Szilveszterkor, amíg a Himnusz akkordjai szólnak általában végig szoktam gondolni az évünket. Milyen volt, örülök-e, hogy végre vége? Haladtunk-e vagy éppen visszafelé csúsztunk? Idén ha majd ott állunk pezsgővel a kezünkben, egy percig sem lesz kétségem, hogy milyen év van mögöttünk...Húzóóós, nagggyon húzóóós.
Még soha, de soha nem éreztem azt, hogy csak és kizárólag a saját problémáimmal szeretnék foglalkozni, de most így érzem. Ugyanis ez az évünk a gyerekekről szólt, de _nagyon_ róluk. El sem hiszem, hogy idén volt a szalagavató, a ballagás, az érettségi vagy hogy ebben az évben volt Bendi Dubaiban. Olyan mintha fényévekre lennénk ezektől az eseményektől. És hogy miért? Nos mindaz ami miatt így érzek a csend időszakában, azaz abban a pár hónapban történt, amíg nem vezettem a blogot. Az elmúlt majd 5 hónapban velünk, mármint velem és Tomkával semmi említésre méltó nem történt. Nem úgy az utódokkal...
Bendi:
Vele kapcsolatban a legnagyobb hír, hogy Ő már nem ugyanabba az iskolába jár, mint ahol az előző évet befejezte. Sokszor írtam nektek, hogy mennyire nem szerettem, ahogy az osztályát kezelték a korábbi iskolájában. Le voltak írva, amiért persze bőven tettek, de ami körülöttük ment az nagyon nem tetszett.
Ha életem egyik legrosszabb döntésének azt tartottam, hogy Bé osztályba írattam őt, akkor a legjobbnak azt tartom, hogy volt merszem kivenni az előző iskolájából. Most Szentendrére jár. Angol tagozatra, bizony. És veszi az akadályokat. Én már 1-2 tizedes tanulmányi átlag emelkedésnek is örültem volna, de valószínűleg ezt felül múlja. Szereti az osztályát, szereti az új suliját. Az irodalom tanár nem egyszer az ő dolgozatát olvassa fel...és nem negatív példaként. Elmondani nem tudom, milyen megkönnyebbülés, hogy nem kell idegelnem magam a suli miatt. De ő is sokkal kiegyensúlyozottabb lett. Így Bendit most reményeim szerint három évre sínre tettem.
A vele kapcsolatos izgalmak augusztusban zajlottak, ugyanis ezt az egészet július végén találtam ki, és mindössze 4 hetünk volt, hogy felkészüljünk a különbözeti vizsgára, ami azt hiszem augusztus 26-án volt, Csuri 23-án ment ki Svájcba, hogy elkezdje az Au-pair évet. Mit mondjak nem voltak izgalomtól mentes napok. Mert mint nálunk oly sok minden természetesen ez sem ment simán...de erről majd legközelebb.
4 megjegyzés:
Szia Erika!
Nemes Balázs egy barátja vagyok, de nyomon követtem az összes ASSIST diák kinttartózkodását, régebben kommenteltem hozzád is. Azzal a kéréssel/kérdéssel fordulnék Hozzátok, hogy van lehetőségem egy fél éves kanadai programon részt venni, viszont természetesen TOEFL-t kérnek, nem valószínű, hogy a felsőfokúm elég lesz. Úgy rémlik, a lányod megcsinálta, ugye? Tudnátok némi segítséget nyújtani nekem ehhez? Anyag, tapasztalat, bármi.
Várom válaszod!
György Gabi
Szia Tamira, igen képben vagyok. Beszéltem Csurival. Azt üzente, hogy küldj üzit neki FB-n. Ha nem vagy fent Fb-n akkor priviben írd meg nekem az e-mail címedet.
Csuri nem vezet most blogot? Olyan jó lenne őt is olvasni. :)
Szia Évi! Örülök, hogy újra itt :). Csurival az a helyzet, hogy állandóan készül, hogy indíz blogot, de persze mindig elmarad...én úgy gondolom, hogy egyelőre ne nagyon számíts rá.
Megjegyzés küldése