Füles

Nem, nem a rejvényújságról lesz szó. Nem, nem is valami kiszivárgott hírről. Nem, nem is Mici Mackó barátjáról, sőőőt még csak nem is a piszén, pisze kölyökmackóról.

Elárulom a fejhallgatóról lesz szó. Igen, a fejhallgatót manapság fülesnek hívják. Van külső, kis helyes, van amelyik rátekeredik a füledre és van amelyik, egészen bele is bújuk oda. Zsenge fiatalságunk idején, mi még egy-egy kávéscsészényi méretűvel a fejünkön bólingattunk az aktuális slágerre. Manapság azonban már ez a kis kütyü szinte láthatatlanul megbúvik a fülekben a hajkorona takarásában. Jelenlétéről csak egy vékonyka zsinór árulkodik...jobb esetben... ritkábban a mellettünk álló fejéből kiszüremlő zene is árulója lehet.

Ahogy utazok a metrón nézegetni szoktam az embereket. Van, hogy egy teljes ülősor fel van zsinórozva. Még jó, hogy nem rázzák ütemre a fejüket. Vitathatatlan, hogy manapság sokan dugják be a fülüket, de nem azért, hogy a csend vegye őket körül. Éppen ellenkezőleg, azért, hogy zenét, rádiót hallgassanak vagy éppen nyelvet tanuljanak.

Milyen buták vagyunk mi emberek. Amikor a világ körülöttünk olyan zajszennyezet, hogy szinte sosincs pihentető csend körülöttünk, akkor mi még ráteszünk egy lapáttal, és ott ahol, nem kellene ott is terheljük a fülünket.

Én mindig azt hiányolom, hogy nincs időm a saját gondolataimra. Ez a legfőbb oka, hogy én nem dugom be a fülemet ilyen kis zajládával. Mert így, ha ritkán is de megadom magamnak a lehetőséget, hogy néha meghalljam a saját gondolataimat is.

És hogy mindez miről jutott eszembe? A napokban autóztunk Bendivel az iskolába. Ő is, mint majd minden korabeli társa, már szinte rutin mozdulattal teszi a fülébe a dugót majd így ül mellettem, amíg beérünk. Aznap véletlenül kirántottam a füléből a zsinórt, azonnal "sírásra" görbült a szája.

Nekem meg az jutott eszembe, hogy ez a gyerek, aki soha nem cumizott, most úgy nyírvog a kamaszkori "cumija" után, mint egy csecsemő. Ide jutott a világ, hogy fogunk így fejlődni, ha a belső hangokat, minden lehetséges eszközzel elnyomjuk?