Hírek röviden

ASSISTOSOK FIGYELEM!
Az ASSIST-tal kapcsolatos hasznos információk a blog első felében találhatók, leginkább a 2008 július és szeptember vége közötti részen. 2008 szeptemberétől a bejegyzésekben arról olvashattok, hogyan éltük meg/át azt az évet, amit Csuri Amerikában töltött.






2008. december 8., hétfő

Borsószem hercegem.

Itthon történt rovatunkba írok most nektek, ahogy eszembe jut, amúgy összevissza.
Bendivel kapcsolatban megint kishitű voltam, azt hittem nem képes felül múlni önmagát...tévedtem. Történt ugyanis, hogy Mikulás volt nálunk (ja! az másnál is, nem baj). Annak rendje és módja szerint megtöltöttük Bendi ablakát megfelelő, ámde valószínű nem elegendő édességgel. Tudniillik neki, abból sose elég, nincs az a mennyiség, amit ne lenne képes eltüntetni...de hogy hova? Ha én annyi csokit ennék, mint ő, szélesíteni kellen a nyílászárókat, hogy beférjek rajtuk. Hamarosan a mikulásra kapott csoki készlet is tört részére csappant. Viszont ma reggel találkoztam egy tábla kilapított csokival. Na gondoltam, okos gyerek a radiátorra tette oszt megolvasztotta. Aha, ez már lejárt lemez, ezt tavaly játszotta el, és ő ad az ilyesmire egy hülyeség szigorúan csak egyszer. Arra a kérdésemre, hogy mikor sikerült a radiátorra pakolnia a csokit egy lesújtó pillantás volt a válasz, amiben benne volt: "csak ennyit nézel ki belőlem?". Majd:
- Nem a radiátoron volt...RÁFEKÜDTEM...
Mit mondjak, nem egy borsószem herceg az én fiam. Felmerült azért egy-két kérdés ezzel kapcsolatban bennem:
1. Hogy kerül a csoki az ágyba? - na jó ezt még megértem
2. Hogy a fenébe kerül a Bendi alá a csoki? - jó a piszkos gondolatoktól kíméljen meg mindenki
3. Ha már oda került, nem tűnik fel (legalább addig, amíg meg nem olvadt), hogy valami nyomja az oldalát? - jó lehet, hogy kényelmes volt, mert azt elfelejtettem mondani, hogy az említett édesipari termék Boci aero volt, a légbuborékok biztos komfortossá tették.
4. Vigyem a gyereket pszichológushoz, vagy kinövi?

Más (ez olyan divatos, így témát váltani, nem?). Mint jeleztem újabb disznóvágáson vagyunk túl. Komolyan mondom megfordult a fejemben, hogy még egy kiterített sertés tetem és vegetáriánus leszek.

Anyukám kedvenc mondását idézve
" Ha nyernék a lottón...", az is megfordult a fejemben, hogy vajon örülne -e a Tomka, ha vennék neki egy mészárszéket, ahol kedvére öldöshetné a kurtafarkúakat? Bizonyára, mert ahogy beszél ezekről a húsokról, az maga a szerelem, Csokonai, Vörösmarty, Balassi a nyomába sem ér.

Más: Csibe jól van... legalábbis azt hiszem. Tegnap váltottunk pár sort, amin jót derültem. Hihetetlen birka tud lenni. Itt ültem a gép előtt és hangosan nyihorásztam a beszólásain. Az jutott eszembe, hogy hova lesz (lett) a világ. Ülünk egy kis TV (ahogy Tomka mondaná) előtt, nyomogatunk egy csomó kis négyszöget egymás után meghatározott sorrendben és közben nevetgélünk, sírunk, bosszankodunk. Milyen, és mennyi érzelmet vált ki belőlünk ez a személytelen kommunikáció. Volt az előző félévben egy vizsgám, elszigetelődés, ezt kérdezték. Most elszigetelődöm ha itt ülök, vagy kapcsolatot tartok? Ez itt a kérdés...

Nincsenek megjegyzések: