Felhívom szíves figyelmeteket, hogy a következő bejegyzés a nyugalmat megzavaró kép és nem tudom én milyen hatásokat tartalmazhat.
Tegnap, ahogy említettem disznóvágás volt a házunk táján. Jelen esetben a "házunk tája", átvitt értelemben értendő, mert földrajzilag egészen pontosan Izsákon esett meg a történelmi pillanat. Éppen ezért a napunk 1/2 3-kor kezdődött, mivel nekünk még le kellett jutnunk a tett színhelyére. Én voltam a szerencsés, aki megnyerte a sofőr szerepét, ami csak azért volt érdekes, mert egy kisbusszal kellett mennünk, ugyanis mi vittük a forrázó kádat és egyéb elengedhetetlenül fontos kelléket, és lássuk be elég ritkán vezetek hajnal 3-kor havas utakon kisbuszt. Végül szerencsésen, a megbeszélt időponthoz képest alig fél órás késéssel /elenyésző, a körülményeket figyelembe véve/ megérkeztünk.
A fiúk nem tétováztak 10 perc elteltével az első áldozat már saját vérében fetrengett. A disznóölésből sok mindent nem szeretek, de a legjobban a visításukat utálom. Ezek a pocák / hármat vágtunk/, azonban nem olyan vérfagyasztó, hosszan elnyújtott visítást hallattak, mint korábbi fajtársaik, hanem olyat, mint, amikor a 49-s villamos annak idején bekanyarodott a Szabadság hídról a Gellért térre, szóval elviselhető volt, így nem szorultunk lelki segélyre.
Íme a gyilkosság utáni első pillanatok.
A lelket megviselő részén a dolognak hamar túljutottunk, ezután a testet próbára tevő forrázás, perzselés, és a disznó megkopasztása következett. Itt egy kicsit alább hagyott a kezdeti lendület.
Azt hiszem a fiúkat a mellkasuk alatt nőtt sörizmok gátolták a hosszas hajolgatásban. Először volt nagy fújtatás, majd egy-egy delikvens elmaradozott, végül maradt az egymásra mutogatás. Még az anyagi megvesztegetéstől sem riadtak vissza egyesek, komoly összeget ajánlottak fel, arra az esetre, ha valaki elvégzi helyettük ezt a munkát.
Ettől a sok szőrtől kellett megszabadulni... az epilátor kevésnek bizonyult, a gyanta szóba se jöhetett, a borotva meg, mint tudjuk csak erősíti a szőrzetet.
Még az a szerencse, hogy minden disznóvágáson van egy böllér, aki jó esteben nem csak ahhoz ért, hogy hol köll megbökni azt a szerencsétlen állatot, hanem egyéb anatómiai ismeretekkel is rendelkezik. Eljött az idő, amikor ennek nagy hasznát vettük. Mint említettem, ha nem is teljesen kezdők voltunk, de igazából egyikünk se vágott még szülői felügyelet nélkül disznót, így amikor eljött az ideje, hogy ki-ki megmondja mit is szeretne a tetemmel kezdeni, hát lett nagy felfordulás. Volt, aki a fejét és a farkát volt csak képes megkülönböztetni és 6 sonkát szeretett volna felfüstöltetni. Be vallom mi ott egy kicsit megakadtunk, hogy hány taraja, akartam mondani tarjája van egy disznónak. De akadtak, akik a karaj miben és hol létéről érdeklődtek. Szóval azért mire tisztába tettük a fejekben a dolgokat eltelt egy kis idő.
A munkából mindenki, ki így, ki úgy de kivette a részét.
A fentihez képest a kolbász és hurka töltés már gyerekjátéknak tetszett. Igaz ekkor a májas hurka és a kenőmájas közötti különbség mibenléte okozott egyeseknek fejfájást. De végül ezzel is megbirkóztunk.
Ez a csupasz "szépség" már a mélyhűtőnkben van.
Ezután már "csak" a mosogatás maradt. komolyan mondom ennél kevesebb undormány dolgot tudok elképzelni /bár lehet, hogy ez csak a tapasztalatlanságom miatt van/. És mindez megspékelve metsző hideg északi széllel...na a napnak ezt a részét utáltam a legjobban, és, mint ilyet igyekeztem mihamarabb letudni. Ami nem a feladat elől való meglógásban merült ki, ellenkezőleg ez volt a tipikusan "essünk neki, hogy mihamarabb túl legyünk rajta" esete.
Összefoglalva a nap eseményeit, azt hiszem büszkék lehetünk magunkra. Olyanok voltunk, mint a nagyok. Leöltünk 3 jószágot, feldolgoztuk, sütöttünk reggelire hagymás vért, ebédre sült húsit és vacsira /amit már senki nem evett/ főztünk hús levest. Elmosogattunk és elpakoltunk és délután 4-re mindennel készen voltunk. Úgy tűnik rajtunk már nem múlik, ez a hagyomány nem miattunk fog kihalni, mi mindent megtettünk a fennmaradása érdekében, és mivel az utódok ott sertepertéltek körülöttünk /néha még segítettek is/, a tovább örökítésről is gondoskodtunk. Ez jó mulatság férfi munka volt...
A fiúk nem tétováztak 10 perc elteltével az első áldozat már saját vérében fetrengett. A disznóölésből sok mindent nem szeretek, de a legjobban a visításukat utálom. Ezek a pocák / hármat vágtunk/, azonban nem olyan vérfagyasztó, hosszan elnyújtott visítást hallattak, mint korábbi fajtársaik, hanem olyat, mint, amikor a 49-s villamos annak idején bekanyarodott a Szabadság hídról a Gellért térre, szóval elviselhető volt, így nem szorultunk lelki segélyre.
Íme a gyilkosság utáni első pillanatok.
A lelket megviselő részén a dolognak hamar túljutottunk, ezután a testet próbára tevő forrázás, perzselés, és a disznó megkopasztása következett. Itt egy kicsit alább hagyott a kezdeti lendület.
Azt hiszem a fiúkat a mellkasuk alatt nőtt sörizmok gátolták a hosszas hajolgatásban. Először volt nagy fújtatás, majd egy-egy delikvens elmaradozott, végül maradt az egymásra mutogatás. Még az anyagi megvesztegetéstől sem riadtak vissza egyesek, komoly összeget ajánlottak fel, arra az esetre, ha valaki elvégzi helyettük ezt a munkát.
Ettől a sok szőrtől kellett megszabadulni... az epilátor kevésnek bizonyult, a gyanta szóba se jöhetett, a borotva meg, mint tudjuk csak erősíti a szőrzetet.
Még az a szerencse, hogy minden disznóvágáson van egy böllér, aki jó esteben nem csak ahhoz ért, hogy hol köll megbökni azt a szerencsétlen állatot, hanem egyéb anatómiai ismeretekkel is rendelkezik. Eljött az idő, amikor ennek nagy hasznát vettük. Mint említettem, ha nem is teljesen kezdők voltunk, de igazából egyikünk se vágott még szülői felügyelet nélkül disznót, így amikor eljött az ideje, hogy ki-ki megmondja mit is szeretne a tetemmel kezdeni, hát lett nagy felfordulás. Volt, aki a fejét és a farkát volt csak képes megkülönböztetni és 6 sonkát szeretett volna felfüstöltetni. Be vallom mi ott egy kicsit megakadtunk, hogy hány taraja, akartam mondani tarjája van egy disznónak. De akadtak, akik a karaj miben és hol létéről érdeklődtek. Szóval azért mire tisztába tettük a fejekben a dolgokat eltelt egy kis idő.
A munkából mindenki, ki így, ki úgy de kivette a részét.
A fentihez képest a kolbász és hurka töltés már gyerekjátéknak tetszett. Igaz ekkor a májas hurka és a kenőmájas közötti különbség mibenléte okozott egyeseknek fejfájást. De végül ezzel is megbirkóztunk.
Ez a csupasz "szépség" már a mélyhűtőnkben van.
Ezután már "csak" a mosogatás maradt. komolyan mondom ennél kevesebb undormány dolgot tudok elképzelni /bár lehet, hogy ez csak a tapasztalatlanságom miatt van/. És mindez megspékelve metsző hideg északi széllel...na a napnak ezt a részét utáltam a legjobban, és, mint ilyet igyekeztem mihamarabb letudni. Ami nem a feladat elől való meglógásban merült ki, ellenkezőleg ez volt a tipikusan "essünk neki, hogy mihamarabb túl legyünk rajta" esete.
Összefoglalva a nap eseményeit, azt hiszem büszkék lehetünk magunkra. Olyanok voltunk, mint a nagyok. Leöltünk 3 jószágot, feldolgoztuk, sütöttünk reggelire hagymás vért, ebédre sült húsit és vacsira /amit már senki nem evett/ főztünk hús levest. Elmosogattunk és elpakoltunk és délután 4-re mindennel készen voltunk. Úgy tűnik rajtunk már nem múlik, ez a hagyomány nem miattunk fog kihalni, mi mindent megtettünk a fennmaradása érdekében, és mivel az utódok ott sertepertéltek körülöttünk /néha még segítettek is/, a tovább örökítésről is gondoskodtunk. Ez jó mulatság férfi munka volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése