Ez egy olyan nap, amit általában utálnak az emberek. Én nem nem utálom, ergo vagy nem vagyok ember, vagy, nem olyan ember vagyok :). Szóval ma, vagy sokat és jót kell olvasni az ágy sarkába kucorodva egy finom pokróc alatt, vagy...vagy blogot kell írni. Mivel az elmúlt másfél hétben "megettem" két könyvet és itt amúgy is adósotok vagyok, ezért ez utóbbit választottam.
Először elmesélem legutóbbi szőkeségemet. Pár napja Tomka megkért, hogy hazafelé jövet hagyjam lent a pályán az autót és sétáljak haza. Tudjátok hogy állok én a sétához, ha mögém áll egy fegyveres, akkor talán.... De nagy szerencsémre a sors már jó előre gondoskodott a megoldásról, ugyanis az utamba küldte Monka barátnémat. Ott araszolt elöttem az úton. Nosza áttelefonáltam neki, hogy nem várná-e meg, amíg leadom a slusszkulcsot Tomkának, és nem dobna-e utána haza. Persze ez csak udvariassági kérdés volt, úgyis tudtam, hogy nem utasít el :))). Persze, hogy hazavisz, csak a hátsó ülésre kell ülnöm, mert elől dugig van a kocsi, válaszolta.
Ezt minden normálisan összerakott nő megérti, nekem is néha egy kamionnyi cucc van az autóban. Szépen ahogy kell leadtam a kulcsot, majd rohanok Monka autójához felrántom az első ajtót és markolászom az első ülést, hogy döntöm előre és mászok hátra...majd felnézek és mit látok Monka döbbent és rémült arcát.
- Mondom: - mi van? Nem azt mondtad, hogy a hátsó ülésre kell ülnöm? Mire ő:
- Igen de van hátsó ajtó!!!!....Odanézek és képzeljétek tényleg volt...persze nem hagytam magam és gondoltam megmentek valamit a méltóságom foszlányaiból.
- Igen? És mióta van neked hátsó ajtód? A múltkor még nem volt! - kértem rajta számon.
- Mindig olyan kocsim volt, aminek volt hátsó ajtója - válaszolt a röhögéstől fuldokolva. Vesztettem, beültem és hazáig röhögtünk a hülyeségemen...
Lássuk csak, a ballagásról még nem írtam. Túl vagyunk rajta. Ha jól emlékszem semmilyen "antalos" produkciót nem adtunk elő. Időben elindultunk, nem hagytunk otthon semmit. Csibikém begyűjtött minden létező oklevelet és jutalomkönyvet, de minden szerénység nélkül mondhatom, hogy ehhez hozzá vagyunk szokva.
Szép volt a ballagás, bár nem érintett meg olyan mélyen, mint a szalagavató. Csurin is ezt éreztem. Persze azért volt egy kis pityogás a végén, de viszonylag hamar felszáradtak a könnyek. Aznap este négyesben mentünk vacsizni Szentendrére. Mindenki megkapta, ami miatt jól érezte magát. Én a kedvenc éttermemben vacsizhattam, a gyerkőcök szeretik a szentendrei Duna korzót, nézelődhettek és sétálhattak egyet, és Tomka is meg volt elégedve, hiszen egy hatalmas LCD Tv-n (igaz hang nélkül) de nézhette a Fradi-Dózsa rangadót. De viccen kívül, tényleg jó volt. Rendeltünk egy minőségi száraz fehérbort és koccintottunk négyen és ettünk egy nagyon finomat. Másnap aztán kerti parti volt a nagymamákkal, rokonokkal és barátokkal. Jól éreztem magam, jó volt beszélgetni velük, ritkán találkozunk és ritkán van időnk így dumálgatni.
Először elmesélem legutóbbi szőkeségemet. Pár napja Tomka megkért, hogy hazafelé jövet hagyjam lent a pályán az autót és sétáljak haza. Tudjátok hogy állok én a sétához, ha mögém áll egy fegyveres, akkor talán.... De nagy szerencsémre a sors már jó előre gondoskodott a megoldásról, ugyanis az utamba küldte Monka barátnémat. Ott araszolt elöttem az úton. Nosza áttelefonáltam neki, hogy nem várná-e meg, amíg leadom a slusszkulcsot Tomkának, és nem dobna-e utána haza. Persze ez csak udvariassági kérdés volt, úgyis tudtam, hogy nem utasít el :))). Persze, hogy hazavisz, csak a hátsó ülésre kell ülnöm, mert elől dugig van a kocsi, válaszolta.
Ezt minden normálisan összerakott nő megérti, nekem is néha egy kamionnyi cucc van az autóban. Szépen ahogy kell leadtam a kulcsot, majd rohanok Monka autójához felrántom az első ajtót és markolászom az első ülést, hogy döntöm előre és mászok hátra...majd felnézek és mit látok Monka döbbent és rémült arcát.
- Mondom: - mi van? Nem azt mondtad, hogy a hátsó ülésre kell ülnöm? Mire ő:
- Igen de van hátsó ajtó!!!!....Odanézek és képzeljétek tényleg volt...persze nem hagytam magam és gondoltam megmentek valamit a méltóságom foszlányaiból.
