Ez az én kislányom:
no worries Mummy, megoldom en hogy magyarorszagi tartozkodasom alatt is lehessen a blog cime "Lanyom nelkul itthon"...ha mast nem szazadszorra is "vilagga megyek". :D
Talán nem mindenki olvas kommentet, hát gondoltam bemásolom. Kb. 1000%-ig biztos voltam benne, hogy ilyesmit ír be. Őszintén szólva tegnap már én is leírtam valami hasonlót a bejegyzésbe, de aztán dilinyóltam (értsd töröltem), átengedve a poént a fiatalságnak.
Azért azt a családi anekdotát megosztom veletek, amire Csibe a "világgá megyek"-kel utal. Az történt ugyanis egyszer, amikor még igencsak fiatalka, mondhatni kisgyerek volt az én Csibém, hogy valamin összezördültünk (ez, mint tudjátok közöttünk nem egy ritka esemény és már akkor sem volt az), mire az én egy kicsi lányom közölte, hogy Ok, ha én így, akkor ő most balra el és világgá megy. Természetesen a saját vehemenciámmal reagáltam le a dolgot, mondtam, hogy csak tessék, ha gondolja csomagolok hamubasűltpogit is. Majd tettem a dolgom tovább. Aztán egy idő után csak feltűnt a csend. Addigra már tapasztalatból tudtam, a CSEND SOSE JELENT JÓT. Kinéztem hát az udvarra, Csuri sehol, tetőtér, sehol, mamánál sehol, dédinél ott sincs. Hinnye a nem jóját a büdös kölke csak meglépett gondoltam. Beültem az autóba és elindultam a környéken szétnézni. Nem volt sehol. Már majdnem megijedtem, amikor jött a felső szomszédunk, hogy csak szólni akar, hogy Csibe náluk van, ne aggódjak. Szóval azért nem jutott annyira messzire, de motiváció már akkor is volt. A felső szomszédunk ugyanis nem Leányfalu legszegényebb családja és van egy Csibével egykorú (véletlenül Enikő nevű) lányuk, ééés milyük volt még rrrrengeteg Barbi babájuk. És ugyebár abban az életkorban ez egy rendkívül fontos dolog volt. Úgyhogy az én Csibém úgy döntött, hogy a szomszédékhoz megy világgá, ott éhen se hal (ez is fontos szempont volt), és az unalom se öli meg.
Nos lássuk csak, ha a kaja maradt, mint egyik szempont, mi lehet most a másik, ebből talán kitalálhatnám, hogy merre készül világgá menni az immár felnőtté cseperedett leányzó.
Na jó és akkor most a lógatásról. Képzeljétek, húsvét után megyünk horgászni. Igazán örülök, hogy Bendinek ez a hobbija. Így szép helyekre mehetünk, ahol én nagyokat tudok olvasni. Most is kinézett itt a szomszédban (alig 300 km-re) az Örségben egy horgásztavat. Ilyenkor ő megadja az irányt, én meg felkutatom a szállást. Mivel az utóbbi hetek igencsak monotonra sikeredtek, alig várom már, hogy menjünk és Simáék is jönnek, így tuti biztosítva a hangulat. Majd készítek egy rakat képet és beszámolok a történésekről. Addig azonban még van előttem jó pár nemszeretem feladat, amihez gyűjtenem kell az erőt. Így most megyek is aludni, mert ez az óraátállítás egy hétre mindig tacsra vág..
no worries Mummy, megoldom en hogy magyarorszagi tartozkodasom alatt is lehessen a blog cime "Lanyom nelkul itthon"...ha mast nem szazadszorra is "vilagga megyek". :D
Talán nem mindenki olvas kommentet, hát gondoltam bemásolom. Kb. 1000%-ig biztos voltam benne, hogy ilyesmit ír be. Őszintén szólva tegnap már én is leírtam valami hasonlót a bejegyzésbe, de aztán dilinyóltam (értsd töröltem), átengedve a poént a fiatalságnak.
Azért azt a családi anekdotát megosztom veletek, amire Csibe a "világgá megyek"-kel utal. Az történt ugyanis egyszer, amikor még igencsak fiatalka, mondhatni kisgyerek volt az én Csibém, hogy valamin összezördültünk (ez, mint tudjátok közöttünk nem egy ritka esemény és már akkor sem volt az), mire az én egy kicsi lányom közölte, hogy Ok, ha én így, akkor ő most balra el és világgá megy. Természetesen a saját vehemenciámmal reagáltam le a dolgot, mondtam, hogy csak tessék, ha gondolja csomagolok hamubasűltpogit is. Majd tettem a dolgom tovább. Aztán egy idő után csak feltűnt a csend. Addigra már tapasztalatból tudtam, a CSEND SOSE JELENT JÓT. Kinéztem hát az udvarra, Csuri sehol, tetőtér, sehol, mamánál sehol, dédinél ott sincs. Hinnye a nem jóját a büdös kölke csak meglépett gondoltam. Beültem az autóba és elindultam a környéken szétnézni. Nem volt sehol. Már majdnem megijedtem, amikor jött a felső szomszédunk, hogy csak szólni akar, hogy Csibe náluk van, ne aggódjak. Szóval azért nem jutott annyira messzire, de motiváció már akkor is volt. A felső szomszédunk ugyanis nem Leányfalu legszegényebb családja és van egy Csibével egykorú (véletlenül Enikő nevű) lányuk, ééés milyük volt még rrrrengeteg Barbi babájuk. És ugyebár abban az életkorban ez egy rendkívül fontos dolog volt. Úgyhogy az én Csibém úgy döntött, hogy a szomszédékhoz megy világgá, ott éhen se hal (ez is fontos szempont volt), és az unalom se öli meg.
Nos lássuk csak, ha a kaja maradt, mint egyik szempont, mi lehet most a másik, ebből talán kitalálhatnám, hogy merre készül világgá menni az immár felnőtté cseperedett leányzó.
Na jó és akkor most a lógatásról. Képzeljétek, húsvét után megyünk horgászni. Igazán örülök, hogy Bendinek ez a hobbija. Így szép helyekre mehetünk, ahol én nagyokat tudok olvasni. Most is kinézett itt a szomszédban (alig 300 km-re) az Örségben egy horgásztavat. Ilyenkor ő megadja az irányt, én meg felkutatom a szállást. Mivel az utóbbi hetek igencsak monotonra sikeredtek, alig várom már, hogy menjünk és Simáék is jönnek, így tuti biztosítva a hangulat. Majd készítek egy rakat képet és beszámolok a történésekről. Addig azonban még van előttem jó pár nemszeretem feladat, amihez gyűjtenem kell az erőt. Így most megyek is aludni, mert ez az óraátállítás egy hétre mindig tacsra vág..
1 megjegyzés:
Ezt a bejegyzést már nem hagyhatom szó nélkül. Én mint tapasztalt horgásztóhoz járó kíséret, felhívnám a kedves figyelmedet arra, hogy a horgásztavakon a komolyabb horgászok horgásznak is, nem csak buliznak.
És annak sem örülnek, ha a kíséret nagyon zajong és jól érzi magát.
Ergo, ha Monkáék rá is érnek, kéretik néma kussban ücsörögni a tó mellett és bámulni a botot vagy a könyvet, különben vagy kitiltanak a tó mellől (ez komoly!) vagy a többi horgász fog megverni.
Különben meg sokkal közelebb ismerek nagyon szép kis tavakat, szállással együtt, ezért felesleges olyan sokat utaznotok, csak kérdezzetek.
Ja és még egy: eleinte hót felesleges két napra menni horgászni. Sztem már az első nap végére elfogy mindenki lendülete, és akkor még ott van a második nap is.
M.
Megjegyzés küldése