Ma szinte egész nap úton voltunk. reggel 1/2 9-kor indultunk Bécsbe Bendivel. Bendikém olyannyira izgatott volt, hogy szinte az egész utat végig aludta. Menet közben megbeszéltük Tomkával, hogy lehet, hogy a költségeket tekintve jobban jártunk volna, ha Budapestről is átrepül Bendi vagy ha feltuszkoltuk volna egy buszra. De lássuk be, amikor ez ember gyermeke először repül van elég izgulni való nem kell ezt még tetézni azzal, hogy nem látom, amikor bemegy a terminálba. Amikor kiértünk minden zökkenőmentesen ment. olyanok voltunk, mint a nagyok. Pipecül leparkoltunk és egyből megtaláltuk Zoli (a vendéglátó apuka) által megadott check-in kapukat. Adtunk egy gyorstalpalót az utódnak, mit olvashat a monitorokon, mire számítson a tranzitban, a beszállókapunál, milyen adatokat lát a beszállókártyán stb.. Majd közel egy órás lődörgés következett, ez idő alatt többször elmentünk sacher tortás és cappucinós képek és klassz KV-zók mellett, de mindezeknek keményen ellenálltam. Ebben Tomka volt hathatós segítségemre, aki mindig ügyesen elengedte az "itt kártyával is lehet fizetni" féle megjegyzéseimet. Aztán tudjátok mindig eljön az a pillanat, amikor az itthon maradó már nem tud mit mondani az utazónak és viszont. Ez sajnos akkor is így van, ha az ember lánya az életében először repülővel utazó gyerekét kell hogy útra bocsássa. Így mi is meglapogattuk kisebbik gyerekünk hátát és cuppanós csókot nyomtunk a rügyező orcájára, lelkére kötöttük még egy párszor, hogy ha a gépen ül küldjön egy sms-t, aztán elengedtük a kezét és az égiek segítségét kértük...
Mit mondjak egy óra elteltével, amikor már nem hogy a gépen kellett üljön, de elvileg már fel is kellett szállnia az a bizonyos sms még nem érkezett meg. Nem is bírtam sokáig küldtem én neki egyet, hogy minden rendben van-e, megtalálta-e a beszálló kaput? Jött is a válasz, hogy jaja, minden OK. "itt állok sok ember gyűrűjében és arra várunk, hogy beszállhassunk", de hozzátette, hogy már most van mit mesélnie...ettől csak egy egészen kicsinykét vert le a víz. De gondoltam nagy baj nem lehet, ha már a kapuban áll. Nem sokára aztán megérkezett a várt, megnyugtató sms " A gépen vagyok, remélem jó helyen ülök, puszi".
És most, hogy írom a bejegyzést már meg is érkezett a legmegnyugtatóbb üzenet " Leszálltunk, már nagyon sok mesélni valóm van, legyen elég annyi, hogy a repülőjegyemet már Bécsben majdnem elhagytam" a tény, hogy ismét talaj van a fiú gyermekem lába alatt rendkívül megnyugtató, a mondat második fele ezzel ellentétben némileg borzolja az idegeimet. Nem baj teher alatt nő a pálma, remélem előnyére válik ez az út az én gugyerák kisfiamnak. A továbbiakról hamarosan (amint nekem is több információm lesz) beszámolok.
Mit mondjak egy óra elteltével, amikor már nem hogy a gépen kellett üljön, de elvileg már fel is kellett szállnia az a bizonyos sms még nem érkezett meg. Nem is bírtam sokáig küldtem én neki egyet, hogy minden rendben van-e, megtalálta-e a beszálló kaput? Jött is a válasz, hogy jaja, minden OK. "itt állok sok ember gyűrűjében és arra várunk, hogy beszállhassunk", de hozzátette, hogy már most van mit mesélnie...ettől csak egy egészen kicsinykét vert le a víz. De gondoltam nagy baj nem lehet, ha már a kapuban áll. Nem sokára aztán megérkezett a várt, megnyugtató sms " A gépen vagyok, remélem jó helyen ülök, puszi".
És most, hogy írom a bejegyzést már meg is érkezett a legmegnyugtatóbb üzenet " Leszálltunk, már nagyon sok mesélni valóm van, legyen elég annyi, hogy a repülőjegyemet már Bécsben majdnem elhagytam" a tény, hogy ismét talaj van a fiú gyermekem lába alatt rendkívül megnyugtató, a mondat második fele ezzel ellentétben némileg borzolja az idegeimet. Nem baj teher alatt nő a pálma, remélem előnyére válik ez az út az én gugyerák kisfiamnak. A továbbiakról hamarosan (amint nekem is több információm lesz) beszámolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése