Nem megy ez nekem

Most rend van itthon, viszont nincs a Tomkának vacsorája. Esküszöm a Dunába ölöm magam ettől a háztartás vezetéstől. Olyan ebben a házban még nem volt, hogy MINDEN stimmelt volna. Ha rend is van, meg vacsi is, akkor tuti elfelejtettem kenyeret venni. Ha mégis van itthon kenyér, akkor meg a szennyesben van a család valamely tagjának a kedvenc ruhája, amit pont akkor és csakis akkor akar felvenni. Már többször elismertem, hogy nem vagyok a háziasszonyok gyöngye, de attól ez még időnként zavar. De csak időnként :))).
Na jó elmesélem mire jöttem ma rá kupleráj ügyben. Már reggel is befészkelte a tudatalattimba egy gondolat magát, ami aztán a nap folyamán be is igazolódott. Ma Melindával és Csurival csaptunk egy csajos délutánt. Csacsogtunk, KV-ztunk és ami ezzel jár nagyokat röhögtünk (bocsánat Csibe szerint egy nő nem röhög), szóval nagyokat nevettünk. Hazafelé pedig szóba kerültek az itthoni állapotok. És kéremszépen ott aztán fény derült mindenre és ami addig csak halovány sejtés volt bizonyossággá vált. Ti. Csibe észre sem veszi, hogy mit művel maga körül. Tudom, ez hihetetlen, de tényleg így van. Fogalma sincs, helyesebben nem érzékeli, hogy úgy húzza maga után a kuplerájt, mint repülő a kondenz csíkot. Elmeséltem neki, hogy az elmúlt 10 hónapban ez egyszer sem volt probléma, június 2-a óta viszont állandósulni látszik a baj. Tudjátok mit csinált? Nézett rám meglepve! "Téééényleg?" Tényleg ! világosítottam fel. Majd mivel láttam, hogy jókedvében találom (ez mostanában nem ritkaság), gondoltam addig ütöm a vasat, amíg meleg. Több javaslattal álltam elő, hogy ezen hogy lehet úrrá az ember, arra az átmeneti időszakra, amíg olyan gazdag nem lesz, hogy cselédet tartson. Javaslataim közül leginkább a telefon beállítsa figyelmeztetésre tetszett neki. Beállítja a telót du.5 órára és amikor jelez végig megy a lakáson és csak az ő dolgait elpakolja vagy feltoloncolja a saját szobájába. Ha ennyit megtesz már rend lesz. Arra gondoltam, hogy első nekifutásra ez is elég lesz ha megemészti, a felsöpréssel már nem akartam sokkolni, azt majd legközelebb adom be neki.
Elismerem nem volt valami diktatórikus megoldás a fenti lelki fröccs, de talán közelebb jutottunk a probléma megoldásához. Ha még sem, akkor következő lépésben befenyegetek a javaslataitokkal. Ha az sem működik, akkor be is vetem azokat... bár lehet, hogy addigra késő lesz és már elköltöznek itthonról az utódok.

kiegészítés:
Muszáj elmondanom, hogy mi történt pár perce, amíg itt pötyögtem eltelve önnön nagyságomtól, ahogy ezt az ügyet intéztem, telve reménységgel, hogy ezután majd másképp lesz. Csibe tojásrántottás szendót evett, amiből egy darab leesett a padlóra. Mindezt a szemem sarkából érzékeltem, de nem adtam jelét, annak, hogy észrevettem volna bármit is. Mit tett Csibe? Lenézett, majd evett tovább... mire jeleztem, hogy észrevettem mitörtént, erre ő:
- Hupsz, észrevetted?
- Igen.
- Hát igen, az egyszerű ember ilyenkor lenéz és felveszi, én lenézek, megnézem, hogy látta-e valaki és ha lebuktam felveszem (nagy vihogás)

Azt hiszem ez némi ellentmondásban van korábbi feltételezésemmel, lehet, hogy mégis mindent érzékel ???? Hogy én milyen hülye egy anya vagyok :)))))