Mostanában kicsit sűrűbben beszélünk Csibével. Igaz nem túl hosszan 5-10 percekre "felugrik" a netre, csacsogunk, röhögcsélünk egy keveset oszt száguld tovább. Tegnap elég vicces volt. Felhív majd minden köszönés nélkül:
" Ezt hallgasd meg!! Hallod? Hallod? Borzalom, halálra idegesít!!"
Mint kiderült a szakadó esőt kellett volna hallanom, na jó tényleg lehetett hallani, hogy ömlik a víz az ablaka előtt. De előttetek van a kép? Én itthon ülök a tetőtérben a gép előtt, fejemen a fejhallgató erősen koncentrálok, hogy halljam, amit hallanom kell. Ez alatt Csibém mintegy 10 ezer km-rel odébb kezében a laptoppal áll az ablaka előtt, mint a Szabadságszobor és igyekszik a legjobb szögbe fordítani, hogy én halljak mindent. Ennél már csak az lett volna viccesebb ha van web kamerája és én nézegettem volna kifelé az ő ablakán innen Leányfaluról a tetőtérbeli kuckómból. A technika csodája... Egyébként elmesélte, hogy ilyen esős napokon, amikor már végképp nem tud aludni a zubogó víztől, kicuccol a Tv szobába és ott alszik. Mindig mondtam, feltalálja magát.
A másik "esemény": képek kerültek fel a blogjába a szobájáról. Jóóóó alaposan megnéztem ám mindent. Kinagyítottam minden részletét.... Érdekes látni a kütyüit és az ottani életének egy darabját. Kár hogy nem előbb mutatta meg, úgy még jobban eltudtam volna képzelni őt, hogy hol él, mozog, lakik. Tudom most kiröhög (azért tudom, mert tegnap is megtette), de olyan szívfacsaró látvány látni az ágya fölött a családi fotókról készült montázst és az idézetet, amit becsempésztem a bőröndjébe... vagyis nem (mielőtt még kikel magából) az a szülinapi idézete volt. Valahogy nekem abban a képben van benne a családjától való távolság. De ez őt nem így érinti és meglennék lepve, ha erre nem kommentelne be valami dinkaságot.
Különben meg kicsit ubiszezon van. Vagyis természetesen rendkívül sűrű napoknak heteknek nézek elébe, ugyanakkor mégsem nyaggathatlak benneteket állandóan, a tételt írok, tanulok, tételt írok, tanulok bejegyzésekkel.
Gondoltam hát egy nagyot és némi retró utánérzettel összeállítottam a szülők 12 pontját az elmúlt majd' 10 hónap tapasztalata alapján. Nos nézzük hát mire jutottam:
1.
A JÓ SZÜLŐ nem zaklatja önállóságra vágyó gyermekét.
2.
A JÓ SZÜLŐ megvárja, amíg felhívja őt az utód.
3.
A JÓ SZÜLŐ végighallgatja (lehetőleg közbeszólás nélkül) csemetéje beszámolóját.
4.
A JÓ SZÜLŐ gyermekével örül.
5.
A JÓ SZÜLŐ gyermekével bánkódik.
6.
A JÓ SZÜLŐ gyermekével, ha az igényli együttérzően sajnálkozik.
7.
A JÓ SZÜLŐ nem ad tanácsot. (nem fárasztja magát ilyesmivel, ugyanis az csemetéje szerint úgyis hülyeség, te mint szülő nem értesz hozzá, nem értheted és egyáltalán...)
8.
A JÓ SZÜLŐ ha nem kérdezik nem beszél, csak helyesel.
9.
A JÓ SZÜLŐ nem fárasztja gyermekét saját történeteivel. Az úgyis unalmas, és kevésbé fontos, mint a gyermekével történtek.
10.
A JÓ SZÜLŐ nem gondolkodik, különösen nem gyermekéről és annak jövőjéről.
11.
A JÓ SZÜLŐ ha mégis tanácsot kérnek tőle, azt mondja, amit gyermeke hallani szeretne (ellenkező esetben a 7.pont magyarázata lép életbe)
12.
A JÓ SZÜLŐ nem kérdez, mert ha mégis, az kíváncsiskodásnak, számonkérésnek, ellenőrzésnek minősül, ezek pedig főbenjáró bűnnek.
A JÓ SZÜLŐ tehát olyan, mint egy üvegtéglából készült fal. Láthatatlan, de ha kell stabil támaszt, menedéket, oltalmat nyújt a nagyvilág forgatagában gyermekének.
Mivel azonban nem voltam kiváló úttörő sem, mert nem tartottam be a 12 pontot, úgy most sem tartom be ezeket a pontokat, bizony kilengek néha. Alkalomadtán kérdezek, kíváncsiskodok és biza kéretlen tanácsokat is osztogatok, de eddig még nem mondtak fel nekem.... hátha talán van azért amit jól is csinálok :)))).
" Ezt hallgasd meg!! Hallod? Hallod? Borzalom, halálra idegesít!!"
Mint kiderült a szakadó esőt kellett volna hallanom, na jó tényleg lehetett hallani, hogy ömlik a víz az ablaka előtt. De előttetek van a kép? Én itthon ülök a tetőtérben a gép előtt, fejemen a fejhallgató erősen koncentrálok, hogy halljam, amit hallanom kell. Ez alatt Csibém mintegy 10 ezer km-rel odébb kezében a laptoppal áll az ablaka előtt, mint a Szabadságszobor és igyekszik a legjobb szögbe fordítani, hogy én halljak mindent. Ennél már csak az lett volna viccesebb ha van web kamerája és én nézegettem volna kifelé az ő ablakán innen Leányfaluról a tetőtérbeli kuckómból. A technika csodája... Egyébként elmesélte, hogy ilyen esős napokon, amikor már végképp nem tud aludni a zubogó víztől, kicuccol a Tv szobába és ott alszik. Mindig mondtam, feltalálja magát.
