Síelés...helyett szalagavató

Egy kicsit borítom most a kronológiai sorrendet, kérlek, nézzétek ezt el nekem Ugyanis tegnap volt Csibém szalagavatója, ahol persze ő, és az osztálya volt a főszereplő, de az én Bendikém is aktív szereplője volt a keringőnek és így ez most egy frissen bennem élő élmény.

Aki régóta velem van, már alkothatott némi képet (mondjuk a prom ruhavásárlással kapcsolatban) Csibémről, illetve arról, hogy hogyan készül életének egy-egy fontos buli eseményére. Nos, ha eddig volt elképzelésetek erről, azt szorozzátok meg százzal és akkor nagyjából megközelítitek azt az őrületet, ami itt az elmúlt héten zajlott. Őszintén szólva én tegnap reggel már csak a túlélésre mentem (majdnem nem sikerült, de erről majd később). Szóval az előkészületek finise csütörtökön kezdődött. Délután felvettem Csibét a keringő ruhájával együtt. (Előző este mintegy 45 ezer Ft-ra kellett Tomkát megpumpolni, hogy a két nap költségeit, ruha bérlést, manikűrt, fodrászt kitudja fizetni Csibe). Kb. 10 percig igazgatta a hátsó ülésen a ruhát, hogy egyetlen ránc se legyen rajta. Majd körmöshöz mentünk. Zsuzsi, a körmös végtelen türelemmel hallgatta a levegővétel nélküli csacsogást, majd gondosan ellátta jó tanáccsal, semmi hirtelen mozdulat, semmi vizbenyúlkálás egy darabig. Ennek következtében majdnem nekem kellett Csibe haját megmosnom. Mivel korábban már volt részem hasonló élményben, hát őszintén mondom, hogy a hátam közepére sem kívántam ezt a procedúrát.
Este aztán megejtettük az első ruhapróbát, szigorúan azután, hogy az íróasztalát berendezte sminkasztalnak, szépen kitéve egymás mellé, növekvő sorrendben az ecseteket, szemcerkákat és egyéb kellékeket. Mivel két éve már volt szerencsém átélni egy báliruhafelvételt ezért némileg stresszeltem, hogy mi módon sikerül majd Csibémet egy mérettel kisebbre fűznöm egy 0,5 mm-s zsinór segítségével. Nem tudom, hogy a rutin vagy valami más tette, a lényeg, hogy idén mintegy negyed óra és összeveszés nélkül sikerült ezt az elsőre lehetetlennek látszó feladatot abszolválnunk. Ezek után Bendi frakk próbája már csak pusztán szórakozás volt.

Még Bud Spencer is röhög a skacokon

A frakkhoz tartozó, hasra szerelhető, nevéről fogalmam sincs bigyó még engem is körbeért, így Bendi azt a dereka helyett a csípőjén viselte, a nadrág meg olyan volt, mintha egy náci bricsesz gatya buggyos része felcsúszott volna a derekára. Szóval jókat röhögcséltünk.


Azért a fiúk is készülődtek rendesen

Aztán jött a nagy nap. Csibém szigorúan kimért 8 órás alvás után (ha túl sokat alszik az is baj, ha keveset az is) bevonult egy füstölővel és egy vekkerrel a fürdőszobába. Pár perc múlva halálos sikoly hangzott fel, majd a felszólítás, hogy azzzzzonnnal hívjam a körmöst, mert lepattogzott a lakk a körméről és beugrana hozzá egy kis javításra. Mondta ezt Csibém, aki nincs tisztában azzal, hogy Zsuzsihoz három hónapppal előre be kell jelentkezni. Amikor kijött a fürdőből és megláttam, hogy két körméről hiányzik egy-egy 0,01 mm-s lakk, akkor tőlem szokatlan nyugalommal közöltem Csibével, hogy ez vagy így marad vagy más megoldást talál ki,mert ezekért a sérülésekért én meg nem emelem a telefont az tuti.
Amikor lehiggadt, akkor felvonult a tetőtérbe egy előre megtervezett DVD-t megnézni. Mindez kifejezetten azt szolgálta, hogy ő este a legjobb formáját hozza. Persze nem lehetett akármit reggelizni sem...ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, hogy én csupán megpróbálom túlélni ezt a napot. Kettőkor fodrászhoz távozott a "művésznő", addigra már egy bőrönd és két ruhafogas várta glédában, hogy bepakoljuk az autóba.

