Fárasztó, érdekes ,tanulságos, ugyanakkor számomra nagyon élvezetes volt a tegnapi nap. Ez a "számomra" úgy hangzik, mintha csak én élveztem volna, de nem, Becca (kiderült, hogy így írják helyesen a nevét) is élvezte. Igaz kicsit elfáradtunk. Na jó, nem is kicsit, én például hulla voltam, de megérte.
Mindenkinek nagyon köszönöm a javaslatokat, volt, aki szóban adott tanácsot és írtatok is. A javaslatok általában fedik a mi általunk tervezett programokat,azzal a különbséggel, hogy hosszas tanakodás után mi úgy döntöttünk, hogy inkább meginvitáljuk Beccát még egy Magyarországi látogatásra, amikor is a vidéket mutatnánk meg neki. Ugyanis lehetetlenség ennyi mindent belesűríteni a hétbe, különösen úgy, hogy nem nagyon tudok szabadságra menni. Ami viszont a borokat illeti, nagyon örültem az ötleteknek, mert tényleg rendkívül béna vagyok "borügyben". Hogy ne menjek túl messzire a múltkor hosszas tanácstalankodás után sikerült Tomkának édes és félédes rozé bort vásárolnom, miközben kizárólag a száraz bort szereti. És súlyosbítottam a helyzetet, hogy az egyik ráadásul valami spar termék volt. Képzelhetitek mit kaptam itthon. Igaz, meg is volt mind a két üveg vagy 1,5 hétig.
Egy kis kitérőt tennék mielőtt elmesélem a vasárnapi programunkat. Szombat tehát a bográcsozás napja volt. A lányok lementek strandolni, Bendi pedig segített füvet nyírni, később pedig az asztalokat lehordani és teríteni. Csak lestünk Tomkával, hogy mi lelte az utódot. Nem vagyunk mi ehhez szokva.
A gulyás jól sikerült Becca még él, sőőt másodszor is evett a levesből, így bátorkodom azt gondolni, hogy ízlett neki a jó nehéz magyar kaja. Utána bemutattam őt és Rudolfot egymásnak és úgy tűnik, hogy Turó Rudi elnyerte a szívét. Majd miután a tűz mellett a füsttől kellően eltartható lettem és ingyen epilálásban részesültem, némi ráncbaszedés után felkerekedtünk és bementünk Szentendrére. Komolyan mondom, kész égés, de mi a Tomkával legalább 10 éve nem voltunk bent este romantikázni Szentendrén. Jó nagyot sétáltunk. Teljesen olyan volt, mint, amikor nyaralunk. Tiszta mediterrán hangulatom volt és mindez a lakóhelyünktől 8 km-re. Milyen dinkák vagyunk, hogy nem megyünk be esténként néha-néha.
Vasárnap aztán időben volt ébresztő. Reggel a várban kezdtünk. Nekem a kedvenc helyem a Budai vár, amikor csak tehetem felmegyek. Most a 16-s busszal a Dísz térig mentünk, majd azon mód letámadtuk az első jól kitáblázott WC-t, ahol hárman 500 Ft-ért már tudtunk is.... Bár Csuri azt mondta, hogy őt nagyon feszélyezi, a tudat, hogy mindenképpen produkálnia kell valamit, hiszen fizettünk és ha nem sikerül, akkor kidobott pénz :)))). Aztán lesétáltuk a szokásos kört:
Halászbástya: itt fényképezkedett Becca egy sólyommal, persze nem ingyen. Megcsodálhattuk a "jól öltözött" biztonsági őröket, akik valamiért a bástyáról levezető lépcsőt őrizték... vagy lehet, hogy az volt a felvezető? És tetszett a bebetonozott lépcsőfeljáró is. Az a helyzet, hogy a Mátyás templom felújítása miatt egy kicsit kupis a környék. Egyébként tudtátok, hogy a hét torony a hét honfoglaló vezért jelképezi (egyes legendák szerint) és a a sátortetős kiképzés se véletlen, az a vezérek sátrait van hivatva jelképezni.
Mátyás templom. sajnos zárva volt még, egy órakor nyitott. Majd jót sétáltunk a Tóth Árpád sétányon, fagyi a Ruszvurmban, ahol úgy tűnt csak engem hat meg, hogy ott 1827 óta boldogítják az embereket a sütijeikkel. Mivel addigra már jó magasan volt a nap, gondoltam jó ötlet a Budavári labirintus meglátogatni. Hát hűsölni és mintegy 6 000,- Ft-tól megszabadulni jó volt, egyébként felejthető. 
Majd sétáltunk a várudvarban, megmutattuk a Széchenyi könyvtár épületét, a Nemzeti Galériát, de be nem mentünk, mert egy 17 éves lányt azt hiszem ez nem igazán köt le. Siklóval mentünk le a várból. A kabinban uralkodó gőzfürdő miatt én úgy néztem ki, mint, aki lezuhanyozott, egyébként rendkívül élveztem, gyönyörű volt a kilátás, igaz egy kicsit sok a 800,- Ft/fő az alig 2 perces útért. De nem sajnáltam, mert a Sikló olyan jól néz ki. A Lánchídon gyalog mentünk át. Kirakodó vásár volt, szívesen nézelődtem volna de addigra már majdnem éhenhaltunk. A Bazilika mellett ebédeltünk, el sem mondom mennyiért. Ebéd után a Bazilikában megnéztük Mindszenty bíboros után maradt ereklyéket, a szent jobbot és magát a székesegyházat is. A jeges kávét és a desszertet a Dunakorzón fogyasztottuk a Vigadó közvetlen közelében, ahol egy cigányzenész (bocs roma) cincogott a fülünkbe nemzetközi nótákat. És amikor kiderült, hogy Becca Amerikából jött rázendített a jól ismert glory glory halleluja című örökzöldre. Na ez volt a nap fénypontja. Majd a Váci utcán végig sétálva - és ott a 70-80 ezer forintos topánkákat megcsodálva - jutottunk el a metróhoz és jöttünk haza távolsági Busszal.
A nap folyamán többször megállapítottam, hogy gyönyörű a mi fővárosunk, nem csodálom, ha odáig vannak érte a külföldiek. Én is szeretem.
Tegnap abszolút azt az útvonalat jártuk be, amit egy turista is, ott ettünk és azt néztük meg, amit ők is. Megállapíthatom, hogy rengeteg hely van, ami arra szolgál, hogy jól érezd magad, de nem magyar pénztárcának való. A tegnapi nap kiadásai 5 számjegyű összeget tesznek ki és nem egyessel kezdődik.
Még szerettem volna írni Becca mai napjáról, de már túl hosszúra nyúlt a beszámolóm, így arról majd holnap írok nektek. Mivel ma a lányok nélkülem voltak, garantáltan szórakoztatóbb leírást tudok abból készíteni. Előzetesen legyen elég annyi, a címe az lesz: Egy amerikai és egy vidéki Pesten.
Mindenkinek nagyon köszönöm a javaslatokat, volt, aki szóban adott tanácsot és írtatok is. A javaslatok általában fedik a mi általunk tervezett programokat,azzal a különbséggel, hogy hosszas tanakodás után mi úgy döntöttünk, hogy inkább meginvitáljuk Beccát még egy Magyarországi látogatásra, amikor is a vidéket mutatnánk meg neki. Ugyanis lehetetlenség ennyi mindent belesűríteni a hétbe, különösen úgy, hogy nem nagyon tudok szabadságra menni. Ami viszont a borokat illeti, nagyon örültem az ötleteknek, mert tényleg rendkívül béna vagyok "borügyben". Hogy ne menjek túl messzire a múltkor hosszas tanácstalankodás után sikerült Tomkának édes és félédes rozé bort vásárolnom, miközben kizárólag a száraz bort szereti. És súlyosbítottam a helyzetet, hogy az egyik ráadásul valami spar termék volt. Képzelhetitek mit kaptam itthon. Igaz, meg is volt mind a két üveg vagy 1,5 hétig.
Egy kis kitérőt tennék mielőtt elmesélem a vasárnapi programunkat. Szombat tehát a bográcsozás napja volt. A lányok lementek strandolni, Bendi pedig segített füvet nyírni, később pedig az asztalokat lehordani és teríteni. Csak lestünk Tomkával, hogy mi lelte az utódot. Nem vagyunk mi ehhez szokva.
A gulyás jól sikerült Becca még él, sőőt másodszor is evett a levesből, így bátorkodom azt gondolni, hogy ízlett neki a jó nehéz magyar kaja. Utána bemutattam őt és Rudolfot egymásnak és úgy tűnik, hogy Turó Rudi elnyerte a szívét. Majd miután a tűz mellett a füsttől kellően eltartható lettem és ingyen epilálásban részesültem, némi ráncbaszedés után felkerekedtünk és bementünk Szentendrére. Komolyan mondom, kész égés, de mi a Tomkával legalább 10 éve nem voltunk bent este romantikázni Szentendrén. Jó nagyot sétáltunk. Teljesen olyan volt, mint, amikor nyaralunk. Tiszta mediterrán hangulatom volt és mindez a lakóhelyünktől 8 km-re. Milyen dinkák vagyunk, hogy nem megyünk be esténként néha-néha.
