Október 23-ról még1x

Jaj olyan a fejem, mint egy lufi. Azt se tudom, hogy mit meséljek. Nem, nem azért mert úgy meglódult az életünk, hogy tobzódom a történésekben, hanem mert jó pár gondolatom támadt az elmúlt 48 órában, és nem tudom melyiket válasszam.
Legyen még az Október 23-a. Sejtettem, hogy ez a bejegyzés borzolja majd az idegeket, ezért javaslom, hogy egy kicsit gondoljuk át ezt a dolgot. Előre is elnézést kérek, azt hiszem be fog csúszni egy-két magasztos kifejezés, vagy amúgy hétköznapiasan, NAGY szó, de hát a téma ugyebár....
Abban ugye egyetértünk, hogy egy nép nemzeti tudatának meghatározó elemei között dobogós helyet foglalnak el a nemzeti ünnepek? (ezt az isiben tanultam beezzony ám :), máris nem volt hiába ). Március 15-tel kapcsolatban nincs különösebb gondunk, ő létezett már az előző érában is, így remek kapocs a generációk között, erről jó esetben hasonlóan gondolkoznak(zunk). De itt van ez az Október 23-a, mi a helyzet a különböző korosztályokkal?

- vannak ugye mondjuk az én szüleim, a mostani nagyszülők, akik 16 és 14 évesek voltak '56-ban. Rendes dolgos munkáscsaládból származnak mindketten. Mondom, munkás, tehát jó eséllyel '56 eszmeiségével nem igazán találkoztak. (akkor még). Zajlottak a fejük felett, vagy mellettük az események, néha izgi volt, ennyi. Aztán tudatuk eszmélésekor el kezdték sulykolni beléjük, hogy, amit átéltek, az ellenforradalom volt. Mindezt tették 2x annyi ideig, mint ahány évesek az eseményekkor voltak. Majd egyszer csak hopp! Már nem ellenforradalom, hanem forradalom volt. Ők előtte, alatta és utána is ugyan azok a munkás emberek voltak, akik tették a dolgukat. Voltak persze sokan, akik ismerték az okokat, indítékokat, mozgatórugókat és a célokat is. De az én szüleim környezetében, ha voltak is ilyenek az ismert okok miatt erről nem beszélhettek. Elmondhatjuk tehát, hogy a szüleim korosztályában is akadnak szépszámmal, akiknek a feje felett zajlottak az események, de a szívükben nem érintette meg őket az ÜNNEP érzése, nemhogy ez a magyarság ünnepe. És így nőttem én fel.

- a mi generációnk (elég rémisztő kimondani a mostani középkorúak): lehet, hogy most hallotok tőlem egy-két olyan dolgot, amitől azonnal más megítélés alá esek, de vállalom, ez is én vagyok. Nálunk otthon ez nem volt téma. Ha Berkesi András könyveit olvastam, akkor nagyjából sejtettem, hogy valami nem stimmelt ott '56 körül, de életünk első 24 évében általában nem esett erről szó, ha apámékat megkérdeztem, hogy mi is volt '56-ban, akkor meghallgattam a hivatalos verziót, ugyebár a másik még mindig nem volt elérhető... legalábbis számunkra pórnép számára. 24 évesen aztán mi is megtudtuk, hogy mostantól ÜNNEPLÉS, mert október 23-a ünnep. Azóta a helyzet, annyit változott, hogy hozzáférhetőek az ismeretek. De uram bocsá' bármennyire is magasztos eszmék irányították a forradalmat, nekem október 23-a a politikusoké... és ha az övék, akkor nem az enyém, az tuti. Igen, tudom mi történt, miért történt, tisztában vagyok, hogy milyen fantasztikus tettet vittek véghez, és mégis....
Ezzel azt szeretném érzékeltetni, hogy egyszerűen nem került hozzám közel érzelmileg ez az ünnep. És talán nem kövez meg az ismerőseim zöme, ha a nevükben is kijelentem ugyanezt. És így nőttek fel a gyerekeim,

- a mai fiatalok: akiknek születésüktől ÜNNEP Október 23. és mégis... valami nem stimmel. Lássuk csak, mit tehettem én az ügy érdekében, mondjuk, ha megkérdezték mi is volt a forradalom, elmondhattam nekik a mostani hivatalos verziót. Mivel azonban érzelmileg távol áll tőlem értelemszerűen nem sulykoltam beléjük, hogy ez a mi NAGY ÜNNEPÜNK. Ez az én felelősségem, vállalom. DE!!! Nekik számtalan lehetőségük van utánanézni a dolgoknak. Hankiss Elemér az egyik reggeli műsorban szintén a fiatalok érdektelenségét fejtegette. Ennek kapcsán rákeresett a neten, hogy mit talál egy fiatal, ha meg szeretné tudni mi az a SZABADSÁG? Nos ilyeneket (az első 10 találat), szabadság számoló, éves szabadság, munkajogi alapismeretek, szabadság- Munkás hetilap. Úgy tűnik a szabadság általános fogalmánál vannak fontosabb dolgok is manapság.
Kevés az olyan fiatal, mint Balázs (ld. blog link fentebb), aki ennyire tisztában van Október 23-a fontosságával és fel is vállalja a missziót, hogy hirdeti, terjeszti azt.

Megpróbálom összefoglalni ezt a sok zagyvaságot, amit eddig összehordtam.
Az egy dolog tehát, hogy az országban sajnos szép számmal akadnak olyanok, akiknek annyi fogalmuk sincs Október 23-áról, hogy nemzeti vagy nemzetközi ünnep-e? Ez a fajta tudatlanság sajnos kihat mindenre, ami körülvesz bennünket. Hosszú, nagyon hosszú folyamat lesz megváltoztatni.
Ugyan akkor, jó része azoknak, akik tisztában vannak azzal, hogy történelmünkben hol a helye, mi a szerepe ennek az ÜNNEPNEK, azok sem érzik belülről fakadónak a kötődést hozzá. Hiányzik valami, hiányzik ehhez az ünnephez kapcsolt magyarság tudat, ami összekötne minket. És amíg az egyik dobogós helyezettünk beteg, addig összetartozás érzésre, vagy netán összefogásra nem nagyon számíthatunk. Ezért védtelenek vagyunk a nagyvilággal szemben és egymagunk állunk a saját fajtánk között is.

Végezetül még megjegyezném, gondolataimat nem tartom kizárólagosaknak és tévedhetetleneknek, senkit nem szándékoztam velük megbántani pusztán eszembe jutottak és meg szerettem volna veletek osztani.

És TÉNYLEG VÉGEZETÜL, ha minden rendben lenne errefelé, akkor nem kellett volna fenti 3 (vagy több) sort még a mondandóm végére biggyesztenem :))).