A szaunából jelentkezem

Magamra tekertem egy kanári sárga sarongot, rajta csodaszép halakkal (amelyek hab testemre simulva inkább tűnnek rájáknak, mint keszegeknek) , az egyetlen anyag darabot, amit így estefelé még képes vagyok elviselni magamon és felvonultam a szaunába. Lehet hogy székkel együtt távozom a gép mellől, mert mire végzek addigra rám ragad a támlája. Ma már odáig vetemedtem, hogy kitakarítottam a hűtőt bent a cégnél csak hogy legálisan egy kis időt a hűtőben tölthessek. Az itthoni hűtőt nem takarítottam még ki, azt végszükség esetére tartogatom.
Kész szerencse, hogy szombaton nem volt ilyen meleg, mert ha ilyen időben kellett volna a tűz mellett állnom hát tuti a Dunának megyek. Isteni időnk volt, igaz fújt a szél de nem volt hideg. Ja ugye tudjátok, hogy az ASSIST bográcsozásra kötöttem át ilyen fantassssztikusan :))))) ? Szuper jól éreztük magunkat. Sajnos Solték nem tudtak eljönni, de amúgy teljes volt a létszám plusz a két idei nyertes, Zsófi a szüleivel és Adél. Gulyás volt a menü félig szavasból félig marhából (neeeem szavasmarhából!!!!, ahogy egyes humorzsákok mondták) hanem ama agancsosból és hát igen a másik fele szarvasmarhából. Azt hiszem szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy fantasztikusan sikerült a leves. Közösen csipetkéztünk, mert egyedül unalmas lett volna. A mama sütött palacsintát, amit házi barack és eper lekvárral töltöttünk és egyébként is senki nem jött üres kézzel, ígyminden volt bőven. A hangulat remek volt -ahogy Balázs is említi a blogjában. Őszintén szólva én nem tudom, hogy a fiatalok miről beszélgettek mert eléggé klikkesedtek, néha egy-egy nagyobb röhögésnél - amit pesze mi felnőttek produkáltunk - nekem úgy tűnt mintha nem igazán szerettek volna felvállalni minket. Nem értem miért? Talán mert a falu végén is hallatszott, hogy igen vidámak vagyunk. Komolyan mondom, hogy Ági apukája olyan showman, olyan történeteket adott elő, hogy azt nem lehetett kulturáltan végig hallgatni. Ági apukája
Persze azért megtárgyaltuk, hogy ki-ki hogy élte meg ezt az évet. Egy valamiben egyetértettünk, hogy mi is, a gyerekek is megváltoztak és hogy mindannyiunknak fantasztikus élmény és tapasztalat volt. Azt hiszem nem csak az ösztöndíjasok, de a szülők szempontjából is különleges eresztés volt ez a társaság (újakat is beleértve, hiszen egyből beilleszkedtek, felvették a ritmust). Meg is beszéltük, hogy januárban, amikor a gyerekeket meghívják ama bizonyos ASSIST-os vacsira, amin mi is voltunk idén, foglalok magunknak asztalt a Mongolianbe, és amíg az ifjak reprezentálnak, addig mi a szomszédos helyiségben igyekszünk majd valamivel kulturáltabbak lenni, mint amilyenek a bogrács mellett voltunk. FOTÓK idekattintva Balázs fotói itt
Eme bizonyos szombaton, amíg mi a Duna partján múlattuk az időt, Bendi történelmet írt. Ismét igazat kell adnom a szakirodalomnak és Rousseau ősapánknak. Előzőnek ama megállapításáért, hogy a kamaszok fergeteges szélsőségekre képesek. Utóbbinak nevelési elveiért. Ti., míg mi buliztunk Bendi úgy kitakarította a lakást, hogy majd s..... ültem. Elnézést a nyomdafestéket nem tűrő szóhasználatért, de más nem nagyon adja vissza a meglepetésemet. És mindezt tette minden külső ráhatás nélkül. Persze azóta már produkált olyan viselkedést, hogy komolyan vissza kellett fognom magam nehogy felcsapjak KOKÓnak (persze ez nem csak az önuralmamon múlott, igaziból fel sem érem, így max. gyomrost kaphatott volna). De a szombati teljesítménye elismerésre méltó volt. Maradjunk annyiban (szép magyarosan), hogy el lett ismerve.
Csibe is hozta a formáját. Tegnap megtudtuk a TOEFL vizsga eredményét (tudjátok a nyelvvizsga). Mi tagadás dagadozott a mellem . 120 pontból 111-t ért el és kérem szépen az igen-igen jó eredmény. Ez persze csak egy papír, ami a felvételihez kell, de ezzel az eredménnyel fogalmazzunk úgy, hogy nem a legrosszabb beugró. Úgyhogy elmondhatom, hogy a héten a mérleg a jó élmények felé billent. Éppen ezért az e-mailes sztorit most nem is mondom el, egyrészt mert nem annyira fontos másrészt mert olyan lehangoló lenne. Azt viszont elmesélem, hogy Tegnap hazafelé felhívtam Monka barátnémat, mert már elég régen nem beszéltünk. Még jó, hogy a TOEFL eredményt elmesélhettem , mert egyébként semmi újat nem tudtam neki mondani. Bármit meséltem, az volt a válasz, hogy tudom, olvastam a blogodban. Hát nahát kérem szépen ezen aztán jól elgondolkoztam, már csak azért is, mert nem ez volt az első eset. Az jutott eszembe, hogy milyen árat fizetek azért hogy kiéljem ezen az oldalon a grafomániámat. Le kell mondjak arról, hogy "élőben" meséljem el az élményeimet és gyűjtsem be az elismerést vagy az elmarasztalást. Már pedig én le nem mondok az írás öröméről, úgyhogy kedves barátaim ismerőseim lesztek kedvesek úgy tenni mint akik aznap hallják először a történeteimet, és ennek megfelelő volumenű őszinte csodálkozást, meglepődést várok tőletek. Ennyit már csak megtehettek egy grafomán barátnőért. cserében megígérem, hogy szóban - ellentétben a szokásommal -csak egyszer mesélem el a velünk történteket, na jó legfeljebb kétszer :))))).