A másik "esemény": képek kerültek fel a blogjába a szobájáról. Jóóóó alaposan megnéztem ám mindent. Kinagyítottam minden részletét.... Érdekes látni a kütyüit és az ottani életének egy darabját. Kár hogy nem előbb mutatta meg, úgy még jobban eltudtam volna képzelni őt, hogy hol él, mozog, lakik. Tudom most kiröhög (azért tudom, mert tegnap is megtette), de olyan szívfacsaró látvány látni az ágya fölött a családi fotókról készült montázst és az idézetet, amit becsempésztem a bőröndjébe... vagyis nem (mielőtt még kikel magából) az a szülinapi idézete volt. Valahogy nekem abban a képben van benne a családjától való távolság. De ez őt nem így érinti és meglennék lepve, ha erre nem kommentelne be valami dinkaságot.
Különben meg kicsit ubiszezon van. Vagyis természetesen rendkívül sűrű napoknak heteknek nézek elébe, ugyanakkor mégsem nyaggathatlak benneteket állandóan, a tételt írok, tanulok, tételt írok, tanulok bejegyzésekkel.
Gondoltam hát egy nagyot és némi retró utánérzettel összeállítottam a szülők 12 pontját az elmúlt majd' 10 hónap tapasztalata alapján. Nos nézzük hát mire jutottam:
1.
A JÓ SZÜLŐ nem zaklatja önállóságra vágyó gyermekét.
2.
A JÓ SZÜLŐ megvárja, amíg felhívja őt az utód.
3.
A JÓ SZÜLŐ végighallgatja (lehetőleg közbeszólás nélkül) csemetéje beszámolóját.
4.
A JÓ SZÜLŐ gyermekével örül.
5.
A JÓ SZÜLŐ gyermekével bánkódik.
6.
A JÓ SZÜLŐ gyermekével, ha az igényli együttérzően sajnálkozik.
7.
A JÓ SZÜLŐ nem ad tanácsot. (nem fárasztja magát ilyesmivel, ugyanis az csemetéje szerint úgyis hülyeség, te mint szülő nem értesz hozzá, nem értheted és egyáltalán...)
8.
A JÓ SZÜLŐ ha nem kérdezik nem beszél, csak helyesel.
9.
A JÓ SZÜLŐ nem fárasztja gyermekét saját történeteivel. Az úgyis unalmas, és kevésbé fontos, mint a gyermekével történtek.
10.
A JÓ SZÜLŐ nem gondolkodik, különösen nem gyermekéről és annak jövőjéről.
11.
A JÓ SZÜLŐ ha mégis tanácsot kérnek tőle, azt mondja, amit gyermeke hallani szeretne (ellenkező esetben a 7.pont magyarázata lép életbe)
12.
A JÓ SZÜLŐ nem kérdez, mert ha mégis, az kíváncsiskodásnak, számonkérésnek, ellenőrzésnek minősül, ezek pedig főbenjáró bűnnek.
A JÓ SZÜLŐ tehát olyan, mint egy üvegtéglából készült fal. Láthatatlan, de ha kell stabil támaszt, menedéket, oltalmat nyújt a nagyvilág forgatagában gyermekének.
Mivel azonban nem voltam kiváló úttörő sem, mert nem tartottam be a 12 pontot, úgy most sem tartom be ezeket a pontokat, bizony kilengek néha. Alkalomadtán kérdezek, kíváncsiskodok és biza kéretlen tanácsokat is osztogatok, de eddig még nem mondtak fel nekem.... hátha talán van azért amit jól is csinálok :)))).
4 megjegyzés:
"Üvegtéglából készült fal"... ezt szépen mondtad.
"fentről" súgták, amikor kiötlöttem a bejegyzés témáját és felskicceltem, hogy el ne felejtsem, még csak az érzés volt meg, hogy minek kell ott szerepelnie, aztán beugrott :))).
Jaj és képzeld, valaki a múltkor azt javasolta adjam ki könyvben a blogot. Persze nem veszem ennyire komolyan magam, de eszembe jutott, amikor még csak only read-ként, én javasoltam neked évekkel ezelőtt ugyan ezt... és mitagadás jólesett, hogy nekem is sikerül ma már olyanokat irogatnom, amiről másoknak ez jut eszébe.
Moni egy közös könyv? :D :D :D , mert sütni még mindig nem tudok :)))
Assist-os szülők kapkodnának érte, szvsz. De nem velem kellene írnod, hanem Csibével!!
A kedvenc "közös" könyvem az (lehet, már mondtam), amelyikben az anya fiához írt leveleit az '56-ban kivándorolt fiúval történt dolgok leírásai központozzák (hú, de megaszontam). Baromi jó könyv, és szívszakasztó. Biztos ajánlottam már: Sárközi Mátyás: Levelek Zugligetből. (Most rákerestem a Libri.hu-n, s a "rövid tartalom" egy baromság, nem az a lényeg, amit oda írtak.
Ja, és az illető bármelyik könyvét veszed meg, nem fogsz csalódni.
Köszi a tippet, meg is rendelem minél hamarabb és felteszem az "egyetem után feltétlenül elolvasandó" polcra. Mert mint tudjuk az egyetemen sokat kell olvasni de hasznosat csak utána lehet :))).
Megjegyzés küldése