Mi most el...

Húú nagyon nem volt időm írni a héten. Most sincs, de nem szerettem volna elköszönés nélkül elutazni.

Ma nagyon rohanós napunk volt és eléggé ki vagyok purcanva. A mai program:

- reggel bank I. --> pénz felvesz

- majd bank II. --> pénztől megszabadul

- körmös --> karmokkal nem lehet síbakit becsatolni

- Tomka kamionját elvinni szervízbe

- posta biztosítás kötés

- Tomka számláit biatorbágyon leadni

- premier outlet hátha kapunk nekem bakancsot --> nem kaptunk baromi drága volt minden, viszont a sub way-es szendó isteni volt, ezért megérte

- decatlon --> itt kaptam egy győőőőnyörű és főleg meleg bakit, és még kaptam egy-két dolgot, így Tomkát a fizetésnél az infarktus kerülgette, pedig akkor még nem is voltunk a Corában

- Cora ez után már Tomkának alig lehetett a szavát venni, kb. két- három heti bevásárlásnak megfelelő összeget hagytunk ott. Én már rá se mertem nézni Tomkára.

Ezek után este 6-ra értünk haza és a bepakolás még csak akkor kezdődött. Persze a ránk oly jellemző módon semmit sem találtunk. Így majd' minden egyes bepakolandó cuccért két, három kört kellett mennem a lakásban. Bevallom ettől némileg ideges lettem.... na jó nem némileg.... baromira, pedig már megszokhattam volna, hogy ilyenek vagyunk.

Mivel a gyerkőcök (majdnem) egyedül maradnak itthon így megbeszéltük velük, hogy mit, hogyan kellene csinálni. Nem állíthatom, hogy konfliktus mentesen zajlott volna a dolog. Én ugyebár akkorra már némileg felspannoltam magam, és mint tapasztalt felnőttek, igyekeztünk felvázolni nekik, hogy mire miért kellene odafigyelni (annál jobban, mint ahogy most ránk figyelnek), de természetesen ők mindent remekül tudnak és, és, és és azt hiszem ennek elmesélésével nem húzom fel magam újra.

Alapvetően, egyáltalán nem izgulok miattuk, víz folyik a csapból, az fontos ahhoz, hogy szomjan ne halljanak, éhen csak 60 nap elteltével halnak, megfagyni nem fognak éppen elég takaró van a házban, ami meg ezen kívül van csak az előnyükre válhat.

Most, hogy ezeket a sorokat írom már lassan kisimulnak a ráncaim. Holnap reggel háromkor kelek, hogy pacsákoljak egyet, hajat mossak és elkészítsem az útra a szendvicseket. És öt órakor induláááás!!!!!

Odakint pedig az elmúlt két napban 40 cm hó esett és most is esik, úgy hogy egy valamivel biztos nem lesz gond a hó mennyiségével. Kint majd jegyzetelek és ha hazajöttünk jelentkezem, addig is álljon itt egyik kedvenc idézetem, sose találnátok ki, hogy honnan van...

" Ha útra kél barátod s búcsút int neked

a növekvő távot szívedre ne vedd.

Te folyvást azt lesed visszajön-e már.

Légy biztos szívében s hamar hazatalál."

(ismeretlen szerző, az idézet pedig a Káma Szútrából van :)) )

Jók legyetek és vigyázzatok magatokra, amíg nem leszünk.