Így kezdődik az a mondat, amivel Csibénk úgy november közepétől szép lassan az őrületbe kergeti családunk, karácsonyért kevésbé lelkesedő tagjait. Merthogy napi átlag kétszer teszi fel a kérdést:
"Tegye fel a kezét, aki várja a karácsony" , eleinte még megpróbáltunk őszinték lenni és nem felemelni a kezünket, de természetesen sose hagyta annyiban, így egy idő után az elhangzott kérdést kivétel nélkül négy magasba lendülő kéz követte. Sose gondoltam, hogy hiányozni fog ez a mondat...
Nálunk a karácsonyi előkészületek rendre kaotikus kapkodásba fulladnak, hogy aztán Szentestén, az utolsó elől lévő koszos zoknit (na jó ez enyhe szerzői túlzás) az ágy alá tuszkolva este hatkor gyertyagyújtás legyen. Hogy mást ne is említsek nálunk pl. szinte kivétel nélkül dec. 22-24 között kerül az asztalra az adventi koszorú. Megvan azért ennek is az előnye, nincsenek leégve a gyertyák...
Aztán itt van a lakás díszítés, korábban ez az én feladatom volt (ki másé), aztán, ahogy mindinkább belesüppedtem a dolgozónő hétköznapi szerepébe és mindezt súlyosbítottam az egyetem vizsgaidőszakával, hát a díszítés korlátozódott leginkább a december 23-án kipakolt Betlehemi forgó és a feldíszített fa szintjére. Ezt unta meg Csibém és vette két évvel ezelőtt a kezébe a karácsony ügyét nálunk. Vásároltatott velem egy rakat díszt (megsúgom, azért szívesen vettem), és készített egy csomót sajátkezűleg, majd egy-két héttel karácsony előtt szépen feldíszítette a lakást. Pironkodtam is magamban, hogy ez lehet az én feladatom lenne, de büszke is voltam, hogy lám a vér nem válik vízzé.
Idén pedig nincs itthon, és nagyon hiányzik, hogy nógasson, vagy nem is, inkább rettentő kellemetlen az a belső hang, ami állandóan piszkál, hogy csináljam már meg, mert mit szólna Csibe, ha itthon lenne. Így vásároltam egy-két új díszt (persze megkaptam, hogy lehet, nem is illik az ő dizájnjába) és hétvégén lakás díszítés.
Csibe, nem lehet, hogy hazaugrasz és megcsinálod? Aztán mehetsz vissza egy ölelés és puszi után, de így annyira nincs kedvem hozzáfogni...Ok Ok, mielőtt kikelsz magadból megcsináááálooom!!!
"Tegye fel a kezét, aki várja a karácsony" , eleinte még megpróbáltunk őszinték lenni és nem felemelni a kezünket, de természetesen sose hagyta annyiban, így egy idő után az elhangzott kérdést kivétel nélkül négy magasba lendülő kéz követte. Sose gondoltam, hogy hiányozni fog ez a mondat...
Nálunk a karácsonyi előkészületek rendre kaotikus kapkodásba fulladnak, hogy aztán Szentestén, az utolsó elől lévő koszos zoknit (na jó ez enyhe szerzői túlzás) az ágy alá tuszkolva este hatkor gyertyagyújtás legyen. Hogy mást ne is említsek nálunk pl. szinte kivétel nélkül dec. 22-24 között kerül az asztalra az adventi koszorú. Megvan azért ennek is az előnye, nincsenek leégve a gyertyák...
Aztán itt van a lakás díszítés, korábban ez az én feladatom volt (ki másé), aztán, ahogy mindinkább belesüppedtem a dolgozónő hétköznapi szerepébe és mindezt súlyosbítottam az egyetem vizsgaidőszakával, hát a díszítés korlátozódott leginkább a december 23-án kipakolt Betlehemi forgó és a feldíszített fa szintjére. Ezt unta meg Csibém és vette két évvel ezelőtt a kezébe a karácsony ügyét nálunk. Vásároltatott velem egy rakat díszt (megsúgom, azért szívesen vettem), és készített egy csomót sajátkezűleg, majd egy-két héttel karácsony előtt szépen feldíszítette a lakást. Pironkodtam is magamban, hogy ez lehet az én feladatom lenne, de büszke is voltam, hogy lám a vér nem válik vízzé.
Idén pedig nincs itthon, és nagyon hiányzik, hogy nógasson, vagy nem is, inkább rettentő kellemetlen az a belső hang, ami állandóan piszkál, hogy csináljam már meg, mert mit szólna Csibe, ha itthon lenne. Így vásároltam egy-két új díszt (persze megkaptam, hogy lehet, nem is illik az ő dizájnjába) és hétvégén lakás díszítés.
Csibe, nem lehet, hogy hazaugrasz és megcsinálod? Aztán mehetsz vissza egy ölelés és puszi után, de így annyira nincs kedvem hozzáfogni...Ok Ok, mielőtt kikelsz magadból megcsináááálooom!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése