Engem most aztán jól itt hagytak egyedül. Tomka a focisok évzáró bográcsozásán van. Bendi és Csuri meg alig egy óra leforgása alatt összekapták magukat és elmentek moziba. Az egyik a barátjánál alszik a másik anyuéknál, mert moziba ugye csak este 10 után érdemes menni. Nincs 5 perce, hogy álltam az ablakban és néztem a két gyerekem után, akik cseverészve, hátra sem nézve, egymással elfoglalva loholtak a buszhoz. Fantasztikusan jó volt látni őket. Mindig némi irigységgel hallgattam azokat a beszámolókat, amik arról szóltak, hogy a testvérek együtt mentek bulizni, szórakozni. Nem hittem - lássuk be a hitetlenségre eddig minden okom megvolt, hiszen semmi jel nem utalt a megbékélés eljövetelére - hogy ez valaha is bekövetkezik. És lám ma ez a pillanat is eljött. Jó anyának lenni, na . Még mindig lubickolok az itthon uralkodó hangulatban. Ha megkérdeznétek mi a boldogság azt válaszolnám, pillanatok az életben, amikor szárnyal a lelked. Most ez megdőlni látszik, ez az állapot nálam lassan egy hónapja tart. Remélem nem esek nagyot :)))).
A dokumentált valóság: a tesók egy ágyban elmélyült beszélgetésben.
Na ennyit a lelkizésről és akkor lássuk mivel is tartozom nektek: A következő bejegyzés erről szól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése