Nyári nátha

Komolyan mondom ilyen hülyeséget, nyáron náthásnak lenni. Leütök egy betűt majd tüsszögök kettőt. Remélem vízálló a billentyűzet. Az orrom egy hatalmas piros burgonya, könnyezik a szemem (nem, nem viszket, úgyhogy nem allergia), ez klasszikus nátha annak is a legrosszabb napja. Napközben láttam, hogy ugrás szerűen megnőtt az oldalra klikkelők száma, ami azt jelenti, hogy várjátok a bejegyzést. Jelen állapotomban azonban - bármennyire is feszít az írhatnék - nem vagyok képes normális bejegyzést kreálni. És különben is olyan dolgokról szeretnék írni, ami ma még nem aktuális, holnap viszont már az lesz.
Ti hogy bírjátok az ismét ránk törő meleget? Ja, hogy nyár van és ez normális? Már akinek! Én például akkor se lennék boldogtalan, ha a hőmérő higanyszála sose kúszna 20 fok fölé. A gyerkőcök teszik jól, ma megint a hegyen alszanak. Már a múltkor is felmentek csak úgy ott éjszakázni. Persze kíváncsi lennék, hogy az én hős Bendim, hogy bírta a sötétet és a susogó fákat. Gondolom jól sikerülhetett mert ma megismétlik. Tomkával megállapítottuk, hogy mi fiatalon sem indultunk volna este hétkor neki a hegynek, nemhogy most ilyen "öregen". Amíg a gyerekeknek minden bizonnyal jó éjszakájuk lesz, addig azt hiszem én nehéz éjszaka elé nézek. Meleg van, nekem már ez magában elég lenne, hogy ne aludjak jól, de még itt van ez az orrdugító nátha is. Azt hiszem körbebástyázom magam több száz papírzsepivel (viszek egy zacskót is a használtaknak), egy könyvet, ha nem tudnék aludni, és egy krémet az orromra, mert tuti fájni fog. Szerintem ennyi minden mellé Tomka már oda se fér. Ez lehet, hogy nem is baj, mert ha véletlenül sikerülne elszunnyadnom, akkor ő bizonyára felébredne a 80 decibeles horkolásomra, ami ilyenkor érthető és mint ilyen szerintem megbocsájtható. Persze, ha jól meggondolom jöjjön csak és hallgassa, hiszen nekem csak ez a kevés alkalmam van törleszteni, amikor náthás vagyok. Ő ugyanis akár náthás, akár nem, akár hason alszik, akár nem, mindig igen hangosan alszik és én kéremszépen az a feleség vagyok, aki ezt igen ritkán rója fel neki, pedig elhihetitek, nem kispályás módon zengedezik :)))).
Úgyhogy most megyek és megpróbálom kikúrálni magam egy kiadós alvással. Holnap pedig fontos és örömteli dolgokról írok majd nektek.