Mindenről, ami eszembe jut.

Leginkább az jut eszembe, hogy nem volt időm írni (Bendit sem egyszerű kitúrni innen) és így egy csomó mindent elfelejtettem már. Bemelegítésnek elmesélem, mit kaptam karira. Hihetetlen, hogy az én drágám mit meg nem tesz annak érdekében, hogy a konyhában jól érezzem magam. Ti. kaptam tőle egy hifi tornyot, mert mindig panaszkodtam, hogy nem szól a zene és mint tudjuk a házi munkát én kizárólag 80 decibellel szóló kísérő zenével vagyok képes elviselni. Vagy az is lehet, hogy ők viselték nehezen az én kornyikálásomat? Mindegy, a lényeg, hogy már erre sem hivatkozhatok, ha ki akarom húzni magam a főzés feladata alól. A legviccesebb az, hogy hosszas kutakodás után sikerült neki egy PONTOSAN ugyan olyan szerkentyűt vennie, mint a Bendié. Bendegúz csak egyszer nem volt vele... amikor megvette a cuccot :)). De nekem azért nagyon tetszik. És ha elrontom, feltűnés nélkül kicserélhetem a Bendiével :))).

És kaptam még az anyucikáméktól egy olyan, de olyan nyuszis (értsd fííínom pihe puha) takarót, amit ha magamra csavarok legszívesebben sose tenném le. Igaz kicsit hülyén néznék ki a metrón benne, ezért hát nagy duzzogva, de azért reggelenként itthon hagyom.
Bendikém azt hiszem a szünet minden percét kiélvezi. Vannak napok, amikor a pizsijétől sem válik meg. Igaz akkor teljesen felesleges ugyanis délután kettőkor kel és nem sokkal később már újra ágyikóban van.
Bendi, ahogy általában a szünetben láttam

Ja tényleg, ő kapott egy elektromos ágymelegítő "lepedőt". Ezt azért kapta, mert mindig ő a mi ágyunk melegítője. Először befekszik az én helyemre, majd, amikor már jól bemelegíti, akkor jövök én, átküldöm az apja térfelére, aki pár óra elteltével ér haza és befekszik a szintén meleg ágyba. Bendit természetesen felküldi a saját helyére, ami persze tök hideg. Anyai szívem nem bírta már elviselni ezt a mértékű kihasználását a csemetémnek és megkértem anyuékat, hogy egy ilyen lepedőt vegyenek neki karácsonyra.
Amúgy Bendi ma sem hazudtolta meg önmagát és újfent megerősített abban a meggyőződésemben, hogy nem ezen a földön él. Történt ugyanis, hogy rajtunk keresztül (mert a Bendegúz még délben nem volt elérhető) Bence meghívta Bendit szilveszterezni, amit Tomka két óra körül tolmácsolt is Bendinek, a párbeszéd így zajlott:
Tomka: Bendikém, Bence meghívott, szilveszterezni, ha akarsz, bemehetsz hozzájuk.
Bendi: igen? mikor? --> az én kicsi fiamnak nem egyértelmű, hogy szilveszterezni az átlag ember szilveszter napján, azaz ma szokott...

Pár sort feltétlenül szeretnék írni Tomkáról és az ő nagy boldogságáról. Készen vannak a sonkák, szalonnák, füstölt áruk. Szépen felaggatott mindent a verandán, amit aztán gondosan megörökített az utókor számára,

és ha ez nem lenne elég, még nekünk, a családnak is hátra kellett menni, megcsodálni a télire bespájzolt disznóságokat. Nem is értem miért nem hentes lett, ahogy csillog a szeme ezektől a dolgoktól... de az mégsem normális dolog, hogy egy füstölt oldalasra vagy egy tábla szalonnára vagy egy rőf kolbászra legyek féltékeny.

És hát akadt még egy nagy öröme a múlt héten az én életem párjának. KIRÁNDULNI voltunk. Igen, az októberben felállított fogalmaim szerint ez egy kirándulás volt.



Itt már boldogan, mert lefelé jöttünk

Felmentünk a szocilizmusban szebb napokat és sűrűbb látogatottságot megélt Vörös köre. Persze nekem félúton, amikor kezdtem kiköpni a tüdőmet ismét felötlött a pár hónappal ezelőtti fogadalmam (emlékeztek, legfeljebb a Gomba presszóig megyek gyalog), de akkor már késő volt.

Maxi is velünk volt

Végül élve jutottam fel is, le is. Tomka annyira fellelkesült, attól, hogy morgás nélkül és viszonylag élve úszta(m) meg ezt a kirándulást, hogy azon melegében tervezni kezdte, hogy a születésnapomra kihívja Tibiéket és megmutatja, hogy mi ide szoktunk kirándulni. Hiába mondtam neki, hogy:

1. ez Tibiéknek egy egyszerű séta lesz az Erdélyi (számunkra)túlélő túrához képest, míg én újra a halál tornácára kerülök az út felénél
2. nekem igazán nem szükséges a születésnapomról megemlékezni (főleg nem így)
3. nem kell túlzásba vinni ezeket a kirándulásokat, mert még megszokjuk és akkor már semmi izgi nem lesz benne.

Sajnos minden észérvem ellenére sem tágít az elhatározásától, így lehet, hogy a mostani születésnapom egyben az utolsó is lesz. Ilyen alapon azt hiszem meggondolom, hogy egyáltalán tanulással töltsem-e a következő napokat és fárasszam-e magam a vizsgákkal. Báááár.... nálam bölcsebbek azt mondták, hogy amit megtanulsz az már a tied, azt nem vehetik el tőled azt magaddal viheted a sírba... hát jó, akkor mégis tanulok.