az osztálytáncból

Kihasználva, hogy a nap főszereplője távozott, megkezdtük a készülődést, hiszen mégiscsak szalagavatós szülők lennénk tán, akinek szintén illik valahogy kinéznie. Nos kezdeti lendületünk jelentősen alábbhagyott, amikor szembesültünk a ténnyel, hogy egy csepp nem sok, de annyi melegvíz sem maradt a számunkra. Így én, mint büszke anyuka, lavórból, gázon melegített vízzel mostam, öblítettem a hajam és igyekeztem kihozni magamból a legtöbbet, amit adott körülmények között lehetett.
Este 16:15-kor indulás. Mielőtt elindultunk én kb. 225 ezerszer végigmondtam A LISTÁT, hogy biztos tuti bent van-e minden az autóban. A családi tanács mindent rendben talált, így elindultunk és 16:55-kor landoltunk a nagy program helyszínén Békásmegyeren. És alig 3 perc múlva kiderült, hogy a ruha alsószoknyáját minden óvintézkedésünk ellenére is otthon hagytuk. Mondanom sem kell, hogy ha még aznap felakarta venni Csibe a szoknyát, akkor csak egy valaki jöhetett számításba, aki hazamegy érte, természetesen én. Apu ugye már nyugdíjasan vezet, Anyunak csak vitrin jogsija van, a MAMÁnak csak az anyósülésre van igazolása, Tomka meg úgy vezeti a szuzukit, mintha a kamion 24 tonnás pótkocsija állandóan mögötte lenne. Így 17:00-kor irány újra Leányfalu. 17:05-kor pedig csörög a telóm, Csibe hívott, hogy mindenféle kelléke a csomagtartóban lévő bőröndben van, így ha egy mód van rá érjek vissza 1/2 6-ra. Aha, csúcsforgalomban, úgy hogy csak Szentendrén átjutni több, mint negyed óra és kétszer kell keresztezni a HÉV síneket, biztos menni fog...
A lényeg, hogy kis csúszással, de időben visszaértem a szoknyával. Az utamat nem részletezem, legyen elég annyi, hogy ha lefényképeztek, örökre elveszik a jogsimat és 2x csak az angyalok mentettek meg a komolyabb bajtól.


szalagtűzésre várva

Mindezek után már csak élveznünk kellett a nagyszerű műsort. Csibémék osztály videója fantasztikus volt. Sajnos nem tudom feltölteni ide mert túl hosszú, de képzeljétek volt egy rész , ami az osztályfőnökről szólt, címe "jézus" és tanítványai (Gábor bá' ugyanis tényleg emlékeztet a filmekből ismert Jézus figurára). Az aláfestő zene pedig a Bodyguard híres filmzenéje, az I will always love you volt. A teremben egész este egy bizonyos alapzaj ment, majd, amikor ez a rész elkezdődött, olyan, de olyan halálos csend lett, hogy totál elszorult a torkom, pedig csak páran tudtuk a teremben, hogy mi következik. Egyszerűen fantasztikus volt. Tudjátok, ha tanár lennék, ezek a pillanatok tartanák bennem a lelket, ezért érdemes csinálni, hogy olyan kölkök kerüljenek ki a kezem alól, akik így kitudják fejezni a köszönetüket.



ajándék átadás a gyerkek által készített tablóval

Aztán jött a szalagtűzés kicsit vontatott procedúrája és végül a keringő, ahol mindkét gyerekem szerepelt.
Mivel Csibét ismét bele kellett kötöznöm a ruhába a műsornak ezt a részét már közvetlenül a színpad mellől néztem végig. Mindkét gyerekem a színpadon, majd egyszercsak mit látok?


Hogy az én két csemetém, gyönyörűen felöltözve, szépen, fessen egymás mellett táncolnak....a büdös kölkek, mindent elmeséltek, de ezt mélyen titokban tartották előttem, meg is lett az eredménye... nem bírtam ki bőgés nélkül. Ott álltam tőlük 2-3 méterre és potyogtak a könnyeim. Amikor a tánc végén odajöttek hozzám, mondtam nekik, hogy szívből kívánom, hogy egyszer ők is lássák így egymás mellett a saját gyerekeiket, ilyen szépnek és ügyesnek.
Az est hátralevő része már nagyjából táncikálással telt. Közben kicsit nosztalgiáztunk Tomkával, hiszen annakidején, mi is így táncoltunk együtt a szalagavatón egymás lábára tiporva, nyihorászva és most tessék már a mi közös produktumainkban gyönyörködhettünk...rohan az idő...

az egykor osztálytársak, ma szalagavatós szülők

Amikor Csibe végre eleget libegett a ruhájában, átöltözött az afterparty szerkóba. Tomka, amint meglátta a ruhát csak annyit kérdezett, hogy "kislánykám a ruha többi részét mikor veszed fel?" gondoltam, akkor most tanácsos őt hazavinnem, így mi haza, Csibe pedig bulizni indult.
Mindent összevetve ismét egy lélekmelegítő élményben volt részem(szünk). Azt hiszem a nyugdíjasházban szívesen fogom nézegetni a tegnap este készült képeket.