Szilveszter 2009/2010

Szilveszter délelőtt még elmentünk Tomkával megszabadulni egy kis pénztől (minek az nekünk, úgysem boldogít), postán csekket adtunk fel, és a Corában vásároltunk még ezt, azt az évvége túléléséhez. Aztán hazafelé betértünk még Incáékhoz egy koccintásra, aztán Babihoz egy koccintásra, de végülis igyekeztünk haza, mert itthon már toporzékoltak a kölkök, hogy kezdjük el a bulira a fasirt, raffaeló és pogácsagyártást. Bori és Didi, Csibe barátnői már itt voltak, majd hamarosan beállítottak a fiúk is. Ezen a ponton a biztonság kedvéért rákérdeztem, hogy ugye nem itt lesz a buli, mert a létszám már erőteljesen efelé tendált. Amikor megnyugtattak, hogy nem, akkor nekiláttunk egy kis kaját összedobni az előbandának. Elnézegettem a nyolc kamaszt, ahogy körbeülik az asztalt és eszembejutott a Discovery Travel & Life-on látott család, aki nyolc gyereket nevel, hogy kb. ez vár egy pár év múlva rájuk, úgyhogy jó lesz, ha belehúznak és valami kajagyártó céget kerítenek szponzornak, különben nagy bajban lesznek.

Aztán a fiúkat lapátra tettük, elküldtük őket, hogy menjenek és készítsék elő a PINCE CLUBot a bulira. Mi lányok pedig hozzáláttunk a fasírt és a pogi elkészítéséhez. Nagyon jól szórakoztunk. Megjegyzem, hogy olyan pogácsát készítettünk, hogy mindenki eldobta tőle az agyát. Karácsonykor Monkáéknál ettünk ilyet, kiderült, hogy Gordon Ramsay receptje alapján készült. Nosza ki is próbáltuk a gyerkőcök bulijára. Egyébként egy pármai sonkás, zsályás, parmezánsajtos pogiról van szó, abból a bizonyos csúnya de finom kategóriából. Még én is könnyűszerrel elkészítettem. Ha valakit érdekel és emlékeztettek rá síelés után leírom a receptjét, tuti siker, ha megcsináljátok.

Amikor minden tálakon volt gusztán elrendezve, a lányok elkezdtek készülődni...na erre most nincs helyem, hogy leírjam, gondolhatjátok, nem öt perc alatt lettek indulásra készek.

Mi a szilvesztert Simáéknál töltöttük, Simka sütött nekünk a kemencében valami frenetikus vaddisznósültet barna mártással. Mivel a gyerkőcök meghívtak, hogy látogassuk meg őket, így tíz órakor leugrottunk és megnéztük, hogy áll a buli. Ajándékot is vittünk, egy kölyök pezsgőt, hatalmas sikert arattunk vele. Azért, hogy lásák nem vagyunk ennyire hülyék, hanem csak a poén kedvéért kapták a kölyök pezsgőt, vittünk még nekik egy orosz pezsgőt is a sok BB mellé, hadd tudják meg mi a jó.

Éjfélkor Simáéknál koccintottunk. Idén nem készítettem a Himnusz alatt éves leltárt magamban, úgy voltam vele, ha nagy hírtelen nem jut eszembe semmi rossz, ami velünk történt, az már jó. Fél kettőkor már ágyban voltunk.

Azt még elmesélem nektek, hogy milyen jó volt az év első napja. Úgy délután négy körül elkezdtek szállingózni a gyerkőcök barátai. Este 6-ra már ismét nyolcan nyomorogtak Csibe szobájába, mi pedig Tomkával ismét készítettük nekik az abrakot. A két Antal tesó remek vendéglátónak bizonyult, teát, üdítőt szolgáltak fel, majd azt a füstölt disznóságokból álló "bőségtálat", amit Tomkával mi állítottunk össze. Csendes dumálgatás folyt fenn (legalábbis remélem :)) ). És hogy mindez miért volt jó? Mert kísértetiesen emlékeztetett az én fiatalságomra, mi ugyanis ugyanezt csináltuk. Rendszeresen nálunk jöttünk össze és amíg mi a kicsi szobámban nyomorogva megváltottuk a világot, addig apuék csak gyártották a konyhában a szendókat nekünk, vagy a másik szobában TV-ztek. És most mi voltunk az ellátószázad...annyira jó volt, mindig szerettem volna, ha az én gyerekeimnek is jut ilyen élmény, remélem nem a tegnapi volt az utolsó, hanem jönnek még hozzánk máskor is.

A jövő hetem kicsit, nem, nagyon zsúfi lesz, de ma előre dolgozom és megosztom veletek, hogy hogyan is tanultam meg én síelni. Garantáltan kedvet kaptok majd ehhez a sporthoz.