Hát kérem szépen ez a nap is eljött. A mai vizsgán is túl vagyunk. Olyan volt, mint az első szülés, amitől azért féltünk, mert nem tudtuk mi vár ránk. Aztán megtudtuk. Nos a kérdéssor nem volt könnyű. A jóindulatú megközelítés halvány látszatát is kerülte. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy nagyon hízelgő ránk nézve, ha a tanár Úr kinézi belőlünk, hogy egyáltalán képesek vagyunk bármit is válaszolni a feltett kérdésekre. Mindezekből kiderül, hogy nem az ötös az az osztályzat, amit most célnak tekintek. Egy ici-pici (képzeljétek ezt a szót a magyarból vette át az angol nyelv, köszönjük Melinda! ), szóval egy iciri-piciri ketteske nekem megfelel, mert a világirodalmi rész már elviszi a hátán a többit. És nagyon nem szeretnék még egyszer menni, mert ha a korábbi hasonlattal élek, akkor az olyan lenne, mint a második szülés, amitől már azért rettegsz, mert tudod mi vár rád. Ha meg van az osztályzat természetesen megosztom veletek, mert ha nem bukta az, azt jelenti, hogy végzős lettem az egyetemen.
Ennyit az én mindennapjaimról. Mivel Csibének igen sűrű lesz a következő pár napja, gondoltam megosztok veletek néhány infót. Ma van ugye a PROM, amin -hála a pozitív gondolatoknak (köszönöm nektek, ugye megmondtam, hogy hatásos) - OTT LESZ! Ha minden igaz éppen ezekben az órákban tollászkodik. Bocsánat, elnézést sminkel és fodrászkodik. Aztán este Prom. Igen, abban a gyönyörű ruhában, aminek beszerzését nyomonkövethettük, hosszú heteken keresztül. Mivel az előzményekről ő szeretne írni így most én csak annyit írnék, hogy a Prom nem az eredetileg tervezett helyen kerül megrendezésre. A többit elmeséli Csibe, ha majd jövő héten jobban ráér.
Amúgy kicsit visszatérnék ahhoz a ponthoz, amikor az első hetekben megállapítottam a három gyerkőc különböző nézőpontját. Ez ismét remekül megmutatkozott. Míg Csurinál hetek - de meg merem kockáztatni, hogy hónapok -óta ha nem is lázban de izgalomban élünk a Prom miatt, addig Balázs ezt elintézte pár mondattal. Nagyon viccesek és tanulságosak ezek a különbségek.
Aztán majd jön a ballagás és a ballagás utáni buli, amit New Yorkban tartanak. És már csomagolni is kell, mert a ballagás után el kell hagyni a sulit. Ez azért már egy kicsit macerásabb feladat, mivel most szembesül a bepakolandó ruha, cipő és a hóhér tudja még miminden mennyiségével. Úgy akar pakolni, hogy a lehető legkevesebbet kelljen már a hátralevő 12 napban a bőröndöt bolygatni (istenem milyen szép alliteráció...így még szebb lenne: a bepakolt bőröndöt bolygatni). Hopsz elnézést az elkalandozásért. Kicsit tombolnak bennem a endorfin hormonok a letett vizsga miatt. (Jó, jó ne kiabáljuk el).
Azt hiszem a neheze még hátra van.... mármint nekem. eddig ugyanis elfoglaltam magam a vizsgákkal, de mit csinálok majd a következő napokban? Biztos minden nap, óra, perc majd úgy fog vánszorogni, hogy az borzalom. Ugyanakkor meg kell állapítsam, hogy amennyire rosszul viseltem az elején a hiányát, annyira jól viselem ezeket az utolsó heteket, napokat. Rosszabbra számítottam. Lehet, hogy ami késik az nem múlik?
Ennyit az én mindennapjaimról. Mivel Csibének igen sűrű lesz a következő pár napja, gondoltam megosztok veletek néhány infót. Ma van ugye a PROM, amin -hála a pozitív gondolatoknak (köszönöm nektek, ugye megmondtam, hogy hatásos) - OTT LESZ! Ha minden igaz éppen ezekben az órákban tollászkodik. Bocsánat, elnézést sminkel és fodrászkodik. Aztán este Prom. Igen, abban a gyönyörű ruhában, aminek beszerzését nyomonkövethettük, hosszú heteken keresztül. Mivel az előzményekről ő szeretne írni így most én csak annyit írnék, hogy a Prom nem az eredetileg tervezett helyen kerül megrendezésre. A többit elmeséli Csibe, ha majd jövő héten jobban ráér.
Amúgy kicsit visszatérnék ahhoz a ponthoz, amikor az első hetekben megállapítottam a három gyerkőc különböző nézőpontját. Ez ismét remekül megmutatkozott. Míg Csurinál hetek - de meg merem kockáztatni, hogy hónapok -óta ha nem is lázban de izgalomban élünk a Prom miatt, addig Balázs ezt elintézte pár mondattal. Nagyon viccesek és tanulságosak ezek a különbségek.
Aztán majd jön a ballagás és a ballagás utáni buli, amit New Yorkban tartanak. És már csomagolni is kell, mert a ballagás után el kell hagyni a sulit. Ez azért már egy kicsit macerásabb feladat, mivel most szembesül a bepakolandó ruha, cipő és a hóhér tudja még miminden mennyiségével. Úgy akar pakolni, hogy a lehető legkevesebbet kelljen már a hátralevő 12 napban a bőröndöt bolygatni (istenem milyen szép alliteráció...így még szebb lenne: a bepakolt bőröndöt bolygatni). Hopsz elnézést az elkalandozásért. Kicsit tombolnak bennem a endorfin hormonok a letett vizsga miatt. (Jó, jó ne kiabáljuk el).
Azt hiszem a neheze még hátra van.... mármint nekem. eddig ugyanis elfoglaltam magam a vizsgákkal, de mit csinálok majd a következő napokban? Biztos minden nap, óra, perc majd úgy fog vánszorogni, hogy az borzalom. Ugyanakkor meg kell állapítsam, hogy amennyire rosszul viseltem az elején a hiányát, annyira jól viselem ezeket az utolsó heteket, napokat. Rosszabbra számítottam. Lehet, hogy ami késik az nem múlik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése