeretne a testemen kívül lenni. Az orromat lassan bedugom, mert folyamatosan fújnom kell...ha ebből az "esetleírásból" nem jöttetek rá, én már megint beteg vagyok. Úgyhogy lassan megváltoztatom a blog címét.... mondjuk legyen "Egy krónikus göthös utolsó napjai" a cím.

Amúgy mindenki beteg a családban most. Én a gyerekektől kaptam el, Csibe 39,5 fokos lázzal feküdt itthon két napig. Utána Bendi jött, aztán én és Tomka is jön hazafelé, de már jelezte, hogy folyik az orra, fáj a feje és gyengének érzi magát. Nála ez 3 napos alvást jelent. Lehet, hogy idén nem lesz karácsonyfánk? Vagy majd 24-én délelőtt megvesszük :)))

Viszont van egy előnye is ennek. Most aztán bepótolom az összes elmaradásomat. Tegnap voltunk az egyetlen vizsgánkon, ami erre a félévre megadatott, hála az égnek egy karácsonyi kettest kaptam a csapnivalóan pocsék irományomra. És alig negyed órája leadtam még egy házidolgozatot így ez a félév abszolválva és februártól megkezdem az utolsó évemet az egyetemen. El sem hiszem, nagyon elröpült az idő. Mellesleg a házidogám a bloggolásról szólt, egész érdekes dolgokat tudtam meg erről a tevékenységről.

És most csapjunk bele nézzük miről nem számoltam az elmúlt időszakban be?

Hálaadás Easthamptonban

Amíg én itt "lustálkodtam" és nem írtam Blogot, addig Csibe ismét végigjárta a fél világot. Azt azért jeleztem, hogy a reptéri kis incidensünk után épségben megérkezett és ismét beengedték Amerikába. Igazság szerint nem mesélt sokat, Becca hozta a formáját, Csibe csak így fogalmazott: "lehet, hogy jó nevelésben részesült, de nem volt fogékony rá" . Nemes egyszerűséggel rendszeresen elfelejtette bemutatni Csibét a népes család tagjainak, aki néha kicsit anyátlanul kódorgott a hatalmas házban. De mint tudjátok nem sokáig jellemző ez az állapot Csurikámra, ezért hamar megbarátkozott a többi családtaggal és baráttal. Így nem egy nagyon érdekes emberkével ismerkedett meg. Többek között a varsói egyetem egyik professzorával, vagy az egyik korábban olvasott könyvének szerzőjével. A Hálaadási vacsoráról csak így nyilatkozott: ha hat szakács három nap alatt csak ezt tudta produkálni, akkor az egyszerű Hálaadási vacsora szörnyű lehet. Amúgy ezért a kajáért nem adnám oda anya egy óra alatt elkészített bármelyik kajáját sem. Na jó itt híztam egy kicsit a büszkeségtől :)))

Nem teljesen emlékszem már a kronológiai sorrendre, de volt ott házi szavalás, Csibe József Attila Tiszta szívvel című versét mondta angolul Becca meg magyarul. Illetve, hogy azért kapjanak egy kis ízelítőt az igazi magyar kiejtésből, Csibe elmondott még pár versszakot a Himnuszból. De volt ott activity nagy hangoskodással és sok nevetéssel. Ennek "emlékére" idén nekünk is ilyesmit kell majd játszanunk Monkáékkal. Ezért az adventi naptárból most mi nem édességeket veszünk ki, hanem különböző feladványokat teszünk be a zsebekbe. Lehet filmcímet, színdarabot, könyvcímet, idézetet és még mit is írni? Ja igen, híres embert. Jóóó nehezeket írtam be nekik, nem kíméltem őket. Hamar eltelt a kint töltött egy hét. Amikor Bendi megtudta, hogy a legtöbb ajándékot neki hozza Csibe, meglehetősen türelmetlenül kezdte várni haza a nővérét. És tényleg Csibe szinte az összes pénzét Bendire költötte. A legbecsesebb darab egy Ray Ban napszemüveg, ami kívülről égszínkék a belső felén viszont a New Yorki metró térképe van. Csak csendben jegyzem meg, hogy a Ray Ban új kollekciója engem erőteljesen emlékeztet nagyanyáink SZTK keretes szemüvegeire. Gondolkoztam is, hogy megkeresem a Dédi csontkeretes szemüvegét és felajánlom Bendinek viselje nyugodtan, ha már ennyire odáig van ezért a fazonért.

