És még egy kis karácsony

A múltkor nagy igyekezetemben, hogy beavassalak benneteket Bendi ajándékába el is felejtettem mesélni, hogy idén ismét milyen műsort kaptunk a gyerekektől. A lényeg megint a paródián volt. Fogalmazzunk úgy, hogy mindenki remekül szórakozott, ha a saját magáról szóló karikatúrát nem is élvezte, a másikén azért jókat nevetett. És mivel mindenki előbb vagy utóbb terítékre került így mindenki tudott valamin nevetni.

Természetesen nálam a Farm volt az a gyenge pont, amit meglehetett lovagolni. Csibe egy olyan verset rittyentett -amihez az ihletet az én farmom adta - hogy csak na. Kicsit ugyan morbid, de nekem nagyon tetszett. Begépelem, de akit nem érdekel nyugodtan átugorhatja.

Farmer Mary balladája

Történetem hőse az árva leány Mary,

ki napjait bolyongva, szomorúan éli.

Saját farmot akart, ez volt minden vágya,

s nemsokára rátalált egy kedves kis tanyára.

Készen állt, hogy végre saját földje legyen.

ő a legboldogabb mezőn, dombon, hegyen.

Rávette a szomszéd falu majdnem egész népét,

hogy ki-ki adja föl eddigi kis létét,

s vásároljon földet az övé mellett közvetlen,

ilyen módon jól járnak ők mindketten.

Így lett Farmer Mary, ki napjait már Famrvillében éli.

Szánt, vet, s napestig csak arat,

ideje másra nem is igen marad.

Folyton folyvást a jószágokat hajtja,

ló, kacsa, malac, s barna fejű marha

népesíti farmját, s egy tehén, kinek

nem élnénk jól tején,

hiszen puncsot ád a drága, erről szól a fáma.

Dagad Mary farmja, dagad, mint az eper tehén farja,

s az ágyások mérete és száma,

ha Mary az időt és a trágyát rászánja...

De itt a baj, s mi a lánynak fejfájást okoz,

Most kevés a búza, a fákon nincsen toboz.

A szeder nem elég, hogy megteljen a veder.

Nincsen trágya, a szomszéd nem segít ha kell.

A trágyahiányt Mary farmja bánja.

Jószágait a lány ej de nagyon szánja.

Nincs mit enni, nincs mit tenni, pénze sincsen trágyát venni.

Haldoklik a farmja népe, trágya, trágya, trágya kéne.

Mihez kezd most Mary, ki napjait kétségek közt éli?

Hogy mentse farmját, terményeit, a sok marhát?

Ha nincsen trágya, nincsen föld,

étel sincsen, a tyúk sem költ.

Megértette Mary mit kell tennie,

saját magát kell a földbe vetnie.

Akkor lesz csak újra termékeny a talaj,

nő majd megint padlizsán, répa, paraj.

Az állatok is akkor élnek bőségben tova.

Tudja a lány mit kell tenni, de tétova.

De szeretete farmja iránt legyőzi a félelmet.

Talpalatnyi hely sem marad gyávaságnak, kételynek.

Leszáll az éj, s Mary kést vesz magához,

kimegy a földre, s így szól a Holdvilághoz:

"Oh ár-apály s termékenység fényes égi teste

Te leszel tanúja végemnek ma este.

Minden éjjel ezüst fénnyel nézz alá farmomra,

sugaraid irányítsd szegény sírhalmomra.

Így tartsd életben földemet örökre,

Áldásodat küldd minden kis tökömre.

Virágozzék a farm gazdag termény legyen rajta,

boldog jószágokkal legyen tele a pajta!"

Így áldozta fel magát a szegény farmerleány,

vér csillan a holdfényben a kertnek kis kapuján.

Elszállt a lélek, a dolgos kis Mary.

Ki életét e perctől földje mélyén éli.

Hát ennyi volt.

Persze hozzá teszem, hogy ezt a bejegyzést már nem is tudom hány napja kreáltam. Olyan rég, hogy az már tavaly volt.

Már nem is merem ígérni, hogy születik beszámoló a szilveszterről, de majd igyekszem...

És jövő hét szombaton SÍELÉÉÉÉÉSSS!!!!!! Nagyon, nagyon várom. A sígatyómat már felpróbáltam, még betudom gombolni, és a síbakit is felpróbáltam, jaj csak az a becsatolás ne lenne...na erről majd tényleg mesélek.