Az első napok újra itthon

Nos akkor folytassuk ott, ahol abba hagytuk. Az első este igen vidámra sikeredett. Csibe hozta a formáját. Gyakorlatilag attól kezdve, hogy kilépet a reptéren az ajtón folyamatosan beszélt csak beszélt és beszélt. Itthon pedig azonnal elkezdte az ajándékok osztogatását. Természetesen Bendegúz volt a legjobban besózva. Lehetett is mert a nővére egy iPoddal lepte meg. Teljesen odáig volt tőle.

Egyébként mindenkinek nagyon találó ajándékokat hozott. Most tele van a ház Lawrencevilles relikviákkal. Van itt pokróc, fém pohár, bögre, zászló, strandlabda, hátizsák, válltáska, plüss maci meg mittomén még micsoda. Miután nagy hirtelen minden előkerült és átlapozgattuk az évkönyvet valamint megcsodáltuk "élőben" a nagy Prom ruhát (élőben is nagyon szép) ezek után olyan éjfél körül bedőltem az ágyba. Bevallom őszintén, hogy érzelmileg, mentálisan úgy leamortizált az utolsó pár nap, hogy egy másodperccel tovább sem lettem volna képes fenn maradni. Gondolhatjátok, hogy azután, hogy hétfőn tele volt a média a Párizsba tartó Air France gép balesetével (Csibe is Air France géppel jött), szinte egy szemhúnyásnyit sem aludtam. Majd kedden az átélt izgalmak és örömök totál leamortizáltak. Szóval kidőltem. Másnap villámlátogatást tettünk meglepetés szerűen Csibe iskolájában, ahol nagy örömmel fogadták. Hát kicsit szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, majd meglátjuk hogy folytatódik ez.
És akkor mesélek nektek Csibéről, az én kézzel fogható, puszálgatható, megölelgethető Csibémről.
Gondolom mindenkit az izgat, hogy változott-e? Érdekes kérdés, ő az és még sem ő. A gesztusai a szövege nem változott semmit (az se, hogy kuplerájt csinál :)))) ). Ami viszont más, hogy mosolygósabb, nem, röhögősebb, vidámabb sokkal mint korábban.
És még egy érdekesség, hogy nem zavarja, ha megölelgetjük, sőőőt ő az aki megölel, megpuszil, fogja a kezem, amíg beszél hozzám. Korábban ez elképzelhetetlen lett volna. És mondja is, hogy odakint ez teljesen természetes (de erről írtam is még valamikor szeptemberben). Más változás nem nagyon érzékelhető ennyi idő alatt. talán még egy valami, néha - de ne röhögjetek - olyan bölcsnek tűnik, de tényleg. Nem tudom, hogy tud-e majd aszerint cselekedni, ahogy mondja, de ha igen, akkor nagyon, nagyon sokat változott a gondolkodás módja.
Azt látom rajta, hogy nagyon hírtelen lett kiszakítva abból a környezetből. Nem beszél róla és nem is hajlandó ilyen témáról beszélni, de érzem, hogy nagyon hiányzik neki az a zárt közösség, aminek a része volt 10 hónapig.
Ami nagyon nagy változás még az a Bendihez való viszonya. Nem fogjátok elhinni, de mióta hazajött szinte össze vannak gyógyulva. Most is, amíg a blogot írom Csibe bent tanyázik Bendinél és ez így volt eddig minden este. Komolyan mondom, hogy repes az anyai szívem, olyan büszke vagyok erre a két majomra, hogy az érzés majd szét veti a mellkasomat :)))). Elmondhatom, hogy a házban kedd este óta uralkodó kupleráj ellenére fantasztikusan jól érzem magam a családom körében.
csibe itthon van a nappali ismét így néz ki :)))

És hogy rám a nagy boldogságon kívül hogyan hatott, hogy vége van ennek az iskolaévnek? Hááát bevallom, hogy mérhetetlen űrt érzek egyelőre. Sok berögződött tevékenység értelmét vesztette azzal, hogy Csibe itthon van. Például nekem szinte egész nap úgy volt nyitva a gmailem, hogy bármikor lássam, ha Csibe beszélgetni akar velem. Reggelente, és napközben nem egyszer úgy állítom a gépet, ahogy az elmúlt 10 hónapban és akkor rájövök, hogy most már nincs értelme, mert bármikor beszélhetünk telón. Ja igen telefon, szerintetek? Második nap eltűntette valahova a telefonját, azóta nem találja így azon nem lehet vele kommunikálni. Szóval az alapbeállítások nem változtak jelentősen. :)))).
Összegezve, elmondhatom, hogy amitől tartottam, hogy ha hazajön visszahúzódik majd és morgós lesz egyáltalán nem jött be. Nyitott, jó kedvű és részt vesz a család életében. És be kell lássam néha jól ránk pirít, ha hozzuk a jó magyar morgós formánkat. Az elmúlt három napban nem egyszer "tartott tükröt" elénk, úgyhogy azt hiszem hosszú távon mi is profitálunk abból amit ő tapasztalt Amerikában.
Mivel egyelőre osztozunk a gépen, mostanában csak rövidebb bejegyzésekre futja az időmből, így mára ennyi jutott. Hamarosan jön az összegző bejegyzés és aztán arccal a jövő felé fordulunk, higgyétek el, abból, amit már eddig is tudok Csibe terveiből lesz izgulni valónk a következő évben is bőven.