Kicsit zsúfolt volt az elmúlt pár nap. Vizsgákkal, munkával, bevásárlással és némi karácsonyi előkészülettel tarkítva. A karácsony előtti héten családi életünk arra korlátozódott, hogy hol az Árpád hídon, hol a Hungária körúton integettünk egymásnak a szembejövő sávból a Tomkával. Annak is van előnye, ha kamionos a férjed, ha irodista lett volna, még ennyit sem találkozunk :)). Minden esetre ebben a zsufi időszakban mindenre volt időm csak arra nem, hogy díszbe öltöztessem a lelkem az ünnepre.
Éppen ezért 23-án már nem mentem dolgozni és alig vártam, hogy Tomkával együtt legyünk. Reggel szépen felkerekedtünk és elmentünk vásárolni a Corába. Vicces volt, én dúdolgatva választottam ki egy két dolgot még, amit nem vettünk meg, miközben a körülöttem házaspárok veszekedtek, vagy idegenek habzó szájjal vitatkoztak, készülve a szeretet ünnepére. Nem izgatott, mi nem siettünk, nekünk alapvetően meg volt már minden, ami a boldogsághoz kell (együtt voltunk :) ), a többi meg nem érdekelt. Majd beálltunk a pénztárba, ahol némileg viccesnek hatottunk hatféle termékünkkel a kocsinkban, miközben mindenki másnak emeletig volt pakolva a bevásárló kocsija. /csendben jegyzem meg elsőre sikerült egy totál rossz kerekű kocsit kifognom a tárolóban... azonnal visszavittem!!! :))/. Aztán itthon szép nyugiban feldíszítettük a lakást és a karácsonyfát.
Kedvenc manóim a fán
Nem is emlékeztem, hogy ennyi díszt vásárolt össze Csibe tavaly, nem is sikerült mindent kiraknom...hát igen, ha egészen őszinte akarok lenni, közelébe sem jön annak, amit Csibe a múlt évben produkált, de azért nem dorgálna meg ha látná a végeredményt.
Ez csak egy részlet...
Karácsonykor 2 dolgot szeretek igazán, a szenteste reggelét és az első ünnep délutánját. Szenteste reggelét, azért mert, mint említettem mi 23-án már feldíszítjük a fát és igyekszünk úgy rendezni a dolgainkat, hogy 24-re már legfeljebb a halászlé főzés maradjon. Így 24-én reggel már a feldíszített fa vár, általában közösen reggelizünk, szóval olyankor már igazi ünnepi hangulat lengi be a házat.
Első ünnep délutánját (vagyis azt, ami éppen most van), azért mert már túl vagyunk két kaja tortúrán, kisétáltunk a Dédihez a temetőbe és mindenki azzal foglalatoskodik, amivel éppen szeretne. Filmet nézünk, esetleg játszunk vagy csak nézegetjük az előző este kapott ajándékokat. Ilyenkor kizárjuk a világot és magunk vagyunk... felénk ritka pillanatok ezek.
És most a szentestéről. ÓRIÁSI MEGLEPETÉST szerveztek nekünk a gyerekek. Persze némi sejtésem már lehetett, hogy valami készül (de hogy mi arról elképzelésem nem volt), mivel a tesók sűrűbben beszéltek skypon és a monitor lekerült a lépcső közelébe. Szóval este hatkor pontban a kanapén kellett ülnünk majd Bendegúz felolvasott egy verset, amiről két sor után tudni lehetett, hogy Csibe írta és a családunkról és az immár hagyománnyá vált karácsonyi műsorukról szól. Majd azután a sor után, hogy:
"megleltem a családot, mit kerestem oly nagyon,
hol a karácsony szelleme még mindig jelen vagyon.
Boldog család kedves család míg a műsor itten örök,
én karácsonyi angyalként újra visszajövök"
egyszer csak bejelentkezett Csibe és teljes életnagyságban köszöntötte a jelenlevőket. Mögötte karácsonyfa, kandalló előtte zongora, a zongorán mikulás sapka és mikulás virág, a hajában csörgő és karácsonyi dalokat zongorázott. Ő saját maga, nem imitálta, hanem tényleg ő klimpírozott. Ugye nem kell mondanom? Minden fogadalmam ellenére kb. 1 másodpercen belül zokogtam. Mellbevágó élmény volt 4 hónap után újra látni és tudni, hogy egy Óceán van köztünk és Ő mégis készült az Öccsével, hogy ne maradjunk műsor nélkül. Komolyan mondom többet kapok ebben az évben, mint vesztek. Minden szülőnek kívánom, hogy egyszer legyen ilyen élményben része.
Anya és Lánya fotó a XXI.században
Persze ezután egy falat nem sok, annyi se ment le a torkomon, így a karácsonyi vacsi nálam most kimaradt. Az este hátralevő része igen vidáman telt. Ugyanis nem sokkal később Csibe újra bejelentkezett. Amikor is velem az élen felugráltunk az ünnepi asztaltól, hogy beszélhessünk vele. Nekem kajaügyileg úgyis mindegy volt, a többiek azért még így vagy úgy befejezték a vacsit, de hamarosan mindannyian ott tolongtunk a lépcsőn.
A vezér szónok
Elég vicces volt hogy a lépcsőn állva, ülve térdelve a monitor előtt dumáltunk vagy egy órát. Frankón el tudjátok ezt képzelni, amint kicsik és nagyok apa, anya és a nagyszülők a 100 nm-es lakás egy négyzetméterén tolongva bámulják a képernyőt és dölünk a röhögéstől, azon, amiket Csibe mesél vagy, amilyen pofákat vág?
A lényeg, a szenteste némileg kaotikusra, kicsit szomorkásra de végül igen viccesre sikeredett. És számomra tanulságos is volt... nagy terveim vannak a jövő évre vonatkozóan és ha hazajön Csibe meg is valósítjuk majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése