Majd egy egész hét telt el a legutóbbi jelentkezésem óta. Azt hittem, hogy ezen a héten majd többet írok nektek, de nem így lett. Őszintén szólva nem voltam képes összeszedni magam. Begubóztam. Az a helyzet, hogy pénteken már kellett volna mennem dolgozni, de képtelen voltam rávenni magam, egyszerűen bele haltam volna ha be kell mennem. Mostanra viszont összeraktam magam, újra tetterősnek ( na jó viszonylag tetterősnek) érzem magam.
Ma olyan jó kis nap volt. Eltekintve attól, hogy reggel valaki, valami petárdafélét durrogtatott, amitől hős nagyobbik méretű kutyánk frászt kapva berontott a házba és mindent egy perc alatt a sáros mancsával disznóóllá változtatott. Viszont megkezdődtek a téli teremfocik. Erről azt kell tudni, hogy telente Tomka és Bendi szombaton vagy vasárnap 4 óra tájt elvonulnak focizni. És olyankor enyém, a már jó melegre fűtött ház. Kedvemre klimpírozhatok, pacsákolhatok és tanulhatok. Amit máskor is megtehetek éppen, csak időnként szemrehányó tekintetek kíséretében. Szóval míg korábban nem igazán kedveltem ezeket a focikat mára már én küldöm a pasikat, ha véletlenül arra vetemednének, hogy itthon szeretnének maradni (még csak az kéne... menjenek csak)
Pénteken színházban voltam Melindával. Most tekintsünk el attól, hogy a szokásos módon indult az este, nevezetesen majdnem elkéstem a dugó és a parkolóhely keresés miatt. Ergo totál idegbaj volt, hogy oda érek-e? A darab... nos... érdekes volt. Először azt mondtam volna, hogy láttam már jobbat is. Mivel azonban azóta többször eszembe jutott-és nem annak kapcsán, hogy én még ilyen sz*rt nem láttam- azt kell mondjam, hogy hatott. A címe Viktor, avagy a gyerekuralom. Engem az abszurd színházra emlékeztetett. Minden esetre azt nem lehetett ráfogni, hogy, mint néző beleéltem volna magam a cselekménybe. Különösen, hogy bőven elbírta volna a 18-s karikát is a 16-s helyett. Nos egy szó, mint száz, érdekes volt és elgondolkoztató.
Mesélek nektek Csibéről. Ő most, mint tudjátok 10 napos hálaadás szüneten van. Ha jól vettem ki a beszélgetéseinkből egy kicsit lassan telnek a napjai. Szeretne már újra a suliban lenni. Mi sem mutatja jobban, hogy minden a normális kerékvágásban halad, hogy virtuálisan megejtettük havi (vagy heti?) rendszeres vitánkat. Csak hát olyan nehéz. Egyrészt az ember képtelen írásban óbégatni vagy hangsúlyozni. És így olyan nehéz veszekedni. Azért ha megerőltetjük magunkat megy nekünk így is. Másrészt nem lehet virtuálisan sem pofákat vágni, sem hátat fordítani... meg vagyunk fosztva a kellékeinktől, az eszközeinktől...Valami megoldást kell találnunk.
Tegnap vásárolt a kártyával, nem mondom majdnem infarktust kaptam. Képzeljétek jön az értesítés vett ezt, vett azt, elkölthető ennyi, meg még ennyi,majd... elkölthető 0 Ft, miközben egy perccel előtte még volt a számlán 70 ezer forint. Hát levert a víz. Lelki szemeimmel láttam, amint Csibe áll a pénztárnál és nem fogadja el a kártyáját a terminál. Rögtön tudtam, hogy a napi vásárlás db. limitje lépett életbe, na de azt is tudtam, hogy a Csibének erről fogalma sincs (nem is volt). Végül ügyesen megoldotta vett fel pénzt és akkor láttam én is, hogy helyre állt a rend újra a helyes egyenleget mutatja. Minden esetre ez tanulság. Ha bank kártyával engedjük útnak a gyereket, akkor:
1. Nézzünk utána a limiteknek és a korlátoknak
2. tájékoztassuk erről utódunkat is.
Mivel ebben a pillanatban jött, hogy használta a kártyát, így úgy tűnik rendben van minden. Remélem megjegyezte, hogy hányszor vásárolhat.
A másik esemény, hogy somlóit akar készíteni. Piskóta sütéssel!!! Drukkolok neki, bár sejtem, hogy nem lesz egyszerű menet. Tán még egy komolyabb durrogás is kikerekedik belőle. Majd pletykálok, hogy sikerült.