- Igen? És mióta van neked hátsó ajtód? A múltkor még nem volt! - kértem rajta számon.
- Mindig olyan kocsim volt, aminek volt hátsó ajtója - válaszolt a röhögéstől fuldokolva. Vesztettem, beültem és hazáig röhögtünk a hülyeségemen...
Lássuk csak, a ballagásról még nem írtam. Túl vagyunk rajta. Ha jól emlékszem semmilyen "antalos" produkciót nem adtunk elő. Időben elindultunk, nem hagytunk otthon semmit. Csibikém begyűjtött minden létező oklevelet és jutalomkönyvet, de minden szerénység nélkül mondhatom, hogy ehhez hozzá vagyunk szokva.
Szép volt a ballagás, bár nem érintett meg olyan mélyen, mint a szalagavató. Csurin is ezt éreztem. Persze azért volt egy kis pityogás a végén, de viszonylag hamar felszáradtak a könnyek. Aznap este négyesben mentünk vacsizni Szentendrére. Mindenki megkapta, ami miatt jól érezte magát. Én a kedvenc éttermemben vacsizhattam, a gyerkőcök szeretik a szentendrei Duna korzót, nézelődhettek és sétálhattak egyet, és Tomka is meg volt elégedve, hiszen egy hatalmas LCD Tv-n (igaz hang nélkül) de nézhette a Fradi-Dózsa rangadót. De viccen kívül, tényleg jó volt. Rendeltünk egy minőségi száraz fehérbort és koccintottunk négyen és ettünk egy nagyon finomat. Másnap aztán kerti parti volt a nagymamákkal, rokonokkal és barátokkal. Jól éreztem magam, jó volt beszélgetni velük, ritkán találkozunk és ritkán van időnk így dumálgatni.
gyakoroljuk a kecses integetést :)
virág a virágok között
A kislány, aki túlélte, hogy Csibe volt a pártfogója. Bendi szeretné őt "megörökölni"
Bendi virágokkal a kezében, mint főszervező
Minden elfogultság nélkül kijelenthetem, hogy Csibének van a legjobb csülke az évfolyamon :))
Aztán az ünneplés után megkezdődött az érettségi, amin azóta már túl vagyunk, hamarosan eredményeket is tudunk. Csuri szerint a magyar nem volt nehéz a töri sem (na jó azt imádja), a matek...hát azért megküzdött, de ha minden igaz a négyes ott is megvan. A szóbeli majd csak június 17 körül lesz. Bevallom nem éreztem a szülőkre ilyenkor oly' jellemző "jééézus a gyerek érettségizik" pánikot, hiszen tudtam, hogy Csuri lelkiismeretesen készült így nagy baj nem lehet. Ami viszont nap, mint nap megfordult a fejemben az az volt, hogy "uram, atyám, hogy fogja ezt Bendegúz majd letenni". Amikor majd ő érettségizik, az hiszem még tán szabit is kiveszek, mert akkor tuti nem leszek ilyen nyugodt. Bár őszintén szólva Bendikém szokott pro és kontra s meglepetéseket okozni.
Pénteken volt az utolsó vizsgám...mármint rendes vizsgám. Június 8-án és 10-én védem a két szakdolgozatot és aztán vége. Furcsa érzés még mindig. És persze amilyen peches vagyok szeptembertől beköltözik a suli a belvárosba. 5 évig jártam a világ végére, mire végzek elérhető távolságba költöznek, ez az én formám.
Ja és majd elfelejtettem. Ismét változás elé nézek a munkahelyemen. A főnöknőm ugyanis babát vár. Igazán nem lepett meg a dolog benne volt a pakliban, még is rossz, hogy egy ideig nem lesz. És kitudja ki jön helyette...majd meglátjuk, de bízom a legjobbakban. A társaság szuper, egységet alkotunk, legfeljebb mi ludak legyőzzük a disznót :))).
Pénteken volt az utolsó vizsgám...mármint rendes vizsgám. Június 8-án és 10-én védem a két szakdolgozatot és aztán vége. Furcsa érzés még mindig. És persze amilyen peches vagyok szeptembertől beköltözik a suli a belvárosba. 5 évig jártam a világ végére, mire végzek elérhető távolságba költöznek, ez az én formám.
Ja és majd elfelejtettem. Ismét változás elé nézek a munkahelyemen. A főnöknőm ugyanis babát vár. Igazán nem lepett meg a dolog benne volt a pakliban, még is rossz, hogy egy ideig nem lesz. És kitudja ki jön helyette...majd meglátjuk, de bízom a legjobbakban. A társaság szuper, egységet alkotunk, legfeljebb mi ludak legyőzzük a disznót :))).
1 megjegyzés:
A sulival én is így jártam... Mire végeztem, addigra lett bp-i tagozat. De csak mert megszűnt a levelezősök kedvezménye. Mondjuk azért jó balhé volt Pécsre járni. :)
Megjegyzés küldése