- Drágám, nem arról volt szó, hogy Te nem félsz a repüléstől? A legutóbb még nem féltél.
- Igen, de akkor volt két hónapom felkészülni rá.
- Ok most van két órád, húzz bele!
Eme rövid párbeszéd után átnyújtottam neki az üdvözlő kártyát, amibe beragasztottam a meccs hirdetését, bár tudtam, hogy igazán elvetemült focirajongónak kell lennie, hogy abból rájöjjön, hova megyünk. Nem is találta ki, gondoltam akkor megkapja a következő segítséget, egy 500 koronást, és vésztartalékként egy svéd zászlócska lapult a táskámban, ha végkép nem sikerülne kitalálni, hogy hova megyünk. Hála az égnek a pénz felnyitotta a szemét, így nagy örömködések közepette indulhattunk a csomagunkat feladni. És amíg vártuk az indulást én szépen sorban beszámoltam a szervezés buktatóiról örömeiről, és hogy kb. mire számíthat a következő 4 nap során. Hamarosan pedig már a fedélzeten ültünk és szállt velünk a gép Stockholm felé. FÉNYKÉPEK feliratozva (előre elnézést kérek, de a legtöbbön én vagyok vállalható, és kevésbé vállalható formában :)
Bevallom én az egésznapi fokozott izgalomtól konkrétan kidőltem. Tomka még sörözött egyet, és beszélgetett volna de nekem már csak értelmetlen motyogásra futotta az erőmből.
2. nap: bezzeg másnap reggel...jóval korábban ébredtem, mint Tomka és azonnal felfedező útra indultam a házban. Első utam a könyvtárba vezetett, ahol rögtön rábukkantam egy Moni által fordított (vagy lektorált? Moni segíts ki pls) könyvre. Majd elrendeztem a csúfos anyagiakat Zsuzsával (a Magyar Ház gondnoka), akivel szinte első pillanattól azonnal közös nevezőre jutottunk, így Tomka már a hatalmas nevetésre ébredt. Megreggeliztünk kényelmesen, úgy voltam vele, hogy megyünk majd még eleget, ne rohanjunk így az elején. Aztán nagy meglepetésemre Imre is beugrott, hogy személyesen is találkozhassunk Imre volt, aki segített nekem a meccs körüli információk begyűjtésében, és egyben rengeteg hasznos információval látott el bennünket az utazás előtt. Sajnáltam hogy csak ilyen rövid idő jutott a beszélgetésre, de majd egyszer talán pótoljuk, hiszen sűrűn jár haza és kitudja, hátha még mi is kijutunk valaha.
Első igazán kint töltött napunkon beneveztünk egy hajós városnézésre, ez Stockholmban viszonylag könnyű lévén, hogy 14 szigetre épült, de ezt bárki megtudhatja a wikiről. A látvány viszont...hát azt nehéz visszaadni írásban.
És el ne felejtsem az első sör élményét, amit a kikötőben vettünk. 1 pohár sör 65 korona volt ami közel 2 200,- Ft az én drágám úgy itta mintha aranyat nyeldekelne. A továbbiakban természetesen okosabban oldottuk meg a sör kérdést. Este coop-ban bevásároltunk éjjel lehűtöttük és reggel bedobtuk a hátizsákba.
A hajókázás után még meglátogattuk a skanzent, ahol Tomka belehabarodott egy mókusba, és rögvest egy egész sorozat képet készített róla. Majd a Vasa múzeumot néztük meg. Nagyon érdekes volt ez egy több, mint 300 évvel ezelőtt elsüllyedt hajó, ami köré restaurálás után gyakorlatilag köré építették a múzeumot. Nagyon klasszul, látványosan van megoldva a kiállítás, mely minden részletre kitér.
Ennyi séta után kissé elfáradtunk, bár még javában világos volt, de az idő már eléggé előrehaladt. A kaja árakkal a nap folyamán megismerkedtünk, így úgy döntöttünk, hogy mirelit kaját veszünk, amit otthon megmelegítettünk a mikróban. Nem mondom, hogy éttermi kaja volt, de erőteljesen közelítette az IKEA kaját.
3.nap: Nem fogjátok kitalálni, mit csináltunk, igen! Hajóztunk ez úttal Sigtuna, a 980-ban alapított város volt az uticél. Nagyon helyes kisváros volt. Kicsi színes házakkal. Mondhatnám áradt a nyugalom a helyből. Az autók olyan lassan mentek, hogy alig csaptak zajt. A sétányon klassz kiülők voltak (nem csak 1-2 embernek, hanem akár 20-30 emberke is nézelődhetett. És mi persze csavarogtunk le és fel, és ha lehetett minél távolabb a turista helyektől (azért persze ott is voltunk). Láttuk pl. európa legkisebb községházát (sztem itthon is elég lenne ekkora). hazafelé még terveztünk egy kis sétát, de a hajó majd 1,5 órás késése miatt az elmaradt. Történt ugyanis, hogy valaki rosszul lett a hajón és vártuk a mentőket, akik meg is érkeztek, kezelésbe is vették a páciens. Ez idő alatt pedig senki, de senki nem türelmetlenkedett. Igaz az idegenvezető hölgy időről időre tájékoztatott bennünket az ügy állásáról. Hozzánk külön odajött, mert rajtunk kívül mindenki svéd volt a hajón (juhééé az ilyet szeretem) és nekünk elmondta angolul is a dolgot (nem kommentálom az angolomat pfúúúj). Este Tomka meghívott egy kebabra, isteni volt. Aztán irány haza és bedőltünk az ágyba.