Sajnos fényképekkel nem szolgálhatok, mert Csibém nem akart turistának látszani, ezért mindössze 3 db képet bírt készíteni.

Kedden ért haza Csibém és következő hétfőn már mentek is a barátnőivel Dublinba, Saját bevallása szerint ezt a kiruccanást sokkal jobban várta...jobban is érezte magát, de ez már a következő bejegyzés témája.

Négyesben Dublinban

Szóval Dublinba este indult a gép. Előre bocsátom, hogy aki csak teheti a Ryanairt kerülje el. Sumák egy banda, tök olcsónak tűnik, de mire minden levegővételedért kifizeted a sarcot már ott vagy majdnem, mintha Malévval vagy Aerlingussal mentél volna.

Szóval 1/2 7-re volt megbeszélve a többi lánnyal a reptéren a randi. Természetesen én aznap is dolgoztam, de hiába jöttem el előbb, így is 18:22-kor még csak a Budakalászi Coránál voltunk. Mit mondjak, csak remélni merem, hogy sötétben nem fotóztak, mert néhol fogalmazzunk úgy hogy tűrhetetlenül túlléptem a sebességhatárt. De 18:50-kor megérkeztünk, akkor még egy kis bőröndpakolás várt ránk. Aztán felraktuk a lányokat, akik huss elrepültek az én kedvenc országomba. A fő cél a Trinity Collage nyiltnapján való részvétel volt, de az idő java része leginkább a Guiness körül forgott. Hol múzeum, hol Pub látogatás formájában. Persze az vesse a lányokra az első követ, aki nem így tenne a Templebar közelében. Egy-két kompromitáló fényképet lenyúltam az egyik közösségi oldalról. Íme:

A nyiltnap nagyon tetszett a lányoknak, olyannyira, hogy Didi is és talán Bori is eljátszik a gondolattal, hogy esetleg jelentkezik oda. Én örülnék neki, mert Csibével jó kis csapat lennének, hogy a szüleik is ilyen boldogok voltak-e, amikor meséltek nekik a terveikről, arról még nincs hírem. Bár most egy kicsit meginogni látszanak a terveink, mert állítólag a Trinity a jövő évtől az EU-s hallgatóktól több, mint 5 ezer euró hozzájárulást kér, és ez ugyebár nekünk vállalhatalan. Szóval majd ha történik valami ezügyben megírom.

Egyik este Moniékkal is randiztak a lányok és az én kedvenc fűszeres csirkeszárnyaimat vacsizták. De képzeljétek Moni küldött nekem egy fűszerkeveréket, így ha majd a jövő évzeredben meggyógyulok, akkor az e-mailen elküldött recept segíytségével el is készítem én is itthon. Így legalább, ahogy Moni fogalmazott egy kicsit csillapítom a honvágyamat.

Ha NYC-ből Bendinek hozott ajándékokat, akkor most én voltam soron. Mindenféle bigyót kaptam, így tovább bővült egy Temlebaros és egy birkás mágnessel a hűtőmágnes gyűjteményem. Egy színes birkákat ábrázoló bögrével az ír bögre gyűjteményem. Egy fülbevalót is kaptam, Tomka pedig egy győőőőnnnyörűűű ír zászló színeiben pompázó boxert :)))). Bendi pedig nem akarta elhinni, hogy ő most tényleg NEM nem kap az élménybeszámolón kívül semmit. A kis haszonleső...

Mivel gyakorlatilag két és fél napot voltak kint sokkal több mesélni való nem gyűlt össze. És mivel én most egyre rosszabbul vagyok, ezért be is fejezem a bloggolást, de hamarosan ismét jövök, pláne, ha továbbra is ágyhoz köt ez a fránya göth :)))).

