Vidám hétköznapok

Rohan az idő.... nem, újra kezdem! Egy majdnem egy éves múlttal rendelkező blog író mégsem kezdhet egy bejegyzést ekkora közhellyel. Szóval akkor újra:
Majdnem egy hét telt el azóta, hogy nem jelentkeztem. Kellemes hét van a hátunk mögött. Nekem különösen. Ugyanis kint voltak anyukámék két napot, mert megkértem őket, hogy egy kicsit takarítsák végig a lakást, mert mára vártuk Csibe egyik amerikai osztálytársát, Becát. így nyugodtan tudtam dolgozni, mert tudtam, hogy mire a vendégünk megérkezik rendben lesz minden. Bendegúznál kint volt Bence, a barátja. Hááát nem szeretném, mert nem tudom leírni, hogy mi van a fiúszobába jelenleg is. Mivel az internet nem szagos így a dolog lényegét nem tudom átadni nektek, ha értitek mire gondolok :))). És ezen semmilyen alapos szellőztetés sem segít. Azt hiszem holnap reggel bekeményítek és addig önellátás van, amíg Bendi szobájából a viszonylag gyorsan rohadó szerves anyagok nem kerülnek a helyükre. Persze erre is meg van a megfelelő válasz, de hiszen ők dolgoztak. Ez igaz, de nem mentség. Én meg úgy vagyok vele, hogy ha nekik jó a trágyadombon aludni, hát engem nem zavar. Az ő birodalma, ő uralkodik :)). Egyébként tényleg dolgoztak. Focitábor volt a pályán kiskölköknek és ott segédkeztek. Vagyis ha őszinte akarok lenni, akkor tulajdonképpen akasztóként üzemeltek, ugyanis a sok kis ördög szinte egész nap a nyakukon lógott. És ebbe bizony el lehet fáradni (Tomka szerint nem, de mit tud ő erről, szerinte csak a kamion vezetésben lehet elfáradni). A fiúk amúgy rendkívül szórakoztatóak voltak. Nagyon muris volt látni reggelente a két kómás kamasz kiscsávót a reggelijével nyammogni. Néha eszembe jutott, hogy nem kéne-e pelust adni rájuk, annyira nem tudtak magukról és a körülöttük lévő dolgokról. Na jó leszállok a témáról, ennyi indiszkréciót tán még megbocsájtanak nekem. A kép este 1/4 8-kor készült.
Egy-két képet mellékelek bizonyítékául, hogy Csütörtökre hogy kiütötték magukat. Ezt viszont tuti nem bocsájtják meg :))).







És akkor mesélek nektek az amerikai vendégünkről. Képzeljétek tegnap este 11-kor még nem tudtam, hogy kb. hány órára kell kimennem és melyik termináljára a reptérnek. Aztán kiderült, hogy kettőkor érkezik Beca. Gondolhatjátok, hogy vert és ver a víz a kommunikációtól. Bár őszintén bevallom hogy imádom hallgatni, ahogy angolul csacsognak. Mire csütörtök este elmegy már egész jól fogom érteni. De megszólalni???? Hááát nem tudom, lehet, hogy inkább kihagyom :((((.
Majd beszámolok a vele töltött hetünkről. De azért ezzel kapcsolatban megosztom veletek, hogy mi jutott eszembe. Gondoltatok már rá, hogy mennyire jellemző egy ország népére, hogy mit mutat meg a külföldről jött vendégének, ha szabadon választhat a nevezetességek közül? Tudjátok milyen gondban voltunk, hogy hova vigyük? Legyen benne kultúra? Vagy csak sétálgassunk a városban? Vagy menjünk le vidékre? Most nem árulom el, hogy mit csinálunk a héten, hanem kíváncsi vagyok, akinek van kedve írja meg, hogy melyek lennének azok a dolgok, amiket feltétlenül megmutatna egy amerikai 18 évesnek 5 nap alatt. Nekünk is meg van a tervünk már természetesen, de nem tagadom, ha jobb ötlet jön bevesszük a listába. Úgyhogy várom az ötleteket. Jaj, jaj és még valami, van valakinek valami javaslata, hogy milyen bort küldjünk a szülőknek ? (a Tokajit lehetőleg hagyjuk)
Ma érkezés után rögvest megkínáltuk jó fajta magyar csirke pörkölttel kovászos uborkával, frissen sült pogácsával és kürtős kaláccsal. Eddig minden nagyon ízlett neki. Holnap bográcsgulyás lesz és ezzel azt hiszem be is fejezem a nehéz magyar kajákkal való traktálását szegénynek. Egyébként nagyon aranyos, szimpatikus kiscsaj, állítólag szemtelenül gazdagok, de mégis hálás mindenért, amit nyújtani tudunk neki. Ilyen eseménydús hét van mögöttünk és mozgalmas hét áll előttünk, ismét lesz miről írjak.