ÉÉÉÉs Igeeeeen, eddig bírtam! Atya világ annyira izgalmas újra itt lenni. Ahogy a szünet gondolata, úgy az újrakezdésé is napok óta érlelődik. Már alig vártam, hogy végre ideüljek és írjak.
Rengeteg, rengeteg minden történt az elmúlt időszakban. Zanzásítva mesélek is majd róluk. Azért zanzásítva mert újra kezdés új szemléletet hoz magával. . Nem a stílus, sokkal inkább a tartalom változik. A csend időszakában olvastam egy meglehetősen bugyuta cikket, arról, hogy hogyan viselkedjen a nő ha nem akarja, hogy öregnek tűnjék. Tudtam, hogy hülyeség, mégis szíven ütött az egyik pont (szabadon idézem), "onnan lehet tudni, hogy öregszel, hogy állandóan a gyerekeidről és azok eredményeiről beszélsz".
Na képzelhetitek...be kell lássam bármennyire is dicsekvésre adnak okot a gyerekeim, még sem állapot, hogy jórészt _ők_ az _én_blogom főszereplői. Tényleg elgondolkoztam ezen a mondaton. És meg kellett állapítanom, hogy valóban sokat, és szívesen beszélek, mesélek róluk. És magamról? A terveimről? Nos ez lesz az alapvető változás, innentől kezdve az utódok, mint mellékszereplők lesznek jelen és a jövőben sokkal inkább arról számolok majd be, hogy én, a középkorú grafomán, hogy éli a mindennapjait.
Oké, aggodalomra azért nincs ok, nyilván nem a napi mosogatok, gályázom, etetek lesz a téma. Vannak terveim, terveink, Tomkával közösen. Bízom abban, hogy az ezekről szóló beszámolót legalább annyira szívesen kíséritek majd figyelemmel, mint amikor Csuriról vagy Bendiről anekdotázgattam.
Beköszönésnek egyelőre ennyi. Hogy tetszik az új dizájn?
5 megjegyzés:
El sem tudod hinni mióta vártam már erre a bejegyzésre.... :) Köszi,hogy újra itt vagy! A dizájn perdig szuper!
Üdv, üdv, üdv! Jó a dizájn, klassz színekkel.
Örülök hogy folytatod, egy követőd már lesz Amerikából;)
De jó :)! Pont akkoriban fejeződött be a blog, amikor rendszeres olvasó lettem. De örülök, hogy újra elkezdődik. Jártam itt nem túl rég, hogy vajon van-e új bejegyzés. Akkor nem volt, és most végre van :).
Szuper, nagyon jó, hogy folytatod:))
Mellesleg engem is elgondolkodtatott az a bizonyos mondat, azt hiszem én is túl sokat mesélek a gyerkőceimről:)))
Éva
Megjegyzés küldése