Bendegúz.

Egy kicsit arról szeretnék írni milyen az élet itthon Bendivel. Vele kapcsolatban azt kell tudni, hogy az eszemmel tudom mit hogyan kellene csinálnom, hogy a legjobbat hozzam ki belőle, de valahogy a szívem mindig megsajnálja. Olyan bújós, hogy sokszor levesz a lábamról, és hacsak nem sül el nagyon a feje, humorral mindig elüti a kényes helyzeteket. Néha nagyon sajnálom, miközben tudom, hogy teher alatt nő a pálma. Heti négy edzése van suli után. Szerdán külön tanárhoz jár, szóval abszolút beleillik a mi kis hol itt vagyunk, hol ott vagyunk, hol szanaszét vagyunk családunk életébe. Hétfőn és kedden például nulladik órában tesi órája van... amin általában fociznak, ezért 3/4 5-kor kel. Le a kalappal előtte, mert önállóan intézi a reggelét, miközben mi kegyetlen szülők még engedélyezünk magunknak 1/2 óra alvást. Korosztályához képest mindig sokkal önállóbb volt, de még ahhoz képest is sokat fejlődött az utóbbi időben. Tanulni, mint azt már korábban jeleztem nemigen szeret, de lekopogom már lassan két hónapja jár suliba és az eddig oly jellemző cirkuszoknak, rosszjegyeknek még nyoma sincs...sőőőt! Remélem ezek az apró sikerek lendületet adnak neki a következő hónapokra is.

Szombaton már harmadszor játszott a nála két évvel idősebb korosztály meccsén. Majdnem elájultam, amikor a 17 évesek edzője lehozott egy termetes srácot és az én Bendikémet küldte a pályára középhátvédnek. Amit a gyerek rémült fejéről leolvastam az se nyugtatott meg. Minden feléje közeledő labdától frászt kaptam, igazi hülye anyukaként visongtam a lelátón, de le a kalappal elötte becsülettel helytállt. Mondtuk is neki hazafelé a kocsiba, hogy fogja már fel, hogy nem azért van ott, mert éppen nem volt kit magukkal vinniük a nagyoknak, hanem azért mert képesnek tartják arra, hogy helytálljon köztük. Szemléletes párhuzamot vontam az ő jelenlegi sport teljesítménye (tudom Józsi, nem ő a foci fenomén, de mégiscsak egy megbízható játékos és mi nem is szeretnénk belőle élsportolót :) ) és Csibe tanulásban nyújtott teljesítménye között. Olyan, mint, amikor Csuri (Didivel) két évvel hamarabb letette a nyelvvizsgát, mint a többiek. Csuri abba fektette az energiáját, neki meg ebbe kell, mert ebbe jó. És Csibe is azután kezdett el komolyabban foglalkozni a nyelvtanulással. Szóval igyekeztünk erősíteni az önbizalmát, mert nagyon úgy tűnik, hogy nem hiszi el magáról, hogy ő is képes erre a teljesítményre. Úgytűnt elgondolkozott azon, amit mondtunk neki... vagy lehet, hogy csak elbambult? :)))
Különben meg Bendi nagyon segítőkész ( naná csak tanulni ne kelljen). Vasárnap Tomkával kéményt pucoltak. Lefényképeztem őket, mert már akkor tudtam, hogy ezt a látványt meg szeretném osztani veletek. Íme:
Így kezdte:

És így végezte:


Eltelt egy kis idő, amig kimosakodott a dzsuvából :))
És az édesapja veszélyben a tetőn:

Mivel a fiúk ilyen ügyes kéményseprők voltak ma már 18 fok van a lakásban és az nekünk eszkimóknak már elviselhető. Mondandóm lényege, hogy egyre érdekesebb az élet itthon Bendivel... kíváncsi vagyok mi jön még ezután, ránkfért ez az egy év inzetnzív odafigyelés :)))
Komolyan mondom fogalmam sincs, hogy a fenébe kell rövid bejegyzéseket kreálni? Alig írtam valamiről mégis görgetni kell, hogy a végét elolvasd. Na nem baj majd legközelebb.