Itt vagyok

"Itt vagyok, látod nem tűntem el csak a dal (szó, idő) nem talált rég rám" Malek Andrea után szabadon. Azt hiszem blogtörténeti időszakon vagyunk túl. Még soha nem telt el ilyen sok idő két blogbejegyzés között. Ennek elsődleges oka, az időhiány volt, de azért "bejátszott" egy hétvégi internet letiltás is. Khm, igen, késve feladott csekk halmozva T-mobil rendszer országos meghibásodásával. De fátylat a múltra itt vagyok és megpróbálom elmesélni, hogy mi minden történt az elmúlt két hétben.

Beszámoló és történet mesélés között óriási különbség van. Habár én utóbbit kedvelem-ezért igyekszem minden velünk megtörtént eseményt élvezhető formában visszaadni-ennek ellenére sajnos jó esély van rá, hogy a visszatekintés előbbi kategóriába fog tartozni. Úgy döntöttem, hogy több apróbb bejegyzésben próbálom meg utolérni magam és aztán visszatérünk a jól megszokott régi kerékvágásba. Persze csak, ha karácsony közeledtével hozza kicsiny családunk a szokott formáját és lesz miről írnom.

Téli világ

Mivel ez a legfrissebb élményem, ezt szeretném megosztani veletek. Igen, a farmomról lesz szó. Kész, most már kétség nem fér hozzá, hogy orvosi segítségre szoruló függőségben szenvedek. Igaz, az átrendezés talán a gyógyulás felé vezető rögös út első lépése lehet. Ugyanis a felére csökkentettem az állatállományt és a bevetendő ágyások számát. Viszont megvettem az első villámat és berendeztem a karácsonyi sarkot a farmon. Képek, íme:

Most mondjátok, meg nem gyönyörű?

Egészen átrendeztem a farmomat, felkészülve a "takarék" üzemmódra. Nehogy azt gondoljátok, hogy fenti sorok pusztán önostorozó túlzások. Az átrendezéssel tagnap, vagyis ma hajnali fél kettőkor végeztem mintegy 9 órás kattingatás után. És ráadásul élveztem minden egyes percét. Igen, tudom, ne is mondjátok, ez nem normális, de én is ezzel kezdtem, és azon vagyok, hogy egyre kevesebb időt töltsek a farmon. (Klón, ne merészelj kommentelni!!! )

Az a baj ezzel a farmmal, hogy a "működtetők" vagy hogy nevezzem őket, mindig előrukkolnak valami újdonsággal. A karácsonyfa sem olyan egyszerű, kis feldíszített fácska, neeeem. Képzeljétek Advent első napján, kaptál egy fenyőfát, majd attól a naptól kezdve lehetett ajándékokat küldözgetni egymásnak. Mit csinál a farmtársadalom ilyenkor? Vadul elkezdi küldözgetni az ajándékokat. Majd a megadott módon bepakolja azt a "fa alá". A következő módon: klikk ajándékra, fenyőfa csillogni kezd majd elnyeli ajándékot. És klikkelgetsz buzgón, majd egyszercsak eléri az ajándékok száma a húszat és a fa hopp nő egyet és megjelennek rajta díszek... Innentől persze nincs megállás, mint az őrült kezded gyűjteni az ajándékokat. És ez még nem minden, gondolom nem csak engem érdekel, hogy mi van a kék, piros, zöld, pink és barna csomagokban. Mikor lehet kinyitni? Na mikor? Terrrmészetsen 24-én.

Őszintén mondom, hogy fogalmam sincs, hogy adom be itthon, hogy én 24-én farmozni fogok. Majd belopom a laptopot a klotyiba és előadok egy komoly gyomorrontás színdarabot, ami hosszú időre nem engedi elhagyni a WC-t. És talán annyi idő alatt kitudom bontogatni az ajándékokat.

Addig is várom, hogy "megérjen" a feldíszített fenyőfám és hogy az ellófrált és befogadott bikám segítségével megszülessen az első bocikám :))).