Ha karácsony, akkor fenyőfa, ha fenyőfa akkor para, hogy idén mekkora fával állít haza Tomka...
Sose gondoltam volna hogy valaha visszasírom ezt az algoritmust. Mint tudjuk az én drágám egy csendes, rendes, dolgos ember. Igazán még az irányában legnagyobb rosszindulattal viseltetők sem nevezhetik megalománnak. Ezalól két dolog képez kivételt a kamionok utáni olthatatlan szerelme (bár úgy sejtem ez némileg megkopott a kamionján töltött elmúlt 10 év alatt) és természetesen a karácsonyfa a másik kivételezett. Akik korábban olvasták a blogomat itt és itt már találkozhattak ezzel a problémával.
Majdnem napra 22 éve költöztünk be a házba és azóta minden évben, kivétel nélkül 2 méter feletti ezüst fenyőt vásároltunk. Minden karácsony előestéje azzal telt, hogy a megvásárolt fenyőt akkorára szabjuk, hogy egyáltalán beférjen a házba. Bútorokat tologattunk jobbról balra és balról jobbra, hogy a terebélyes ágak elférjenek a nappaliban.
És most kéremszépen a ház mögött egy szélmentes zugban meghúzódva áll az idei karácsonyfának való fenyőnk, ami alig üti meg az 1 méter 40 centit. Bármennyire is szép, és formás, bármennyire is tudom, hogy így kellett döntenünk, akkor is elfacsarodott a szívem, amikor Tomka beállított a mi kis nyeszletkánkkal. Ránéztem és valami igazi mély szomorúság ült rá a lelkemre. Nem voltam felkészülve a látványra. Tudom, hogy jövőre talán megint nagy fánk lesz, de akkor is...
Hiányozni fog a szép sudár fa, ami hellyel, közzel kiszorított minket a nappaliból. Tegnap dél óta próbálom szokni a gondolatot, hogy idén kis fánk lesz, még nem sikerült.
Tévedés ne essék nem az anyagi helyzetünk miatt kesergek, bár nyilván valóan emiatt hoztuk meg Tomkával teljes egyetértésben ezt a döntést, hanem mert valami, amit 22 éve megszoktam most másképp lesz, és hiányozni fog amit megszoktam. De nem baj, fő, hogy jutott erre a kis nyeszletkára is, meg egy kis csecsebecsére is a fa alá. És jövőre, havonta félreteszek egy ezrest, hogy újra mamut fenyőt vásárolhasson az én drágám.
Sose gondoltam volna hogy valaha visszasírom ezt az algoritmust. Mint tudjuk az én drágám egy csendes, rendes, dolgos ember. Igazán még az irányában legnagyobb rosszindulattal viseltetők sem nevezhetik megalománnak. Ezalól két dolog képez kivételt a kamionok utáni olthatatlan szerelme (bár úgy sejtem ez némileg megkopott a kamionján töltött elmúlt 10 év alatt) és természetesen a karácsonyfa a másik kivételezett. Akik korábban olvasták a blogomat itt és itt már találkozhattak ezzel a problémával.
Majdnem napra 22 éve költöztünk be a házba és azóta minden évben, kivétel nélkül 2 méter feletti ezüst fenyőt vásároltunk. Minden karácsony előestéje azzal telt, hogy a megvásárolt fenyőt akkorára szabjuk, hogy egyáltalán beférjen a házba. Bútorokat tologattunk jobbról balra és balról jobbra, hogy a terebélyes ágak elférjenek a nappaliban.
És most kéremszépen a ház mögött egy szélmentes zugban meghúzódva áll az idei karácsonyfának való fenyőnk, ami alig üti meg az 1 méter 40 centit. Bármennyire is szép, és formás, bármennyire is tudom, hogy így kellett döntenünk, akkor is elfacsarodott a szívem, amikor Tomka beállított a mi kis nyeszletkánkkal. Ránéztem és valami igazi mély szomorúság ült rá a lelkemre. Nem voltam felkészülve a látványra. Tudom, hogy jövőre talán megint nagy fánk lesz, de akkor is...
Hiányozni fog a szép sudár fa, ami hellyel, közzel kiszorított minket a nappaliból. Tegnap dél óta próbálom szokni a gondolatot, hogy idén kis fánk lesz, még nem sikerült.
Tévedés ne essék nem az anyagi helyzetünk miatt kesergek, bár nyilván valóan emiatt hoztuk meg Tomkával teljes egyetértésben ezt a döntést, hanem mert valami, amit 22 éve megszoktam most másképp lesz, és hiányozni fog amit megszoktam. De nem baj, fő, hogy jutott erre a kis nyeszletkára is, meg egy kis csecsebecsére is a fa alá. És jövőre, havonta félreteszek egy ezrest, hogy újra mamut fenyőt vásárolhasson az én drágám.
4 megjegyzés:
Ne tessék már a kicsit leszólni :-) Nekünk pl. csak egy csokrunk van. Amúgy pedig tessék örülni, megint nyertél!
Moni.150.cm.reggel
Nektek legalabb volt karacsonyfatok.Ebben a hazban meg az sem volt. :)
Posztot kerunk!!! :)
Igen, én is nagyon várom az új bejegyzést. :)
Megjegyzés küldése