Mostanában nem vagyunk nagy buliba járók, de Babi barátném szép kerek évfordulójára nagyon készültem. Gondoltam megadom a módját. Még shoppingolni is elmentem, vállalva, hogy minden maradék önbizalmamat porrá zúzzák a XS és 38-s méretű ruhák. De az égiek mellém álltak. Vettem elegáns nacit, szép égszínkék blúzzal, kardigánnal és az egész toalett kiegészítőjeként egy gyööööönyörűűűséges cipőt, szép magas, nagggyon magas sarkakkal. Amikor meglátta Csuri teljesen elájult, hogy milyen állat...na ennek már gyanúsnak kellett volna lennie.
A fiatalsággal, már jó előre közöltem, hogy szombaton éééén készülődök, enyém a fürdőszoba (ez szükséges volt, mert amúgy hétvégenként csak kihalásos alapon lehet bejutni oda).
A nagy napon feldobtam egy klassz sminket, kicsit gyakoroltam a cipőben, le, föl, le, föl, le, föl az étkezőben és a nappaliban, és már indulhattunk is. Mondhatni tökéletes volt minden.
A tetthelyre megérkezvén túl voltam az első akadályon: a térkövekkel kirakott udvart magam mögött hagytam. Az antrém jól sikerült és az asztalig is remekül elnavigáltam. Annyira felbátorodtam, hogy milyen remekül megy ez nekem, hogy kiperdültem a tánctérre. Isteni zene volt, komolyan nagyon rég tánciztam ilyen jót. Egymást követték a jobbnál jobb számok és én már azon filóztam, milyen kényelmes is a cipőm, amikor jött a Mamma mia...és a sor "here I go again" és itt, pont itt én egy akkora, de akkora hátast dobtam a táncparkett közepén, hogy ha felkerülne a youtube-ra tuti rekordot döntene a nézettsége. De komolyan, olyan klasszikus hátast képzeljetek el! Arra riadtam, hogy mindenki engem akar felemelni. Engem? Ezzel a súllyal? Na azt már nem! Ráadásul arra gondoltam jobban járok, ha felmérem a károkat mielőtt lábra állok, így mindenkit elhessegettem. És ekkor jött a második fellépésem, a felállás. Mindenkinek megvan, ahogy a féltonnámmal, hasra evickélek, majd négykézlábra küzdöm magam és onnan némi segítséggel állok két lábra? Igen, tulajdon képen a buli kezdete utáni fél órában totálisan hülyét csináltam magamból, és ha valaki azt gondolná, hogy ez az alkohol műve volt, hát nem, én mindezt totál józanul bírtam előadni. És még valami hiába is magyaráznám, hogy nem a cipő volt az oka hanem a tükör fényes padlólap, úgy sem hinne nekem senki, így bevállalom, hogy konkrétan leestem a tűsarkamról. Csak a teljesség kedvéért jegyezném meg, hogy az est hátralevő részében, hol egy lábon, hol egy székkel gogozva, de még táncoltam egy párat, és csak éjféltájban döntöttünk a távozás mellett, amikor már kétségessé vált, hogy olló nélkül megtudok szabadulni a vadi új nacimtól.
Azóta itthon hentergek felpolcolt lábbal. Az ágyba való be és kijutás erősen emlékezett egy rozmár mozgására, némileg nehezített az életem jelenleg. Bizonyos helyekre időben kell elindulnom, nincs az, hogy hopsz kiugrom azt futás. Az egyetlen pozitívum, amit jelenleg az üggyel kapcsolatban megállapíthatok, az az, hogy a korábban vastagnak ítélt bal térdem, jelenleg kifejezetten karcsúnak hat a jobb mellett, ami kb. kétszerese a korábbi méretnek.
Kicsit zavar, hogy lassabban gyógyul a dolog, mint terveztem, de alig várom, hogy újra felvegyem a tűsarkú cipőmet, hiszen a lóra is visszaül az ember ha leveti a hátáról, nem?