Jövő héten megkezdődnek a vizsgáim. És ha megkezdődnek, akkor így vagy úgy de vége is lesz egyszer és akkor már csak 3 félévem lesz hátra az egyetemből. Hihetetlenül rohan az idő. Ilyenkor ugyan mindig a frász kerülget, de aztán ha már nyakig benne vagyunk, akkor úgy vagyok vele, hogy menni kell, csinálni, és túl lenni rajta. Gyakorlatilag negyedik éve ér meglepetésként a karácsony. Tavaly 9 vizsgám volt Karácsony előtti héten, idén ez csak 4, igaz ebből egy szóbeli 22-én. Szóval nem lesznek unalmasak a következő hetek
(Ezt a bejegyzést ne is minősítsétek, magamtól is tudom, hogy uncsira sikeredett)
Ma olyan jó kis nap volt. Eltekintve attól, hogy reggel valaki, valami petárdafélét durrogtatott, amitől hős nagyobbik méretű kutyánk frászt kapva berontott a házba és mindent egy perc alatt a sáros mancsával disznóóllá változtatott. Viszont megkezdődtek a téli teremfocik. Erről azt kell tudni, hogy telente Tomka és Bendi szombaton vagy vasárnap 4 óra tájt elvonulnak focizni. És olyankor enyém, a már jó melegre fűtött ház. Kedvemre klimpírozhatok, pacsákolhatok és tanulhatok. Amit máskor is megtehetek éppen, csak időnként szemrehányó tekintetek kíséretében. Szóval míg korábban nem igazán kedveltem ezeket a focikat mára már én küldöm a pasikat, ha véletlenül arra vetemednének, hogy itthon szeretnének maradni (még csak az kéne... menjenek csak)
Pénteken színházban voltam Melindával. Most tekintsünk el attól, hogy a szokásos módon indult az este, nevezetesen majdnem elkéstem a dugó és a parkolóhely keresés miatt. Ergo totál idegbaj volt, hogy oda érek-e? A darab... nos... érdekes volt. Először azt mondtam volna, hogy láttam már jobbat is. Mivel azonban azóta többször eszembe jutott-és nem annak kapcsán, hogy én még ilyen sz*rt nem láttam- azt kell mondjam, hogy hatott. A címe Viktor, avagy a gyerekuralom. Engem az abszurd színházra emlékeztetett. Minden esetre azt nem lehetett ráfogni, hogy, mint néző beleéltem volna magam a cselekménybe. Különösen, hogy bőven elbírta volna a 18-s karikát is a 16-s helyett. Nos egy szó, mint száz, érdekes volt és elgondolkoztató.
Mesélek nektek Csibéről. Ő most, mint tudjátok 10 napos hálaadás szüneten van. Ha jól vettem ki a beszélgetéseinkből egy kicsit lassan telnek a napjai. Szeretne már újra a suliban lenni. Mi sem mutatja jobban, hogy minden a normális kerékvágásban halad, hogy virtuálisan megejtettük havi (vagy heti?) rendszeres vitánkat. Csak hát olyan nehéz. Egyrészt az ember képtelen írásban óbégatni vagy hangsúlyozni. És így olyan nehéz veszekedni. Azért ha megerőltetjük magunkat megy nekünk így is. Másrészt nem lehet virtuálisan sem pofákat vágni, sem hátat fordítani... meg vagyunk fosztva a kellékeinktől, az eszközeinktől...Valami megoldást kell találnunk.
Tegnap vásárolt a kártyával, nem mondom majdnem infarktust kaptam. Képzeljétek jön az értesítés vett ezt, vett azt, elkölthető ennyi, meg még ennyi,majd... elkölthető 0 Ft, miközben egy perccel előtte még volt a számlán 70 ezer forint. Hát levert a víz. Lelki szemeimmel láttam, amint Csibe áll a pénztárnál és nem fogadja el a kártyáját a terminál. Rögtön tudtam, hogy a napi vásárlás db. limitje lépett életbe, na de azt is tudtam, hogy a Csibének erről fogalma sincs (nem is volt). Végül ügyesen megoldotta vett fel pénzt és akkor láttam én is, hogy helyre állt a rend újra a helyes egyenleget mutatja. Minden esetre ez tanulság. Ha bank kártyával engedjük útnak a gyereket, akkor:
1. Nézzünk utána a limiteknek és a korlátoknak
2. tájékoztassuk erről utódunkat is.
Mivel ebben a pillanatban jött, hogy használta a kártyát, így úgy tűnik rendben van minden. Remélem megjegyezte, hogy hányszor vásárolhat.
A másik esemény, hogy somlóit akar készíteni. Piskóta sütéssel!!! Drukkolok neki, bár sejtem, hogy nem lesz egyszerű menet. Tán még egy komolyabb durrogás is kikerekedik belőle. Majd pletykálok, hogy sikerült.
Jövő héten megkezdődnek a vizsgáim. És ha megkezdődnek, akkor így vagy úgy de vége is lesz egyszer és akkor már csak 3 félévem lesz hátra az egyetemből. Hihetetlenül rohan az idő. Ilyenkor ugyan mindig a frász kerülget, de aztán ha már nyakig benne vagyunk, akkor úgy vagyok vele, hogy menni kell, csinálni, és túl lenni rajta. Gyakorlatilag negyedik éve ér meglepetésként a karácsony. Tavaly 9 vizsgám volt Karácsony előtti héten, idén ez csak 4, igaz ebből egy szóbeli 22-én. Szóval nem lesznek unalmasak a következő hetek
(Ezt a bejegyzést ne is minősítsétek, magamtól is tudom, hogy uncsira sikeredett)
3 megjegyzés:
Jelentem tok ISTENI lett a somloi, es komolyan mondom a piskota lett a legfincsibb resz! :) El sem hiszem...olyan ize volt mint otthon (majdnem, mert persze otthon minosegi hozzavalok vannak, itt meg trashy)!
Koszi Anyuka!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)
Ps.: az uncsi en voltam :D ha.ha.
Szivesen Csibe! Örülök, hogy örömet és nem bosszúságot okozott, és büszke vagyok rád, hogy ilyen ügyesen megcsináltad.
pusza: Anya
ui: valamit elszúrtál, mert nem látják, hogy uncsi volt :)))). Piskóta sütés megy? Egy egyszerű klikk kifog rajtad? :))) hahaha
Megjegyzés küldése