Akkor még erről egy kis rövid szösszenetet. Merthogy azért Csibikénk gondoskodott nekünk némi izgalomról. Addig, amig mi szép magányunkban igyekszünk tölteni az év utlosó napját, addig Ő - igazán el nem itélhető módon- valószínüleg a világ legforgalmasabb helyén tervezi tölteni az év utolsó napját Nevezetesen NYC-ben a Time Squaren. Mivel ő éppen most ott tobzódik, valóra váltva az álmát, én megírhatom, milyen tortúra volt ezzel a kirándulással kapcsolatban.
A lényeg, hogy a jelenlegi család, ahol van nem akarta őt (őket) elengedni felnőtt felügyelet nélkül. Szintén megjegyezném, hogy eléggé el nem itélhető módon. Ezért Csibénk ismét keresett egy "anyaaaaaaaaaaa kérlek, kérlek legyél ott mert írtó FONTOS" csevegéssel. Mindig így szokta :). Mindig az éppen adott projekt a legeslegeslegfontosabb és természetesen halasztást sem tűr a dolog, minden azonnal és rögtön.
Szóval asszongya az én első szülöttem, hogy hívjam fel MOST a jelenlegi host mumját és mondjam meg neki, hogy engedje őt el NYC-be. Gondoltam felhomályosítom a gyereket, hogy a nevemet sem tudom angolul elmondani nem hogy győzködjem az anyját... de ha még össze is szedem magam... mi lesz ha válaszol vagy uram bocsá' kérdez. Így maradt az e-mail. Kerekítettem egy rendes kis engedélyező e-mailt, amit elküldtem.
Persze közbeszúrva jegyzem meg miközben az engedélyező mailt írtam a frász tört ki, hogy a gyerekem egy magyarországnyi lakósú (plusz turisták tíz- százezrei) városban akarja tölteni a szilveszteréjszakát, és én éppen ezt készükök engedélyezni, de hülye az a szülő, aki ilyenkor tiltja a gyerkét.
Szóval e-mail ment. Majd kaptam egy hosszas levelet Beverlytől, amitől, ha addig már nem lettem volna frászban akkor legkésőbb a levél olvasásakor kitört volna rajtam. Hogy ők azért nem engedik szívesen, merthát célpont és sok drogos meg részeg meg felnőtt nélkül, ha bajvan és egyáltalán...Egyszerűen nem lehetett nem egyetérteni vele. A lényeg, hogy azon munkálkodtak, hogy hogyan lehetne mégiscsak elengedni ezt a két átokfajzat sajtkukacot.
És el szeretném mondani, hogy le a kalappal a fogadó család előtt. Olyan körültekintően szervezték meg, hogy ha bármi van ők tudják, hogy merre vannak a skacok. És minderről szinte óránként jelentést tesz nekem Beverly az összes telefonszámot megadva, az időjárásról is beszámol, szóval ha az első levelével rám hozta a frászt akkor azóta minden levelével csak megnyugtat. Igaz kérte a telószámomat, ha bármi van hívjon. Megadtam neki, de ha felhív... abból úgyérzem nem jöhetek ki győztesen.
Itt tartunk tehát most. Csibénk a Nagy Almában, mi itthon és időnként nézzük a webkamerát, amit Csibe belinkelt a blogjába. Most hogy már némileg megnyugodtam azt hiszem kicsit talán mintha némi irgység bujkálna bennem... bár nem, itthon jó, finom meleg van a Time Squaren meg esik a hó és tömegnyomor van. Azt hiszem megelégszem az Én Csibém örömével és élménybeszámolójával.
A lényeg, hogy a jelenlegi család, ahol van nem akarta őt (őket) elengedni felnőtt felügyelet nélkül. Szintén megjegyezném, hogy eléggé el nem itélhető módon. Ezért Csibénk ismét keresett egy "anyaaaaaaaaaaa kérlek, kérlek legyél ott mert írtó FONTOS" csevegéssel. Mindig így szokta :). Mindig az éppen adott projekt a legeslegeslegfontosabb és természetesen halasztást sem tűr a dolog, minden azonnal és rögtön.
Szóval asszongya az én első szülöttem, hogy hívjam fel MOST a jelenlegi host mumját és mondjam meg neki, hogy engedje őt el NYC-be. Gondoltam felhomályosítom a gyereket, hogy a nevemet sem tudom angolul elmondani nem hogy győzködjem az anyját... de ha még össze is szedem magam... mi lesz ha válaszol vagy uram bocsá' kérdez. Így maradt az e-mail. Kerekítettem egy rendes kis engedélyező e-mailt, amit elküldtem.
Persze közbeszúrva jegyzem meg miközben az engedélyező mailt írtam a frász tört ki, hogy a gyerekem egy magyarországnyi lakósú (plusz turisták tíz- százezrei) városban akarja tölteni a szilveszteréjszakát, és én éppen ezt készükök engedélyezni, de hülye az a szülő, aki ilyenkor tiltja a gyerkét.
Szóval e-mail ment. Majd kaptam egy hosszas levelet Beverlytől, amitől, ha addig már nem lettem volna frászban akkor legkésőbb a levél olvasásakor kitört volna rajtam. Hogy ők azért nem engedik szívesen, merthát célpont és sok drogos meg részeg meg felnőtt nélkül, ha bajvan és egyáltalán...Egyszerűen nem lehetett nem egyetérteni vele. A lényeg, hogy azon munkálkodtak, hogy hogyan lehetne mégiscsak elengedni ezt a két átokfajzat sajtkukacot.
És el szeretném mondani, hogy le a kalappal a fogadó család előtt. Olyan körültekintően szervezték meg, hogy ha bármi van ők tudják, hogy merre vannak a skacok. És minderről szinte óránként jelentést tesz nekem Beverly az összes telefonszámot megadva, az időjárásról is beszámol, szóval ha az első levelével rám hozta a frászt akkor azóta minden levelével csak megnyugtat. Igaz kérte a telószámomat, ha bármi van hívjon. Megadtam neki, de ha felhív... abból úgyérzem nem jöhetek ki győztesen.
Itt tartunk tehát most. Csibénk a Nagy Almában, mi itthon és időnként nézzük a webkamerát, amit Csibe belinkelt a blogjába. Most hogy már némileg megnyugodtam azt hiszem kicsit talán mintha némi irgység bujkálna bennem... bár nem, itthon jó, finom meleg van a Time Squaren meg esik a hó és tömegnyomor van. Azt hiszem megelégszem az Én Csibém örömével és élménybeszámolójával.
1 megjegyzés:
ev elso napja bejegyzes...? :D
Megjegyzés küldése