Freedom / Szabadság /

Szép is lenne, de sajnos ez most csak egy holiday /szabadság :) /. Igen, most egy pár napig szabin vagyok itthon, ami, számba véve a rám váró teendőket, inkább csak az elmaradásaim pótlásáról szól majd. Mivel vészesen közeledik a vizsgaidőszak sűrűsödnek az iskolai teendők. A héten 3 cikk, egy 7 oldalas házi dolgozat és egy referátum elkészítése vár rám, ja, és december 3-án egy igen kellemes tárgyból ( nyelvjárástan) vizsgázunk, azzal is akad még némi dolog. Szóval ha úgy vesszük, akkor a blog írás most a lazítás és a lógás lehetősége.

itthon történt rovatunk:
Visszaolvasgattam a blogomban és megállapítottam, hogy elkövettem azt a hatalmas hibát, hogy nem meséltem nektek Boriról, a klón klán harmadik tagjáról. Ő az a csajszi, aki már elég rég óta fontolgatta, hogy ki kellene menni Angliába dolgozni, de valahogy nem vitte rá a lélek. Nos a közelmúltban úgy hozta a sors, vagy ha ez jobban emészthető, a körülményei úgy alakultak, hogy végre megpróbálkozott a kinti boldogulással. Kicsit szerénytelenül, Melindával úgy érezzük, hogy ebben azért van része a mi rábeszélőkénknek is. Sok más egyéb fontosabb ok mellett ezért is követjük nyomon kinti életének alakulását. És képzeljétek, némi kezdeti nehézség után most elkelt, egyelőre au-pair lesz, de így lesz fedél a feje felett, kajája, és fizetése is. Mivel az Angol földre való lépésének 3. napján már volt állása (igaz, egy csirke sütőbe kellett nap, mint nap derékig bemászva takarítani, de állás volt!!), elmondhatjuk, hogy azért még mindig, ha valaki akar, akkor tud dolgozni odakint. Minden esetre drukkolunk neki és figyelemmel kísérjük, most induló külhoni karrierjét.
Erölködöm, erölködöm, de valahogy ennél több említésre méltó esemény nem jut eszembe.
Viszont elmesélem, hogy most egy nagyon klassz könyvet olvasok. Lehet, hogy épelméjű ember nem dicsekszik el ország-világ előtt, hogy későn érő típusként csak most találkozott Wass Albert könyvével az "Adjátok vissza a hegyeimet" cíművel, de én ezt is felvállalom... jobb későn, mint soha, nem igaz? A lényeg, olvassátok el, és ne csak egyszer. Rég olvastam olyan könyvet, amiről már az olvasás pillanatában tudtam még egyszer el kell olvassam, mert annyi minden van benne, amin, gondolkoznom kell, ha már a történet sodra nem köti le a figyelmemet. Szóval hajrá, karácsonyra meg lehet venni!!! Aztán, ha gondoljátok, egy újabb "komoly téma" keretén belül megdumálhatjuk, hogy ki, mit szólt hozzá.

Vasárnap DISZNÓVÁGÁS!!!. Képeket hozok nektek feltétlenül. Tudjátok mi az érdekes ezzel kapcsolatban, hogy gyakorlatilag, most nem teszünk egyebet, mint a hagyományokat őrizzük. Nekem a disznóvágás, mindig a szülőkhöz, a nagyszülőkhöz kapcsolt fogalom volt. Most viszont csak mi "fiatalok" magunk vágunk pocát, önszántunkból, semmiféle külső ráhatás nélkül (hacsak az árakat nem tekintjük annak :) ). Ja, hogy van már két (a 4 családnak összesen 7 ) gyerekünk, hát ja, az is a "szülőség" egy fajtája... na de disznót vágni, "felnőttek" nélkül.....???? Mi lesz, ha sikerül, akkor már mi leszünk a felnőttek???

arrafelé történt:
Csibémnél jó sok minden történt. Volt egy kis kavarodás a hálaadás körül. Sajnos Carmelék nem tudják fogadni Csibét a hálaadásra és ez elég későn derült ki. Úgyhogy volt egy kis izgalom / Csibe szerint a csupán a részemről/, hogy hol is tölti a következő 10 napot. Hát mi tagadás, némi izgatott bizsergés vett rajtam erőt, amikor alternatív megoldásként feldobta az én jánykám, hogy akkor ő és a haverja elvonulnának egy hostelba NYC-be. Jó, rendben, nálam tapasztaltabb utazók azt mondták, hogy nincs miért aggódni. Azt a tanácsot is kaptam, hogy engedjem el végre a gyerek kezét /mintha foghatnám :))/, jó, rendben , de pont most? Nem is tudom nekem azért valahogy azok az idióta amerikai filmek peregtek a szemem előtt a lepukkant hostelekkel... nem igazán tetszett a Csibém azok között a díszletek között. A lényeg, én azért mégsem ezt tartottam a számomra legmegnyugtatóbb megoldásnak. Nem mintha a 400 dolláros Kaliforniába vagy Floridába szóló repjegyártól kisimultak volna a ráncaim. Mivel más meghívásai oda szóltak...Ezzel az eseménnyel kapcsolatban esett meg az első emeltebb hangú szóváltás közöttünk, amióta elment. Sajnos azt a részt, amikor a végén megölelem most ki kellett hagyjuk :))
De ahogy olvashattátok elrendeződtek a dolgok és most már nyugodt vagyok.
Már amennyire nyugodt lehetek, amikor talán éppen ezekben a percekben írja a matek vizsgáját, szorítok neki. Erről a vizsgázós hetéről nála elég bőven olvashattok, úgyhogy erre nem vesztegetnék szót.
Annyit azért talán mégis elmesélnék, hogy milyen büszke voltam, amikor Csibém átküldte a 6 oldalas esszéjét. Büszkeség töltött el, egyrészt mert olyan szépen, folyamatosan és választékosan írt angolul, másrészt, hogy feltételezte rólam, hogy én mindezt értem.... hát mit mondjak... a címnél elakadtam, a többiről nem is beszélek... de azért büszke vagyok...:) és jó érzés, hogy Csibém ilyeneket feltételez rólam :)).