Vasárnap aztán időben volt ébresztő. Reggel a várban kezdtünk. Nekem a kedvenc helyem a Budai vár, amikor csak tehetem felmegyek. Most a 16-s busszal a Dísz térig mentünk, majd azon mód letámadtuk az első jól kitáblázott WC-t, ahol hárman 500 Ft-ért már tudtunk is.... Bár Csuri azt mondta, hogy őt nagyon feszélyezi, a tudat, hogy mindenképpen produkálnia kell valamit, hiszen fizettünk és ha nem sikerül, akkor kidobott pénz :)))). Aztán lesétáltuk a szokásos kört:
Halászbástya: itt fényképezkedett Becca egy sólyommal, persze nem ingyen. Megcsodálhattuk a "jól öltözött" biztonsági őröket, akik valamiért a bástyáról levezető lépcsőt őrizték... vagy lehet, hogy az volt a felvezető? És tetszett a bebetonozott lépcsőfeljáró is. Az a helyzet, hogy a Mátyás templom felújítása miatt egy kicsit kupis a környék. Egyébként tudtátok, hogy a hét torony a hét honfoglaló vezért jelképezi (egyes legendák szerint) és a a sátortetős kiképzés se véletlen, az a vezérek sátrait van hivatva jelképezni.
Mátyás templom. sajnos zárva volt még, egy órakor nyitott. Majd jót sétáltunk a Tóth Árpád sétányon, fagyi a Ruszvurmban, ahol úgy tűnt csak engem hat meg, hogy ott 1827 óta boldogítják az embereket a sütijeikkel. Mivel addigra már jó magasan volt a nap, gondoltam jó ötlet a Budavári labirintus meglátogatni. Hát hűsölni és mintegy 6 000,- Ft-tól megszabadulni jó volt, egyébként felejthető. 
Majd sétáltunk a várudvarban, megmutattuk a Széchenyi könyvtár épületét, a Nemzeti Galériát, de be nem mentünk, mert egy 17 éves lányt azt hiszem ez nem igazán köt le. Siklóval mentünk le a várból. A kabinban uralkodó gőzfürdő miatt én úgy néztem ki, mint, aki lezuhanyozott, egyébként rendkívül élveztem, gyönyörű volt a kilátás, igaz egy kicsit sok a 800,- Ft/fő az alig 2 perces útért. De nem sajnáltam, mert a Sikló olyan jól néz ki. A Lánchídon gyalog mentünk át. Kirakodó vásár volt, szívesen nézelődtem volna de addigra már majdnem éhenhaltunk. A Bazilika mellett ebédeltünk, el sem mondom mennyiért. Ebéd után a Bazilikában megnéztük Mindszenty bíboros után maradt ereklyéket, a szent jobbot és magát a székesegyházat is. A jeges kávét és a desszertet a Dunakorzón fogyasztottuk a Vigadó közvetlen közelében, ahol egy cigányzenész (bocs roma) cincogott a fülünkbe nemzetközi nótákat. És amikor kiderült, hogy Becca Amerikából jött rázendített a jól ismert glory glory halleluja című örökzöldre. Na ez volt a nap fénypontja. Majd a Váci utcán végig sétálva - és ott a 70-80 ezer forintos topánkákat megcsodálva - jutottunk el a metróhoz és jöttünk haza távolsági Busszal.
A nap folyamán többször megállapítottam, hogy gyönyörű a mi fővárosunk, nem csodálom, ha odáig vannak érte a külföldiek. Én is szeretem.
Tegnap abszolút azt az útvonalat jártuk be, amit egy turista is, ott ettünk és azt néztük meg, amit ők is. Megállapíthatom, hogy rengeteg hely van, ami arra szolgál, hogy jól érezd magad, de nem magyar pénztárcának való. A tegnapi nap kiadásai 5 számjegyű összeget tesznek ki és nem egyessel kezdődik.
Még szerettem volna írni Becca mai napjáról, de már túl hosszúra nyúlt a beszámolóm, így arról majd holnap írok nektek. Mivel ma a lányok nélkülem voltak, garantáltan szórakoztatóbb leírást tudok abból készíteni. Előzetesen legyen elég annyi, a címe az lesz: Egy amerikai és egy vidéki Pesten.
1 megjegyzés:
Oh, istenem, igazad volt!!! El sem hiszem, hogy létezik nálam nagyobb mellű lány!!! :)
Megnyugodtam...
:))))))))
M.
Megjegyzés küldése