Képzeljétek, mint már korábban említettem az égiek valahogy kedvelték az utunkat, mert nem csak gyönyörű idővel ajándékoztak meg minket (szigorúan max 22 fok), de teljesen egyedül voltunk vendégek a Magyar Házban, ami azt jelentette, hogy gyakorlatilag miénk volt az egész gyönyörű villa. Isteni volt, így nem kellett senkihez sem alkalmazkodnunk.
4. nap: A naaaagy meccs napja. Persze, ha már ilyen messzire elmentünk itthonról, akkor nem várhattuk egész nap a szálláson dekkolva, hogy kezdődjék a meccs, így kiruccantunk a királyi család nyári rezidenciájára Drottningholmba. Kitaláljátok? Persze, hogy hajóval Na a négy napnak ez volt az egyetlen ballépése. Nem csak azért mert a hajóúton össze voltunk zárva egy "rém intelligens" magyar csapattal, de ráadásul a hajó gyök kettővel ment javarészt az előző napi útvonalon. És utólag megnézve a térképen simán, és gyorsabban megközelíthettük volna szárazföldön a helyet, amit lássuk be kár lett volna kihagyni. gyönyörű park, gyönyörű kastély és csodaszép Kínai Pavilon. Sajnos a királyi színházat nem tudtuk megnézni, mert azt csak vezetéssel lehet látogatni és idő hiányában arról lecsúsztunk.
Délután pedig irány a meccs. Komolyan mondom imádom a XXI.század némely vívmányát. Itthon google útvonaltervezőbe beírtam a stadion címét, és odakint úgy közlekedtünk azzal a térképpel a kezemben, mintha ezer éve Stockholmban laknánk. Mit mondjak a meccs is olyan svéd volt. Rendezett, műfüves pálya, fényes nappal is a pályát világító reflektorok, szép kiszolgáló épületek, és az üléssorok közt egy asztalsor a guest press-nek internet hozzáféréssel. És mondjuk ez egy II. osztályú csapatnak. A meccsen nők, gyerekek és idősek a szokásos látogatók mellett. Az egész meccs alatt egy helyes kis alap zsongás volt, cseverészés. Minden egyes megmozdulást megtapsoltak, mintha színházban lennénk (és legalább olyan kulturált is volt). Természetesen WC élményem is van. Tiszta, mindenhol wc papír, kézmosó és papírtörölköző. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kettőnk jegye 300 korona volt. (közel 10 ezer Ft). A meccs maga egy kicsit a Leányfalu meccseit idézte, de ettől csak még jobb volt. Szóval jó ötletnek bizonyult az én drágámat elvinni ide.
5. nap: reggel gyorsan becsomagoltam még a maradék cuccainkat, aztán irány a város, hiszen még az egész nap a miénk volt. Csak este 7-kor kellett elindulnunk a reptérre. Az utolsó napra maradt a belváros Gamla Stan ódon utcáinak felfedezése, és az útitárs sorozat könyvében ajánlott 30 perces séta Södermalmon. Mindkettő isteni volt. Tök jó volt, hogy megcsináltuk az ajánlott sétát, mert magunktól tuti nem találtunk volna el olyan helyekre, amelyeket a könyv ajánlott. Közben szintén egy blog által ajánlott kis lakókocsiban ettünk a híres füstőlt heringből, remek volt. Utazás előtt mindenkinek ajánlom, hogy egy kicsit kutakodjon az utakat leíró blogok közt, hiszen remek infókhoz lehet jutni. Délután még lődörögtünk egy kicsit a belvárosban vettünk egy-két kütyüt a gyerekeknek, aztán visszamentünk a Magyar Házba a csomagjainkért és elindultunk haza.
Mindent összevetve egészen érdekes benyomásokkal tértem, tértünk (talán beszélhetek Tomka nevében is) haza Stockholmból. Fantasztikus a "tömeg"közlekedése, kényelmes, kulturált, gyors, és a turista számára is követhetően világos. Az emberek nyugodtak. Annyi, de annyi gyerek van, hogy el sem tudom mondani, öregedő magyar társadalmunk mellett igen szokatlan volt a sok gyerkőc látványa. Komolyan mondom, hogy a 4 nap alatt a gyerekre még csúnyán nézni sem láttam anyukát, nem hogy kiabálni velük. Persze ott is nyirvákolt időnként egy-egy gyerek, de egyáltalán nem ez volt a jellemző. Aztán nagyon különleges érzés, hogy a svédek komolyan gondolják ezt az IKEA dolgot. Bármerre mentünk lépten, nyomon belebotlottunk az IKEA-ból ismert tárgyakba. Belesve egy-egy ablakon, ott is visszaköszöntek az ismert használati tárgyak és díszítő elemek. A kávézókban IKEA-s bögréből ittam a KV-t. Szóval nem lacafacáznak, és főleg nem prédikálnak vizet miközben bort isznak. Tényleg a hétköznapjaikban is az egyszerűség számít és dominál. Egyszerűen élhető a közeg, ahol 4 napot töltöttünk. Bevallom nagyon nehéz volt az első nap a munkában, mert totálisan és teljesen kikapcsoltam a stockholmi napokban.
Elhatároztuk Tomkával, ha kinyögjük a kocsiprojektet, minden évben elmegyünk ketteseben egy hasonló városlátogató túrára. Nekem már meg is vannak a tippjeim a következő uticélra.
És mivel ez egy helyes kis kulturált utibeszámolóra sikeredett, ezért következik egy harmadik rész, amiben a már megszokott stílusban a stockholmi úttal kapcsolatos további gondolataimat fejtegetem.
1 megjegyzés:
Csak az angolt olvastam át, mert a fordító nem volt elérhető :-)
Megjegyzés küldése