Csendes ünnepek

Most nyugdíjasokat játszunk Tomkával. Ketten vagyunk itthon, a gyerkőcök lementek a barátaikhoz. Tomka "távirányítózik", én meg...hát blogot írok és farmozok, mi mást tennék. Igen, kicsit talán öreges a tempó, de az egész éves rohangálás és szervezkedés után én nagyon élvezem, hogy nyugi van. A legnagyobb szervezést pedig az igényli, hogy ki menjen ki a konyhába ásványvízért.

A ház most már felöltötte végleges ünnepi formáját. A karácsonyfa is feldíszítve áll a nappali sarkában. Köszönhetően, annak a mintegy 60 cm-nek, amivel megkurtították Tomkáék a fát a plafont sem kellett kiütnünk. Csibe kezenyomát dicsérik az alábbi képek.

A Szenteste is jól telt, bár bevallom, hogy a mentők számát azért kézközelben tartottam. És hogy miért volt erre szükség egy ilyen napon? Anyukám ugyanis szereti túlaggódni a dolgokat és Bendi ajándéka esetleg kiválthatott volna belőle valami túlzott reakciót. Most, hogy már mindenkit eléggé kíváncsivá tettem, elárulom, hogy Bendi egy repülőjegyet kapott ajándékba. Az uticél pedig Dubai, ahol két barátnője lakik és akiket meg szeretne lepni "hiretelen" megjelenésével.

Most mondhatjátok, hogy persze mi ezen a nagy cucc? Nos nem több, mint, hogy Bendi még soha nem ült repülőn, és egyedül sem utazott a 22 km-re lévő iskolánál messzebb. Így elmondhatom, hogy az általam oly' sokszor emlegetett fokozatosság elvét ismét sikerült felrúgnunk. De teher alatt nő a pálma, nem? Úgy tűnik imádunk izgulni, ha nincs egy gyerekünk a tengerentúlon, akiért izguljunk, nosza elküldjük a másikat egyedül az első repülőútjára.

Mindenesetre Csuri januártól (febr-8-án megy Bendi) intenzív nyelvoktatásban részesíti az öccsét, hogy ha kérdeznie vagy kérnie kell valamit angolul, ezt meg tudja tenni. Hogy mi lesz ha válaszolnak a kérdésére? Hát azt majd elmesélem, ha Bendi megérkezik.

Szóval, ha túl leszünk a kicsit zűrös januárunkon, ismét írhatok majd nektek egy világcsavargó Antal utódról. Folyt.köv. februárban.

Ja még annyit, hogy a mentőkre nem volt szükség...eddig. Ugyanis a nagymamák dacára annak, hogy megmutattuk a Bendi nevére szóló repülőjegyet azt hiszik, hogy hülyéskedünk. (jó, kétségtelen kitelik tőlünk ilyen, de most véletlenül nem). Úgyhogy gyanítom, hogy az aggodalmának, majd csak ezután ad majd hangot.

Egyébként rendkívül büszke vagyok magamra, mert már két karácsonyi étkezést is sikerült megúsznom "túlzabálás" nélkül. Holnap anyuéknál kajálunk így az eddigi önmegtartóztatásom, komoly veszélyben van. És holnap vár még ránk egy igen jónak ígérkező program, délután ugyanis Simáékhoz vagyunk hivatalosak. Nagy aktiviti partit tervezünk és nincs kétségem afelől, hogy remekül fogunk szórakozni. Mivel vasárnap jó eséllyel lesz még időm blogot írni, nincs kizárva, hogy betudok nektek számolni a holnapi eseményekről is.