ASSIST, KGST, NOSZF

ASSIST: Kedden egy iszonyú jó napot töltöttem együtt Andival, a párjával és Eszterrel, Balázs anyukájával. Reggel 10-kor találkoztunk Andiékkal (ugye nem felejtettétek el ő, az ASSIST magyarországi képviselője) a Váci úton. Sikerült majdnem elkésnem, mert a régi beidegződésnek megfelelően a Szentendrei út felé vettem az irányt. Majd kisebb szívszélhüdést kaptam, amikor megláttam, hogy Békásnál áll a sor vége. Hála az égnek eszembe jutott, hogy ott az új híd (szerintem így kellene hívni, senki nem hívja Megyeri hídnak), így ha hiszitek, ha nem 10 perc múlva a TESCO parkolójában landoltam. (Az új hídról majd még írok, de nem most). Eszterrel jó előre megbeszéltük telefonon, hogy itt a nagy alkalom, hogy találkozzunk. Ö, Pécsen várt minket, ahol Andi szokásos éves ASSIST tájékoztatóját tartotta a Leöwey Klára Gimiben (egyébként oda jár Balázs is, amikor itthon van). Mert, hogy elkezdődött az idei ASSIST ösztöndíj pályázat procedúrája. Nem voltunk túl sokan, de több az érdeklődő hála az égnek. Komolyan mondom, annyira jó volt látni a fiatalokat. Már ott lehetett látni némelyik szemében a csillogást, hogy ő bizony megpályázza ezt a lehetőséget. Jó volt visszaemlékezni az egy évvel ezelőtti eseményekre, amikor mi ültünk a Csibével ugyan így, tele reménnyel, hitetlenséggel, hogy "persze majd pont nekünk", és csodálkozással, hogy ilyen tényleg létezik, és nem kerül milliókba (legalább is nekünk). Andi megengedte, hogy szóljunk mi is pár szót. Megjegyzem ez nagy bátorság volt tőle ismerve Eszter és a magam beszélőkéjét, de becsületünkre legyen mondva, igyekeztünk visszafogni magunkat, pedig elhihetitek, hogy külön-külön is képesek lettünk volna egy egész estét végig mesélni az elmúlt időszakról.
Én arra igyekeztem felhívni a figyelmüket, hogy semmiképpen ne hagyják ki a lehetőséget, mert, ha nem is jutnak ki, már magának a pályázatnak a megírásával, a tesztre és az interjúra való felkészüléssel is rengeteget tanulhatnak. Ha meg kijutnak... hát azt nem kell ragozni.
Megadtam a gmail elérhetőségemet, hogy ha a szülők aggódnak, írjanak nyugodtan. Ez idáig még senki nem írt... biztos nem aggódnak... ez jó :))). Megadtam Csibe blog címét is, ahonnan elérhető Balázs és Ági blogja is. Ez mind, mind rengeteg segítség a most indulóknak. Emlékszem Csibe mennyit lógott a neten információk után kutakodva, ez most mind rendelkezésére áll, annak, aki veszi a fáradságot, és utána néz a dolgoknak. Viszonylag egész képet alkothatnak a felkészülésről is és a jelenlegi kinti életről is.
Tiszta szívemből drukkolok az idén indulóknak, akár kijutnak, akár nem, fantasztikus élmény akár csak részt venni is egy ilyen pályázaton. Tudom, most azt mondhatjátok, hogy könnyű így drukkolni, hogy Csibe kint van, de vajon ilyen lelkes lennék-e, ha nem nyert volna? Nem tudom, de elképzelhető. Ugyanakkor ülhetnénk Eszterrel itthon a babérjainkon is... Ez is csak nézőpont kérdése.
A tájékoztató után Eszter meghívott vacsizni minket (köszi Eszter, Isteni volt... hm nyami az a profiterol... maga volt a bűűűn :)) ). Megbeszéltük, hogy április, május környékén nálunk összejövünk egy bográcsozásra. Jó ez az ASSIST, nem elég, hogy a gyerekem kijutott Amerikába, de pluszként még ilyen klassz emberkékkel ismerkedhettem meg.
Este 1/2 10 volt, hogy hazaértünk. Komolyan mondom, hogy a 12 órát gyakorlatilag végig dumáltuk Andival. Szegény férje csak nagy ritkán jutott szóhoz mellettünk...nem tudom, akar-e még látni :)). Én, mindenesetre szívesen találkozom velük, rendkívül szimpatikus, aranyos emberek. Megbeszéltük Andival, hogy bármikor kell, hívjon, megyek és segítek, amiben tudok, hiszen az ő lánya Dóri, aki eddig a segítsége volt most egy évig a Waseda Egyetemen tanul ösztöndíjjal Tokióban. Láthatjátok, sorstársak is vagyunk, volt tehát miről beszélgetni. Nagyon jól éreztem magam, tényleg.

KGST: Lesznek, akik nem is tudják ez mi volt. Ez a szocialista blokk gazdasági szervezete volt a hidegháború alatt, pontosabban így hangzik, Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Majd az ún. lengyelpiacokat nevezték, így. Mindegy nem erről akartam írni. Csak arról, hogy Csibém, akár csak egykor a KGST, most is kisegített engem, hiába van olyan messze. A suliban ugyanis az amerikai elnökválasztásról kellett egy kétoldalas cikket írni, alig félóra alatt. (kíváncsi lennék hány újságírónak kell fél óra alatt egy összefoglaló cikket írnia ...)
Szégyen ide, szégyen oda, ha Csibe és Balázs nem írnak erről a témáról, azon kívül, hogy Barack Obama lett az elnök, a világon semmit nem tudok. Így azonban egy olyan cikket rittyentettem, hogy na.. Lehet, hogy a tanár nem lesz vele megelégedve, de én igen, és nálam ez a mérce :)). Köszi fiatalok.

És végezetül, de csak viccből NOSZF: Ez a rövidítés sem lesz mindenki előtt egyértelmű, de ha leírom mit jelent? A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, ami nálunk, novemberi és ma már inkább puccsként, mint forradalomként illik emlegetni. Igen, ma lenne a NOSZF 91. évfordulója, nem megemlékezni akartam róla, csak megemlíteni, hogy amit az ember agyába sulykolnak (tanult Józsi barátom, azt mondta, így írjam, na jó nem ezt mondta, hanem azt, hogy használjak más kifejezést, de ha mégis ragaszkodom ehhez, akkor írjam így) szóval, akinek az agyába oda bele élete első 20 évében, az jól beleég oda. Még mindig eszembe jutnak az úttörőnyakkendős, halál unalmas Aurórával töltött ünnepélyek... jó rég volt...

Az elmúló idővel kapcsolatban olvastam egy érdekes novellát a Nők Lapjában, lehet, hogy holnap majd arról írok, lehet...